Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

498. országos ülés 1891. junins 6-án, szombaton. 47 az első áradat elviszi. A kormánybiztos úr erre azt felelte, hogy: »Legyen nyugodt, hiszen veres fenyőből van!« (Derültség.) Már akár veresfenyőből van, akár nem, én szerintem megbízhatatlan az és ha halcsontból volna is, szerintem akkor is kevés volna. (Derültség.) A vezérmérnök megnyugtatásomra annyit mondott, hogy: Nem kell tőle félni; hét kilométernyire van beverve! (Élénk derültség. Felkiáltások: hét méterre!) Igen hét méterre. És hát nramfia, mi történik? Megjön az áradat és a mint a híd ott áll, nekiment, egyet fordult és hasra fordult a híd. (Derültség.) És elhozta sebesen az ár a roncsait, a Rába-partról nézve a malom udvarán láttam a hídnak roncsait. Legelső dolgom is az volt, hogy zollstockot hozattam (Derültség.) és azt találtam, hogy a híd lábának az átmérője fent, a hol a legszélesebb volt, tizenkét zollt tett ki, mert volt tíz, volt tizenegy, volt kilencz, volt nyolcz is, (Mozgás a szélső baloldalon.) úgy borotválta le a jég a hidat, mint a borbély a szakált. (Derültség.) És ez nekem lelki nyughatatlanságot, okozott, Hozzám határozott kéréssel jöttek ez ügyben és már alig tudják odahaza megvárni és restellik, hogy az interpellatiot mért nem tettük már meg. Minekünk, uraim, addig, míg az a szabályozás meg nem történt, jólétünk volt, de most bizony nincsen. S ha csak ez a hat millió forint volna sárba dobva, még azt mondanám, hagyján, mert én megélek a jéghátán is, de a többi nép! Es ha* csak azt a hat milliót dobta volna ki a kormány! De most már az ártér nagyon szűk. (Zaj a szélső baloldalon.) Vasmegye nem engedi, Sopronmegye nem engedi természetesen a töltéseket. Mi fog most történni? Itt kezdődik a legnagyobb baj. Én nem vagyok szaktudós, de előre tudom, hogy ennek az lesz a következése, hogy most a Rába kitör; a mikor ki nem tör, akkor igen magasan áll a víz és fenyegeti a vidéket. De nagy veszedelem lesz majd ebből akkor, ha ez kitör, mert akkor azokat a községeket fenekéétől fordítja fel, romhalmazba dönti annál is inkább, mert a szaktudósok nem gondolták, hogy a hátvízből tó is lehet, hogy zsilipet csináltak volna. Még egy körülményt elfelejtettem említeni: és ez az, hogy még Győr város is veszélyeztetve van. (Halljuk!) Megmondom napját, hogy mikor viszi el a víz. Azon a napon, mikor a Duna árja a Rába árjával egyesül: Győr városa menthetetlenül el van veszve. Most nyáron — meggyőződhetik a minister úr, bárcsak itt volna — a győri két hidat kikezdte a víz, a gátakon át kezdett csapni és csak az utolsó perczben jött a megmentés, hogy & Duna eskedett. Ha a Rába nem lett volna akkor a közép-niveaun alul: Győr most Szeged volna. Öreg ember vagyok. nem érem meg, de a nagy veszély be fog következni. Volt már veszedelem 1870-ben, 1850-ben és minden 20 év körűi; de lehet, hogy az első jégzajláskor bekövetkezik; emlékezzenek akkor vissza, hogy nekem volt igazam. Megmondom azt is, hogy mikor fogja a víz a vidéket romba dönteni. Akkor, a mikor a vízállás ismét megközelíti a mostani tavaszi vízállást. Ha ez bekövetkezik, rettenés dolgok fognak történni. És félek, hogy akkor vér fog folyni. Mert az a nép, a mely századoktól fogva békében élt s jólétnek örvendett, a melynek ősapái itt telepedtek le s a mely törvényt tisztelő, ha ez bekövetkezik, vért fog ontani, még pedig ártatlanul. A legkevesebb lesz, ha csak a mérnököket dobják a vízbe. (Derültség.) Mi a két Rába közt születtünk, a nagy költő szerint ott élnünk és ha szükséges, az igazságért meghalnunk kell. Részemről sajnálom, hogy a t. minister úr nincs jelen. Nézetein szerint ugyanis nemcsak azok a bűnösök, a kik előbb közmunkaministerek voltak, hanem ő is, mert az ő rovására történt a dolgok legnagyobb része. Hibáztatom minden legnagyobb tiszteletem mellett, mint azokat a mérnököket, a kik úgy hivatalukban, mint családjuk körében tisztességes emberek és jóhiszeműleg cselekedtek, de nem jól cselekedtek, nem értenek hozzá. A t. minister úr annyiban hibás, a mennyiben vagy nem tud ezen dolgokról, vagy ha tud, azoknak elejét nem veszi. Azért most tisztelettel akarom megkérni; és igen sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt és különben is, mivel a t. minister nincsen jelen, hogy a Fertő lecsapolásáról most nem szólhatok. (Halljak!) Nem tudom jő! vagyok-e értesülve, hogy az érdekelteket akarja e tárgyban összehívni, a mi igen tanácsos lenne, ha meghallgatná az érdekeltséget, —mert szerintem, elégtelen az :\. terület és ha még a Fertőt is bele akarják ereszteni, akkor annál elégtelenebb lesz. Igaz, hogy szélesebb csatornát fognak neki ásni, de akkor sem lesz elegendő, mivel a belvíznek nincsen lefolyása, felül szabályozzák, a víznek pedig a lefolyásra nincs helye. De ebbe csak akkor bocsátkozom bele, mikor szerencsém lesz a. minister úrhoz személyesen: akkor azután melegen pártíogásába ajánlom és kérve kérem, hogy ezen a szerencsétlen népen annak önhibája nélkül cselekedett dolgokon segítsen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tudom, hogy élesebb voltam a kelleténél, de az igazság mellől nem térhetek el; nem tehetek róla, ha jobban szeretem szülőföldem elhagyott népét, minthogy bárki által is kizsákmányolni engedném. (Helyeslés a szélsőbalon.) Interpellfitiómat ezennel benyújtom és miután