Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

511. országos ülés 1891. jnnius 32-én, hétfőn. 397 menyeket nyújtani, melyeket ki akar játszani: akkor azon a vidéken más ipartelepek részéről versenyre ne számítson senki. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És e tekintetben nem a jövő zenéjéről beszélek, mert hisz azon a vidéken más ipartelepek is vannak. Ott vannak a brassói részvénytársaságnak ruszkabányai és nádorhegyi telepei, ott vannak azonkívül Hunyadmegyében az államiakon kivííl a társulati vállalatok is. Ily körülmények között, t. ház, nézetem szerint nem helyes, ha az állam csak azért, hogy megköthessen egy szerződést, a melyet tisztességesen megfizet, ilyen kedvezményeket ad, melyekre nézve legjellemzőbb, hogy magok a t. kereskedelmi és pénzügyminister urak sem indokolták ezt a kedvezményt ebben az előterjesztésben egyetlen egy szóval sem. (Igaz! bal felöl.) Végre kifogásom van nekem, t. ház, az ellen is, hogy a törvénynek és a szerződésnek az elsőbbségi kötvényekre vonatkozó intézkedése nem felel meg a legszigorúbb jogi kritika követelményeinek. Megmondom, hogy miért nem. Az államnak kétségkívül joga van ahhoz, hogy 1895-ben ezt a pályatestet tehermentesen megvegye és ha 1895 ben lennénk, nem is volna nekem ezen előterjesztés ellen semmiféle kifogásom sem. De kérem, mi most 1891-ben vagyunk! Itt pedig egyezség köttetik és a hitelező nem is kérdeztetik meg, hanem megkérdeztetik az adós és az nagy kegyesen beleegyezését adja, hogy ez a kikebelezés megtörténhetik. Hát én meg is mondom a módját, t. ház, hogy mikép kellett volna itt eljárni; nem új a dolog, van rá praecedens. Magában az 1882-iki szerződésben ott van az az intézkedés, hogy bizonyos idő engedtetik az osztrák államvaspályának arra, hogy tehermentessé tegye a bruck-szőnyi vonalat, melyet akkor az állam a vágvölgyi vonallal elcserélt. Ez lenne ma is a leghelyesebb eljárás. Az következik ebből, hogy az osztrák-magyar államvasút elintézi a dolgot a maga hitelezőivel, vagy ha nem intézi el: akkor én nem látnék szerencsétlenséget abban sem, hogy az a teher ott maradjon 1895-ig, a midőn a dolog természeténél fogva magától megszűnik. Felfogásom szerint így kellett volna eljárni. Ebből természetesen én nem következtetem, hogy anyagilag azon elsőbbségi kötvénytulajdonosok valami rosszixl járnának. Én hiszem, hogy 1895-ig semmi oly dolog felmerülni nem fog, a mi nyugtalaníthatná őket; de az tény, hogy a legszigorúbb magyarázattal itt formahibát lehet megállapítani, a mitől én szívesen látom hitelünket megkímélve. De, t. ház, ezek bár magukban véve fontos ellenvetések, annyi nyomatékkal az én szemeimben még sem birnak, hogy ezt a szerződést elfogadhatlannak tüntessék fel előttem. Meg vagyok győződve róla, hogy forgalmi politikánknak szüksége van az osztrák ällamvaspályára; meg vagyok győződve arról, hogy ezt a vaspályát később, 1895. után sem kaphatnánk meg olcsóbban: ennélfogva egész nyugodtan szavazok arra, hogy ez a szerződés megköttessék és a magam szavazatát annak elfogadására adom. (Élénk helyeslés.) Baross Gábor kereskedelmi minister: T. ház! Talán meg méltóztatnak engedni, hogy a hátralevő rövid időt felhasználjam arra, hogy különösen a Graál Jenő t. képviselőtársam által mondottak némelyikére most válaszoljak, (Halljuk ' Halljuk!) annál inkább, hogy később még erre renectálni lehessen és azért is, mert egyeseket Beöthy Ákos t. képviselő úr is felemlített már, és azokra előbbi felszólalásomra nem reflectáltam. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt az előttem szólt t. képviselőúr kifogásolta azt, hogy a megváltásba bevettünk bizonyos objectumokat, melyeket talán azon kivííl lehetett volna hagyni s említette az aninalissavai vonalat. Már bátor voltam, t. ház előbbi felszólalásomban is utalni arra, hogy ezen vasút megváltása alkudozás tárgyát képezte köztünk, nemcsak a megváltási ár feljavítása érdekében, de azért is, mert én nem osztozom a t. képviselő úr azon nézetében, mintha e vasút minden érdek és fontosság nélkül való volna. Én csak bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy ezen vasút mely vidékeket érint és hogy azon vidékek érdekében úgy közgazdasági, mint politikai szempontból helyes, ha az állam egy ilyen vasút birtokában van. Hogy ebből az államra valami különös teher háramlanék, én azt tagadásba veszem. Hogy pedig egyes vonalak államosítása által túloznék vagy túlmennék az államosítás conceptioján, azt igazoltnak nem találom. Nem méltóztatott említeni az okokat, melyek ezen feltevésre jogosították; mert akkor, mikor az osztrák-magyar államvasút államosításával jöttünk a t. ház elé, szíves volt elfogadni, mi által kifejezést méltóztatott adni annak, hogy helyesli a kormány lépését. Más vasútról tehát tudomásom nincs, a melynek államosítása a t. képviselő urat arra az állításra jogosíthatná, hogy a kormány e tekintetben az okszerűség határán túl akarna menni. (Úgy van! jobb felöl.) A mi a másik kérdést, az uradalmak kérdését illeti, ismételve és ismételve hallottuk, hogy itt 75 évre terjedő kedvezmények adatnak és hogy monopóliumot teremtünk általa, a mely megbénítja más vállalatok működését. Én nagyon nagy készséggel veszek minden helyreigazítást, a mely valami jót teremteni szándékozik, de midőn nincs helyreigazítani való