Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

46 498, országos ülés 1891. juniusfi-än, szombaton. Az egyedüli, a mi e szabályozásban jó, az, a mit a természet maga adott, de a szaktudósok még azt is elrontották és még itt is ki fogott rajtuk minden számításaikban. A szaktudósok megmérték a Eába niveauját még akkor, a mikor a malom gátak benne voltak és czölöpöket — melyeket zöldre-kékre kipingáltak s melyekre még betűket is ráírtak, hogy meddig ér a víz — alkalmaztak, mielőtt a gátakat kidobták volna és még azt is kiszámították, hogy hány centiméter lesz a vízállás, ha a víz sebessége alá fogja mosni. De a víz túljárt a mérnökök tudományán és legalább 40 centiméterrel lejebb mosta magát a földbe, mint a hogy kiszámították ; és ez nem tréfa dolog, hanem egyik hibának a másikra való halmozása és az egyik bűnnek a másikkal való takargatása, a mi előtt a ministeriumok szemet hunytak, illetőleg a hibás közegekkel solidaiitást vállaltak. Mi lett ennek a szomorú következése 2 Mi lett volna más, mint az, hogy a miníster úr odaadta, ugyan a vállalkozónak a vállalatot, de meg volt határozva, hogy ezen és ezen átmetszés ilyen és ilyen mélységre, ennyi és* ennyi árért lesz kikubikolandó. Mikor a vállalkozó készen volt, arra az eredményre jutott, hogy sem 'Rába, sem viz nem volt. (Derültség a szélső baloldalon.) De hát a szaktudósok nem azért szaktudósok, hogy ilyen csekélységen keresztül ne törjenek. Azt gondolták, hogy ha van nekik olcsóbb kubikosuk, miért fizessenek 47 krajezárt, majd kikubikolja a Eába maga és ha az első ki lesz kubikolva, majd ki lesz a második és harmadik i«. De az az ostoba víz megint csak túljárt az eszükön: nemcsak, hogy kikubikolta, hanem bekubikolta; (Derült-ég a szélső baloldalon.) bekubikolta pedig elannyira, hogy egy csepp víz sem folyt a híd alatt. Hogy nem restelték a dolgot!'? Én magam is csak pirulva mentem keresztül rajta, pedig nem vagyok szaktudós. Ha én valamibe belekapok és rosszul megy, másodszor ugyanazt nem csinálom újra. Nem is kell ehhez mélységes tudomány, csak józan ész. (Derültség a szélsőbalon.) Ezen okulva a szaktudós urak^ azt mondották: ezentúl okosabban csináljuk. Es okosabban csinálták. Én is elfogadtam. Azt mondották eltöltjük az anya Rábát és majd kényszerülve lesz belemenni az új mederbe és úgy is történt. En is helyeseltem, mint afféle szakavatatlan Iaicns ember. Elkészültek vele. No, mondtam, most egy nagy kő esett le a szívemről. A Sebesnél Őszszel szintén eltöltötték, de ott az idő viszontagságai miatt csak félig tudtak elkészülni. Tehát a tavaszszal, mikor még az olvadás alig kezdődött meg, lázas sietséggel megkezdték az áttörést és készen is lettek vele épen az nap, mikor a jég zajlása megindult. Reggel, mikor még a napszámosok a göröngyöket gördítették, már az a föld el volt hidalva szépen, mert oly szépen készítik[ám,hogy a kertész; a melegágyat nem készíti el úgy. (Derültség a ssélsöbalon.) Az áradat nőttön nőtt, a falu népe egyre aggodalmasabb helyzetbe jutott. Felszólították őket, hogy azt a haszontalan munkát hagyják ott, máskülönben erőszakhoz fognak nyúlni ; de azok nem engedtek, a míg karjuknál fogva nem nyúltak hozzájuk, akkor jöttek azután segítségre. Ez tény és ne tessék ott a fejüket csóválni, mert szavamat adhatom rá, hogy ez így van. (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) Végre a veszedelem nöttön-nőtt és utoljára ezt a nagy bölcsességgel áthidalt elrekesztését a Vágnak a víz magával ragadta. Ez mentette meg aztán Vág községét. A mérnök látva, hogy a Rába megint túl jár az ő eszükön, nagy sietséggel jött, hogy Ő is hasonlókép cselekedjék. Alig egy félórával érkezett meg előbb, mintsem a Rába a medrét átvágta és az volt az első dolga, hogy átvágatta azt a töltést, melyet reggel csináltatott. Ez nagyon szomorú dolog, t. ház. Oly helyzetbe hoztak bennünket, hogy ha a mérnök idejekorán nem jön, a veszedelem még nagyobi) lesz, mivel a falu népe ott hagyta a védelmet és mindenki fejét vesztve szaladt h saját vagyonát menteni és nem volt senki, a ki a védelmet eszközölte volna, míg a mérnök fel nem világosította őket, hogy hiába, itt mentésről szó sincs, mert a mit megmentenek is, nem tudják hova tenni, tehát fogadjanak szót, segítsenek neki a védelemben, míg ő az átvágást eszközli: akkor aztán, a mint azt a laza földet megkezdték, a Rába kimosta magát fenékig, úgy mint volt és így vonult el a víz, a víz felett a jég, a jég felett pedig a Vág. Hogy mily lelkiismeretlenek ezek a szaktudósok és azok, a kik az ilyen dolgokat intézni hívatva vannak, erre, mint laicus egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a szüretre mentem, láttam a csínos hidat, szinte feltűnt, hogy mégis csínálnak ám ezek is valami jó dolgot; legalább a látszatja jó volt. Leszállok, hogy megnézzem, mert kötve kell hinni a a komának, (Derültség a szélső baloldalon.) alája nézek a hídnak: hát akár egy vizi pók állott volna előttem idomtalan lábakkal, egy nagy testet tartva a hátán. (Élénk derültség.) Ez volt a vági híd. Mire visszajöttem, a kormánybiztos összebítt bennünket és én megragadtam az alkalmat, megkérdezem a kormánybiztost: »Méltóságos uram, van bizodalma a vági hídhoz ?« 0 erre azt mondja: »Hogyne volna!« En mint laicus — mondám — nem hiszek benne; azt