Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

48 498. országos ttlés 1891. junins fi &n, szombaton. ki vagyok merülve, kérem a nagyméltóságú elnök urat, méltóztassék azt felolvastatni. (Élénk 1/elyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az irterpellatio. Nagy István .jegyző (olvassa): 1. »Van-e tudomása arról a minister úrnak, hogy a Rábaszabályozásra előirányzott költségvetési összegen felül már eddig is tetemes túlkiadás történt? 2. Van-e tudomása a minister úrnak arról, hogy a védtöltések részben homokból vannak készítve, részben pedig csak borítva vannak alkalmas anyaggal és így ezen védtöltések a czélnak nem felelnek meg? 3. Van-e a minister úrnak tudomása arról, hogy az átereszek nagy része, a marczaltői pedig a második kiásás után sem felelnek meg rendeltetésüknek? 4. Van-e arról tudomása a minister úrnak, hogy a régi védtöltést az árvíz már kétszer elvitte, míg a sebesi töltést a szakaszmérnök vágatta át? 5. Van-e tudomása a minister úrnak arról, hogy az ártér oly szűk, hogy a vizet sem magába fogadni, sem bebocsátani áradás alkalmával nem képes? 6. Van-e a minister úrnak tudomása arról, hogy a vági és katonai újonnan épült hidakat az első jégzajlás elsodorta? Ha nincs tudomása a fent elősorolt tényekről : hajlandó-e azokról a minister úr magának tudomást szerezni? Ha pedig tudomása van, vagy tudomást fog szerezni magának, úgy kérdem: a) Mit szándékozik tenni a fenyegetett Rábavidék megmentésére, a szabályozási munkálatoknál elkövetett hibák kiderítésére és jóvátételére? b) Szándékozik-e a Rábaszabályozásnak a viszonyoknak megfelelő helyes keresztülvitelét eszközölni ? Végül c) az eddig el követett hibákért szándékozik-e valakit felelősségre vonni és az előfordult károkat mi módon szándékozik megtéríteni ?« Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a földmívelési minister úrral. Következik Komjáthy Béla képviselő úr interpellatiój a. Komjáthy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Még április hó végén interpellatiot intéztem az igen t. belügyminister úrhoz a csongrádi közigazgatási állapotok tárgyában. Noha még arra sem kaptam érdemleges választ, azon kényszerhelyzetben vagyok, hogy annak kiegészítéséül egy iijabb interpellatiot kell a minister úrhoz

r intéznem. Ámbár erősen meg vagyok arról győződve, hogy azon állítólagos — mert csak így akarom most jelezni — visszaélések tárgyában, melyeket felhoztam, a minister úr már tett intézkedéseket; interpellatiom megtételete után ugyanis meggyőződtem arról, hogy a t. minister úr intézkedéseiben a legnagyobb szigorral ment odáig, a meddig csak mehetett: mert hiszen Csongrád vármegyében azon idő óta egy főjegyzőt, mert az alispánnak éjjeli zenét adott, hivatalvesztésre is ítélt. Én egyáltalában nem akarok ebben helytelen dolgot találni. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. minister ár e határozathozatalában a legjobb hite és gondolkozása szerint járt el és csak esetleges dolog — magam is concedálom — hogy az a főjegyző véletlenül a 48-as és függetlenségi pártnak tagja és elnöke. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. minister úr a kellő szigorral fog eljárni minden ilyen visszaélési ügyben — és e tekintetben puritán jelleme és tisztasága nemcsak előttem garantia, hanem hogy ez mindnyájunknak gondolkodása, mint ezt a legutóbbi időben is tapasztaltak, ismeretes lévén az a szigor, a melylyel a corruptiot minden irányban kiirtani iparkodik — ezzel még pártja szaporodását is előmozdítja. Midőn interpellatiomat megtettem, emlékezni fog rá a t. ház, egy esetet hoztam fel, hogy midőn Csongrád vármegyében a központi választmányt megválasztották, a megye tiszti főügyésze az ellen felebbezést nyújtott be azon indokból, hogy a törvény ellenére nem volt mindegyik választó-kerületből két tag beválasztva. Azt hiszem, hogy a t. minister úr, ámbár vizsgálat még nem történt e tárgyban, e választást megsemmisítette, mert az új választás kiíratott. Hogy ott mily szabálytalanságok történtek, azt újból elmondani feleslegesnek tartom. Midőn akkor elmondtam, egy közbeszólást hallottam. Ha a dolog úgy áll, a mint a közbeszólás állította, akkor én félre voltam vezetve az iránt, hogy helytelen volt a ministeri határozat azért, mert a dorozsmai választó-kerületből beválasztották Isíovák József országos képviselőt és beválasztották Eszes Mátyást. A közbeszóló engem arra figyelmeztetett, hogy igenis, de más Eszes Mátyás van felvéve a lajstromban, tehát a ministeri elhatározás egészen correct és a törvénynek megfelelő volt. Én, t. ház, szeretek a parlamentben mindenkor komolyan beszélni. {Helyeslés.) A közbeszólásnak ezért komolyságot tulajdonítottam és így kötelességemmé vált azon barátaimat, kik engem ezen tárgyban az interpellatio megtételére bírtak, felszólítani és becsületbeli kötelességükké tenni, hogy most már fejtsék meg a tévedést, mert engem felültetni egyáltalában nem volt joguk. Erre azon barátaim közül többen azt mondották nekem, hogy az a közbe-