Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

ggg 511. orseAgos ülés 18 20—25 millió forint befektetést tenne szük­ségessé s ha figyelembe veszszük, hogy ebben a 140 millió forintban a pénzbeszerzés költ­ségei nem foglaltatnak s hogy az 1882. évi szerződés nem beszél effectiv vagy tényleges tőkéről, 25 milliót pedig úgy könnyedén nem szándékoznának az államnak: valószínű, hogy per lenne belőle s valószínű, hogy ebből ismét egyezség lenne a fél összegre. Méltóztassék a 10—12 milliónak kamatját venni s mely a fennebb említett különbözeket elenyesztetné, úgy a reánk lehető legkedvezőbb körülmények számba­vételével sincs kilátásunk arra, hogy csak egy krajez árral is olcsóbban válthassuk meg a vas­útat. Ha pedig ez így áll, vájjon miféle ok kényszeríthet bennünket arra, hogy az államo­sítást elhalaszszuk. Ha remélhetünk valamit, az csak kedvező lehet reánk nézve; mert már említ­tetett, hogy vasútiunk, részben azért is ver­senyképtelenek, mivel kedvezőtlen emelkedési viszonyok közt vannak. Hiszen kénytelenek vagyunk vasútainkon a szállítmányok egy részét begyekre vinni és onnan leszállítani, csak azért, hogy a gzép síkon épült osztrák-magyar állam­vasúttal szemben nem versenyt, de egyszerűen tevékenységet fejtsük ki. Azután itt egy oly vállalatról van szó, a mely nem Ínséges, hanem a melynek üzleti coefficiens-e jobb, mint a magyar állam vas­pályák egész hálózataié, ez tehát csak javít­hatja az egész hálózatnak üzleti eredményeit. Azután mindenféle intézkedések által javí­tani lehet a pénzügyi eredményeken általában. Én nem tartom utolsó tekintetnek e részben, hogy nincs a monarchiában egy vasút sem, melynek kitűnőbb hivatalnoki kara volna, mint az osztrák-magyar államvasútnak. Ez oly értelmi tőke, melyet hálózatunknak biztosítanunk kell s melyet felfogásom szerint számokban meg­becsülni eléggé nem is lehet. Én kívánóin, hogy ez értelmi erővel a kormány a kellő kímélet­tel és méltányossággal járjon el, miután az hívatva van hivatalnoki karunkat, a melyet szintén nem akarok gáncsolni, felfrissíteni. Bizo­nyos nagyon üdvös üzleti traditiokat hoz az magával, melyek az állami szolgálatban nagyon is elkelnek. (Igaz! Úgy van! hal felől.) Mindez oly fontos dolog, hogy én e vasút­nak jövendő állapotát a legkedvezőbb színben látom. A dolog lényegét tekintve tehát nincs kifogásom az ellen, hogy e törvényjavaslat s így a szerződés elfogadtassék. Hanem abból, a mit mondottam, korántsem következik az, hogy nekem a törvényjavaslat ellen egyáltalán semmi kifogá­som nem lenne. Felhozatott, hogy felesleges dolgokat is váltott meg a kormány, melyek ter­hére lesznek az államnak. Ilyen például a issava-auinai vonal, mely 4-8 millió forintért i • jnnins 22-én, hétfőn. vétetett meg. Kétségkívül igen szép vidéken fekszik, a legszebben épült vasutak egyike s a ki arra utazik, gyönyörködni fog benne, de hogy az államnak jövedelmeit növelni fogja, azt elhinni képes nem vagyok. Én azt hiszem, hogy azok is, a kik az állami vaspálya-rendszernek meghonosítását nálunk kívánták, nem úgy értették azt, hogy minden vasútat absorbeáljunk, hanem hogy váltsuk meg és építsük ki azokat a pályá­kat, a melyek főforgalmi vonalak s a melyek jelentőséggel birnak arra nézve, hogy helyes tarifa-politikát követhessünk. De hogy minden­féle Ínséges és nem Ínséges vasútat beváltsunk: azt, úgy hiszem, még azok sem akarják, a kik az államvasúti rendszer mellett foglalnak állást, Mert abban tökéletesen igaza van Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak, hogy ennek nagy vissza­hatása van sok tekintetben. Először államháztar­tásunkra, a melynek egyensúlya még oly gyönge, hogy azt mindenféle ily megpróbáltatásoknak nem igen tehetjük ki. Ilyen lenne az államosítások túlhajtása, melynek egyik nyilvánulása a lissava­aninai vonal megvétele is. Én e részben egyébiránt általánosságban és nem pusztán e vonalról beszélve mondom el nézetemet. Én arról vagyok meggyőződve, hogy ha Poroszországban, a hol az utolsó időben nagyon megijedtek azon hullámzásoktól, melyeket az államvasutak jövedelmezősége mutatott s szük­ségesnek tartották azt, hogy figyelmesek legyenek az ebben rejlő bajra, nagyon meg kell szívlel­nünk, mi a teendő e tekintetben nálunk, a hol az államvaspálya jövedelmezőségének hullámzása esetleg sokkal károsabb és mélyreható befolyást gyakorolhat, mert hisz adóalapunk bizonyára sokkal gyengébb. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Felhozatott a bányaművek, uradalmak és telepek kérdése is. Én helyeslem, hogy az állam ezeket nem vette át, mert hiszen van nekünk elég bányánk és iparvállalatunk; azokra tehát nincsen szükségünk. Az ellen sincs semmi kifo­gásom, hogy a kormány bizonyos tarifa-kedvez­ményeket helyezett számukra kilátásba. Ez is méltányos dolog. S azt hiszem, ha nem akarjuk tönkretenni azokat, jövőre is kedvezményeket kell adni nekik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azon kedvezmények, a melyek a tarifakedvezményeken túl 75 évre kiterjesztet­nének, olyanok, a melyek egyrészről az állam méltóságával, nézetem szerint, össze nem egyez­tethetők; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balolda­lon.) másrészről pedig azon czélnak sem felelnek meg, hogy az ipari tevékenységet fejleszszük általuk. Mert ha azon kedvezményeket loyalisan magyarázzuk, pedig másként magyarázni nem szabad, mert az államhoz nem illenék kedvez-

Next

/
Thumbnails
Contents