Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
54 489. országos ülés 1881. június 8-án, hétf8n. két ház közt az egyetértés létrejővén: azok legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felségének felterjesztetni határoztatnak. Bemutatom ugyancsak a főrendiház elnökének öt rendbeli átiratát jegyzőkönyvi kivonatokkal, melyek szerint a főrendiház 1. a magyar királyi ministerinmnak a Deák x^erencz síremléke ügyében; 2. a késmárk-szepesbélai helyi érdekű vasút engedélyezése; 3. a esaktornya-zalaszentiván-nkki helyi érdekű vnsút építésére és üzletére vona'kozó engedélyokmányhoz beadott » Függelék « tárgyában badott in. kir. kereskedelemügyi ministeri jelentésre; 4. az állami számvevőszéknek a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben (1890. évi IV. tcz.) az 1890-iki számadási év IV. negyedében előfordult és az előbbi évnegyedekről változatlanul áthozott túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról szóló jelentésére; 5. az állami számvevőszéknek a Magyar országésHorvát-Szlavonországok között 1888. évre eszközölt leszámolás megvizsgálásáról szóló jelentésére a képviselőház által hozott 5.167., 5.147., 5.148., 5.171. és 5.170. száma határozatokhoz hozzájárult. E szerint ezekre nézve is teljes egyetértés jővén létre a két ház közt: azokat országos határozatoknak jelentem ki s egyszersmind a Horvát-Szlavonországokkal való leszámolásra vonatkozó határozat a horvát-szlavón országgyűléssel közöltetni határoztatik. Bemutatom végre Esztergom, Győr és Szolnok-Doboka vármegyék közönségeinek feliratait, melyekben a közigazgatás és az Önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslatnak a feliratokban jelzett kérelmük tekintetbevétele mellett törvényerőre való emelését kérik. Kiadatik a kérvényi bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek más előterjesztése nincs. Más jelentés sem lévén bejelentve, következik a napirend: »A közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről« szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond ! Csatár Zsigmond : T. ház! Midőn a kilenezedik század legutolsó évtizedében a magyar nép e hazát elfoglalta, sok különböző ajkú nép lakta e szép földet, de egyik fajban sem volt meg a képesség, hogy itt államot alapítson. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyedül a magyar nemzet volt hívatva arra, hogy a hunok és avarok által előbb lakott drága hazát megszerezze és a magyar államnak alapjait lefektesse, oly erősen és oly határozottan, hogy az az idők végéig, mint Magyarország, mint magyar állam fennáll hasson. Feleslegesnek tartom, t. ház, a történelemre hivatkozni, azokra a véres harezokra, melyeket Árpád apánk a honszerzés nagy munkálatában folytatott; de igenis fel kellett említenem a végből ezen cselekményeket, mert összefüggésben levőnek találom a honfoglalás utáni időben a pusztaszeri országgyűlés alkotását a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal, (Tetszés és derültség a szélsőhalon.) azért, mert a magyar nemzet egy ezredéven át ezt tisztán fentartotta, mert minden időben saját választottai által igazgattatta magát, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És ezt én nagyon észszerűnek, természetszerűnek és az igazságból kifolyónak tartom; mert a pusztaszeri honalapító országgyűlésen a vérszerződésben kikötötték, hogy Magyarország közhivatalaiban, közigazgatási ágaiban soha mások, mint a honszerző magyarok és azok maradékai szereplő hivatást betölteni nem fognak, habár elismerem, hogy István fejedelem szentté és királylyá felavatása megváltoztatta az ország , képét; elismerem, hogy akkor minden keresztény család a nemzet testének egy és megoszthatlan részét képezte, a melyet magyar nemzet ezímén ismerünk; hogy nem tisztán csak a magyarok és azok maradékai jöttek a közigazgatás terén a közhivatalokban, hanem mindazok, a kik a keresztény vallásba felavattattak, hogy a magyar államot jövőre fentarfcani és az idők végéig virágzó állapotban hagyatni törekedjenek. És, t. ház, azt is be kell ismerni mindenkinek — nem hiszem, hogy lenne a t. háznak egyetlen tagja, a ki e részben állításaimat ne igazolná — hogy a vármegyei közélet, a magyar nemzet államot alkotó nagy cselekvésének befejezése után időközönkint fejlődött ki. Mert hiszen, t. ház, ki ne tudná a történelemből, hogy a mint a keresztény társadalom is helyébe lépett a régi független magyar felfogásnak, az az ország várispáni kerületekre lett felosztva, a kik természetesen a királv hatalma alatt kormányozták az országot, nem úgy, hogy felosztották volna azt parcellákra, hanem hogy a közjólét, a közmegelégedés, a közbátorság érdekében az egész magyar királyságnak fentartására közreműködjenek. Én beszédem elején azért foglalkozom ezzel, t ház, mert hallottam a kormánypárti padokról, jelesen a t. előadó úrtól is, hogy a vármegyék az államhatalomtól időközönkint elszedték a jogokat, hogy a vármegyék tulajdonkép csak usurpálták azon állami administrativ teendőket, a melyeket a nemzet fenmaradása érdekében századokon át oly odaadó lelkesedéssel teljesített.
