Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
58 49B. orsságos Illés 1891. jnnins 8-á,n, hétfőn. seui meri, hogy az mind bekövétkezhetik. De mi, ;t kik már az élet rostáján átestünk, kik ismerjük a kormány működését ;i választások körül, jogosan hiszszük, hogy mindenen dolgok tényékké fognak válni és ott leszünk az állami tisztviselőkkel, mint a hová lettünk a megrontott megyei szervezetből kifolyó, ez idő szerint választott tisztviselőkkel, hogy azok az igazság ellen fognak küzdeni s a nép szabad választásának nem fognak engedni érvényt szerezni. De különben is, t. ház, nagyon veszedelmes ez a törvényjavaslat, (Halljuk Halljuk.' a szélsőbalon) mert az átmeneti és vegyes intézkedések közt a 265. §-ban azt mondja s ezt kérem figyelemmel meghallgatni, mert ebből levonhatjuk a következtetést, hogy mi fog történni a jövő választásoknál, ha e javaslat keresztül megy: »A választott tisztviselők állásaikat választás útján nyert megbízatásuk lejártáig megtartják, e közben csak fegyelmi úton mozdíthatók el és csak a rájuk nézve eddig érvényben állott megyei nyugdíjszabályzat értelmében nyugdíjazhatok és csak annyiban helyezhetők át, a mennyiben azt a megválasztásuk idején érvényben levő törvények megengedik. Az életbeléptetés napjától fogva a vármegyei törvényhatósági közigazgatási tisztviselők ideiglenesen alkalmazott állami tisztviselőknek tekintendők«. ti Ok tehát ideiglenesen tétetnek át addig, a míg választási mandátumuk lejár és a régi törvény alapján befolynak minden kortésiába szabadon és már csak azért is akadályokat fognak gördíteni a tiszta, józan, erélyes és igazságos népakarat nyilvánulása elé, hogy ez által mandátumuk lejárta után biztosítsák maguknak a kormány kegyét és hivatalukban tovább is megmaradhassanak. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) E törvényjavaslat 12. §-a megállapítja az eskü formát, A nélkül, hogy valami bigott felfogásnak kívánnék kifejezést adni, engedtessék meg nekem, hogy erre az esküformára a t. háznak és a t. közigazgatási bizottságnak felhívjam a figyelmét. Igaz, t. ház, hogy napjainkban sok emberben profán fogalmak kezdenek gyökeret verni ; de én áldom az isteni gondviselést, hogy a. nemzet legnagyobb része, bár mily keresztény felekezethez tartozzék is, még mindig istenfélő népből áll, Ez a szakasz azt mondja, hogy a főispán és a többi tisztviselők a következő esküt teszik le: »En N. N. esküszöm*; de hogy kire esküszik, azt nem mondja, már pedig én azt hiszem, hogy valakire csak kell esküdni, mert vöröshagymára csak nem lehet esküdni; (Derültség a szélsőbalon.) áe háta vöröshagymát és magát a t. közigazgatási bizottságot is csak alkotta valaki 8 az nem lehet más, mint az az Isten, a ki a világot fentartja, Hogy lehet az, t. ház, hogy mi ebben az országban törvényt csinálunk és arról, a kinek köszönhetjük, hogy itt élünk, a ki bizony sokj szór lesújt közénk hatalmáuak súlyával, majd j jéggel, majd szárazsággal, (Derültség a szélső ! baloldalon) meg nem emlékezünk. Azt hiszem, nem fogom a t. kormánypárt érzületét megsérteni, ha kijelentem, hogy esküdni máskép nem lehet, mintha azt mondjuk, hogy: »Esküszöm az egy élő Istenre*. Ebben benn van a három keresztény felekezetnek Szentháromságról szóló tana is. De ha ezt a paragraphust így fogadjuk el, a mint van : ez ellenkeznék minden jó^an észszel és felfogással. De még tovább megy az a szakasz, mert gondoskodik még a vallástalanokról is, mert beszél fogad adómról, a kiknek megesküdni sem kell, csak fogadni. Hát talán valahonnan Ázsiából akar ide hozni a t. előadó úr hivatalnokokat ? Vagy valami nihilistákat talán? (Derültség a szélső baloldalon.) Vagy holmi munkásvezető Stern urakat? (Zajos derültség a szélsőbalon.) Engedelmet kérek, de hogy ennek az országnak kiküldött bizottsága ilyen esküszöveget törvénybe akarjon iktatni, ez annyira tiillépése a Rubiconnak, hogy az ember keblét s keblében érző szívét mélyen sérti. Ezt én Magyarországtörvényhozásáról soha és annak kiküldött bizottságáról fel nem tételeztem volna. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Van ennek a törvényjavaslatnak a választás szabadságára is kártékony hatása: az, hogy a központi választmány írásbeli functioit a kinevezett állami főjegyzőre bízza. T. ház ! Szabad választás és kinevezés az én -fogalmam szerint olyan, mint az egy üvegbe összeöntött víz és olaj; hiába rázom az üveget, a víz lenn marad, mert nehezebb, az olaj pedig a felszínen marad, mert könnyebb. Bureaucratia és alkotmányos tisztikar nem egyeztethetők össze. A ki azt mondja, hogy összeegyeztethetők: az véghetetlen csalódásban van és higyje meg nekem a t ház, csinálhatja a t. bizottsági előadó úr a kinevezési rendszert, behozhatnak egy csomó idegen embert a hivatalokba; de egyről legyenek meggyőződve, hogy a nemzet maga — hiába tartják meg n hangzato-i alispáni, főszolgabírói és szolgabírói czímeket, a melyeket én ma egyszerűen cassálnék, mert ma itt' nincsenek szolgák, kiknek bírái lennének, hanem vannak szabad polgárok — (Igaz! Úgy van! a szélső batädalon) a kinevezett tisztviselőket mindig csak beamterekuek fogja tekinteni, {Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon..) Es valóban, t. ház, már csak egy embernek is beavatkozása a központi választmány legcardinalisabb, legkimagaslóbb működésébe, úgy
