Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
499. országos ülés 1891. janins 8-An, hétfőn. 59 hat, mint egy csepp méreg egy f pohár vízben: elrontja, élvezhetlcnné teszi. Ep így, ha a bnreaucratiaból csak egy ember jön is be a központi választmányba, elegendő lesz arra, hogy annak irányzatát megváltoztassa, ténykedését megbénítsa. (Igás! Úgy van l a szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, a magam alkotmányos felfogósával és éretten megfontolt elhatározásommal nem tudom összeegyeztetni azt, hogy a központi választmány ügyeibe a kinevezett megyei főjegyző beavatkozzék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E törvényjavaslatnak, t. ház, egyetlen egy szakasza van, melyet el lehetne fogadni, ha a választás elveire volna fektetve s ez azon szakasz, a melyben a vármegye keretéből az atyafisági kötelék száműzetik. Mert valóban, t. ház, a mióta 1870-ben megalkottatott a megyerendezésről szóló törvény, mióta a t. előadó úr által anisyi különböző alak lan felmutatott megyei önkormányzatról szóló mindenféle rossz törvények megalkottattak, botrányosan jelentkezik az atyafiságnak egyes megyékben való túltengése. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ismerek vármegyét, t. ház, a hol a főispánnak az ipa árvaszéki elnök, a testvér-sógora főszolgabíró, a másik sógora főszolgabíró és az így megy végig a legutolsó rokonig. Ismerek egy másik vármegyét, a hol az alispánnak egyik veje főszolgabíró, fia főszolgabíró, másik veje községi jegyző, másik fia megyei jegyző. S azután ezekhez van kötve még egy csomó koma és sógor, a kik a közpályákat elárasztják. Ha még tudnának hozzá, t. ház; ha meg volna bennük a szakképzettség, hogy a megyei közéletét emeljék; én, habár nem tudnék is ezért lelkesedni, megnyugodnám ilyképen való alkalmazásában. De, t. ház, fájdalommal tapasztaljuk, hogy az ilyen atyafiságos, sógorságos, rokonságos, komaságos (Derültség a szélső baloldalon.) tisztviselői kar a közügynek rendszerint kárával van. Látják — mert ragadós a példa — hogy közönséges emberek meggazdagodtak, roppant vagyonra tettek szert, két-három palotát tudtak szerezni a, nélkül, hogy dolgoztak volna érte : hát ők is meg akarnak gazdagodni és ráveszi magát egy ilyen főszolgabíró, hogy folyamodjunk eoneessióért, építsünk vasútat, lesz vagy százezer forint és megvan a gazdagodás alapja. Ha annak a főszolgabírónak az ipa alispán, keresztűlvisxi, hogy a közmunka-átalányból megszavaznak 120.000 frtot oly zugvasiitra, mely ha fölépült, 1%-et sem fog jövedelmezni soha. A közutakat pedig e mellett szépen elhanyagolják, úgy, hogy — és ezt szavamra mondom — ha annak a vármegyének a központhoz közel eső mellékútait a mélyen t. háznak bármely tagja szemügyre méltatná, ki kellene mondania, hogy ott bizony nem eivilisált országban vagyunk, ez nem Magyarország, ez a, földrész valahol a vadak közt van, (Derültség a szélsőbalon.) a hol egy félórai utat, a legjobb utat, a legjobb lovakon sem lehet 4—5 óránál előbb megtenni, mert a közmunkapénzek másra dobatnak ki, csak arra nem fordíttatnak, a mire tulaj dónk épen beszedettek, tudniillik az utak jó karban tartására. Tudok esetet, hogy az egyik alispánnak ipa, mint szolgabíró, 30.000 forintot emelt el (Derültség a szélsőbalon.) a közmunkapénzekből; egyszerűen leírták, me:t a családi érdek úgy hozta magával s az illetőt még bíróság elé sem állították. A másik, az már nagyobb urnak volt a sógora, az 50.000 forintot vitt cl (Élénk derültség a szélsőbalon.), de annak legalább volt annyi tisztességérzete, hogy a mikor ez napfényre jött, ő elment az életből. És mindennek daczára, t. ház, az az úr, a ki a közmunka-átalányból eltékozolt 30.000 frtot, minden oly bizottságban szerepelt azután is, a hol 5 fit napidíjat adnak; hanem, a mikor ki kell igazítani a választók névsorát, mintán ott nem fizetnek semmit, oda az ilyen urakat nem küldik, hanem kiküldik a szegény községi jegyzőket, hogy ezek csinálják meg azt a saját költségükre. De addig, t. ház, a míg az ilyen képviselőválasztások összeírás;! napidíjjal, fuvarpénzzel volt összekötve, addig mindig ezek a hatalmas emberek jártak el faluról-falura és iparkodtak úgy beosztani, hogy legalább hat hétig tartson, mert így nagyobb összeget szerezhettek. (Egy hang a szélsőbalon: A belügyminister úr ezt nem tudja!) Tudja ő ezt jól! (Derültség a szélső baloldalon.) És, t. ház, en azt állítom — és úgy is van. hogy ha meg méltóztatoít volna hagyni a t. kormánypártnak a vármegye jogait és megtisztíttatott volna a termő fa azon fattyú-növésektől. a melyek nem engedik meg a fának, hogy gyümölcsöt teremjen, (Igái! Úgy van! a szélsőbalon.) de a nélkül, hogy magát a fa életét kioltották volna, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ha megmcltatott volna hagyni a szabad választást erős törvén}" alapján: méltóztassanak elhinni, ezer percenttel többre mentünk volna, mint ezen törvényjavaslattal, a melyben véghetetlen sok szakasz van, kevés a lényeg s van benne egy óriási sötét bureaukratia. Hát ez is micsoda itt, t ház: egységről beszélni? Magyarországon legyen az állami közigazgatással egység! Hogy ne legyen itt annyi hatalom, mint eddig volt, de az a hatalom valamennyi a közösnek, a maradandónak, a hazának érdekében álljon! 8*
