Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

5G 499. országos Slás 1891. junta* 8-án, hétfőn. sikkasztás esetei tűntek fel és ezek elegendők arra, (Halljuk! a szélső bnlóldalon.) hogy a megyé­vel le kell számolni és mint elévültét a régiség­tárba kell tenni, meg nem gondolva, hogy mi fog azután bekövetkezni. T. ház! Akár választott legyen a tisztviselői kar, akár az állami mindenhatóság nevezi is azt ki, méltóztatnak tudni, hogy a fának rende­sen szokott lenni férges gyümölcse és szokott jó gyümölcse is lenni. Ha szerencsés a választás, ha tisztességes ember választatik be a hivatalba, ki a közbecsülést életéné] is többre tartja : akkor defraudatio nem lesz; de ha benne van a nagy­zás ördöge, (Derültség a szélső baloldalon.) ha a szegény pénztárnok a ministert akarja utánozni lakásban, élelemben, ruházatban és egyéb ké­nyelemben : akkor nagyon természetes, hogy abból a kis fizetésből nem telik és ha kine­vezik is, hozzá nyúl ahhoz, a mihez nem sza­badna, hozzányúlnia. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy előfordultak ily esetek; én sajnálom, hogy megtörténtek; de kérdezem, vájjon a t. kormány által kinevezett pénztárnokok közül nem merültek-e fel ily ese­tek? (Igaz! Úgy van.' a szélső baloldalon.) Pedig ott volt a minister, az államtitkár s valamennyi­nek a kezébe volt letéve az államcassánnk Wertheim-kulcsa. Ott van Kókán esete, (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) a ki világos nappal 42 ezer forintot vitt el. Ott van a posztkíszli esete. (Derültség a szélső baloldalon.) Az a postahíva­talnok, a ki azt elvitte, csak nem volt választott tisztviselő. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, de az oly biztos, mint hogy kétszer kettő négy, hogy nem az a szerencsétlen Holbich vitte el a posztkiszlit, ki a börtönben meghalt, hanem hogy itt magas értelmi erőnek kellett közbe játszania. (Derültség a szélső balol­dalon.) Ha akkor engem bízott volna meg a t. kor­mány a vizsgálattal : 24 óra alatt a 250.000 forin­tos posztkiszli a kezében lett volna. (Zajos de­rültség a szélső baloldalon.) Nincs is szükség másra, csak annak consta­tálására, hogy ki adta át azt a posztkiszlit a szál­lításra és ismét ki vette át, a mikor szállítani akarták. Ezekről a tisztviselőkről nem szólott senki, hanem a szegény Holbiehot kárhoztatták halálra, a kinek felesége és néhány gyermeke jajgat a posztkiszli után, de kinek sorsán már nem segíthet senki. Hozhatnék fel még nagyon sok esetet, (Fel­Máltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) ott van a gyulai adóhivatal esete, (Halljuk!) hol az államilag kinevezett pénztárnok, ellenőr és tudom is én miféle auskultans, (Derültség a szélső baloldalon.) mind elítéltetett, mert egy csomó állami pénzt sikkasztottak. Nem kell arra a szegény vármegyére rá­ütni a szégyen bélyegét, mert visszaélés mindig volt és mindég lesz, a nélkül, hogy maga az intézmény lenne rossz. Megvallom, úgy vagyok megalkotva és olyan bennem az érzület és ezen az alapon is állok, hogy a választás szabadságában találom fel éltető elememet. Még akkor is, ha az embert törvényes for­mák megtartása mellett, nem erőszakoskodva, a választásnál leszavazzák, az alkotmányos pol­gár azt mondja: a törvény megtartatott, a nép bizalma nem tisztelt meg, nyugodt vagyok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És csak ott tör­ténik az emberből kiirthatatlan fájdalom kelet­kezése, a hol a nép a törvény biztosítékai mel­lett nem gyakorolhatja szabadon a választást és a katonai erőszak olyanokat követ el, a mik a választási jogot sértik. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Ily esetben, t. ház, megvallom őszintén, méltó az elkeseredés, méltó a felháborodás, mert azt tapasztaljuk, hogy az ily visszaélésekkel szemben Magyarországon sem bírót, sem törvényt nem találunk, mely elégtételt adjon. Hiszen a választási törvény egész szervezete összejátszik ezzel a közigazgatási törvénynyel; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ne méltóztassanak zokou venni, én nagyon tisztelem azokat a képviselő urakat általában, de nem mindenkinek adatott meg az, hogy az ilyen dolgokat a maguk mez­telenségökben összeállítsák : tehát kell lennie valakinek, a kire az ódium száll és a ki el­mondja a magíi véleményét. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Hogy a régi megyékben voltak lelkiisme­retlen irányban működő emberek választás mel­lett is, kik a kormányhatalomtól nem rettegtek, nem irtóztak a legbotrányosabb tények elköve­tésétől : erre engedje meg a, t. ház, hog'y csak egy példát idézzék. (Halljuk!) Ott van a szolnoki választás esete, a hol 1400 választót Hajdú alispán úr és Reviczky ügyes rafhneriával huszárok által elvágtak a szavazó urnához mehetéstől és bejött ide egy képviselő, a kinek nem volt többsége és meg­bukott egy képviselő, a kinek napnál fényesebb többsége volt. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ne vegye sértésnek a t. ház: azért vagyunk itt, hogy igazat mondjunk, mert az eddig tapasztalt kitörések után következtetve, a törvényjavaslat­nak törvényerőre emelkedése utánra következ­tethetünk. Elvezetem a t. házat Czeglédre. Eltekintve a szereplő egyének személyiségétől és tisztán a törvény alkalmazását tartom annak, melynek

Next

/
Thumbnails
Contents