Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

499. ©rsaágos ülés 1891 Ezen felfogásban nem osztozom, t. ház, sőt kutatásaim eredménye az ellenkezőt igazolja, (Halljuk! Halljuk!) mert történeti könyveinkben nem találnánk oly feljegyzéseket, a minők azokban léteznének, ha megállhatnának azok a feltevések, a melyeket részint a t. kormánypárt szónokai, részint a t. előadó úr előterjesztettek, annak constatálására, hogy a vármegyék az államhatalomtól, ez utóbbi meggyengítésének korszakában, a közigazgatási jogokat mintegy elszedték. Mért főispán megye-bizottság nélkül nem is képzelhető. 1848. előtt a megyei bizottság a köznemesekből állt: minden köznemes a vármegyének egyúttal bekebelezett tagja volt, közgyűlésében részt vehetett, intézhette a megye sorsát, a mint ott a közbizalmat megnyerte. Ha csupán egy vármegye történetéből idézek is, azt hiszem, abból következtetni lehet a többi vármegyékre nézve is. Békés vármegyének, a melynek székvárosát e teremben képviselni szerencsés vagyok, főispánjai a következők voltak : (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) 1217 ben Dámján János, 1223-ban Illés Pál Miklós, 1396-ban Ábrányi Péter, 1525-ben Eperjesi Palóczy Ferencz, 1549-ben gr. Löwenburg Jakab. Itt következik az a gyászos korszak, a midőn Békés vármegye, is ki volt téve a törökök pusztításának; a midőn nemcsak stagnált az egész megyei közélet, hanem Békés vármegyének tősgyökeres magyar lakosai kipusztultak s az ország különböző vidékein telepedtek le. 1687-ben b. Harucker volt a főispán. Beöthy Ákos: Jó firma! Csatár Zsigmond: Az unokák közt találunk jó embereket. 1737-ben b. Harucker Ferencz, 1742-ben gr. Zichy Ferencz, 1777-ben gr. Teleki József/ 1782-ben gr. Zichy Károly, 1784-ben b. Orczy József, 1790-ben Lovászy Zsigmond, 1792 ben Horváth Zsigmond, 1802-ben b. Bedekovich Ferencz, 1809-ben Lánczy József, 1825-ben Aczél Antal, 1836-ban gr. Károlyi György, 1842 - 48-ig b. Wenckheim Béla, Ezeket csak annak constatálására kívántam felhozni, hogy nem lehet elfogadni a kormánypárt szónokainak és a t. előadó úrnak azt az állítását, liogy a vármegyei közéletben szereplő jogokat a vármegyék mintegy kicsikarták volna az államhatalomtól. Sőt megfordítva volt a dolog. A vármegyék az állam érdekében ingyen, tiszteletből teljesítették mindazon magas functiókat, melyeknek alapján ez az ország fennállott. (Úgy van! a szélsőbalon.) Felhozták sokan, hogy a vármegyékben meglazult a régi közélet köteléke, hogy a vármegyéktől időközönkint elszedték a jogokat, úgy, L. janius 8-án, liétfön. 55 hogy alig maradt már valami a kezükben, a melylyel régiségének fényét, habár nem is oly kidomborodott alakban, de némileg fentarthatja. Eléggé sajnálom és fájlalom, hogy a vármegyéket minden tekintetben életerős cselekvési képességétől megfosztani az államhatalom 1867. óta mindig törekedett. (Úgy van! a baloldalon.) Mert ezzel nem a magyar államot, nem a közélet erősségét építette fel, hanem úgy cselekedett, mint cselekszik az az államfő, a kinek a kertjében egy százados fa van, a melynek árnyékában nyári időben, midőn a család kimerült, üdülést, pihenést kapott, midőn látja, hogy ez a fa korhadt, a helyett, hogy másik fát iparkodnék ültetni, a mely terebélyes fejlődésében 10—15 év múlva az újabb nemzedéknek üdülést adhatna, kivágatja a százados fát és odajut, hogy fájdalmasan fogja érezni a család újabb nemzedéke a hűvös üdülést adó fának hiányát. Nem tehetek róla, kötelességem kimondani, hogy a vármegyei közéletből szintén kiirtották ezt a terebélyes fát. Szép dolog volt azt látni, midőn hétszáz nemes ember jelent meg a vármegyei közgyűlésen, mely akár egy kis országgyűlésnek beillett. Nem volt akkor az a jelenség, hogy a Szilágyi nevű nemes ember, ha esetleg görög-keleti vallású volt, úgy hívta volna magát, hogy Selezsianu, hanem ha külföldön járt, megütötte mellét és azt mondta, hogy Szilágyi, magyar nemes vagyok. Nem az, hogy a Kőváry nevű nemes ember szégyelte volna magyar nevét és Korenianunak hívatta volna magát. Mióta ez a nemesség az újabb időben az új viszonyok és körülmények folytán oly óriási nagy áldozatot tett, a melyhez hasonlót felmutatni a világtörténelem nem tud, mely szerint nem jogairól mondott le, hanem magához emelte fel az alkotmány keretén kívül álló népet, megosztotta vele a közszabadságot, egyenlőséget és testvériséget (Úgy van! a sséhö baloldalon) és teremtett egy új korszakot, a melyben mindnyájan boldogok, megelégedettek és szerencsések lehetnénk: azóta fájdalommal látom, hogy sokan a nemességnek ezen páratlan horderejű kegyességét azzal köszönték meg, hogy hálátlanok lettek a közszabadság áldására, hálátlanok arra a nagy vívmányra, a melyet az 1848 iki törvényekben szerzett meg a nemesség példátlan, önzetlen honszerelme, mert fel merték emelni sokan kezöket részint a nemesség, részint a 48-iki törvények alkotása ellen és maga a haza ellen is. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Dárdai meg Kossuth ellen! Csatár Zsigmond: Azt beszélik, t. ház, hogy meg van gyöngítve a vármegyei hatáskör és hogy itt vagy ott, vagy amott defraudatio,