Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

511, országos ülés 1891. június 22-éu, hétfőn. 395 Rajna környékén, de nem mellette fekszenek, például Frankfurt, roppant áldozatokkal kikötő városokká akarnak lenni. Szóval általános az irány a vízi közlekedésnek a vasutakkal kap­csolatba hozására. Nekünk is kínálkozik az al­kalom vízi útainknak egy fontos úttal való szaporítására és ez a duna-oderai csatorna, mely már e házban is szóba hozatott egy alkalommal. Létezik egy consortium, mely a Morva folyónak felhasználásával a Dunát össze akarja kötni az Oderával. Ha a magyar állam az osztrák állam­vasútnak birtokába jut egészen Marcbeggig, annyira érdekünkben áll ezen vállalatnak támo­gatása, hogy ezt nézetem szerint bővebben fejtegetni nem is szükséges. Hiszen ekkor mi bátran versenyezhetünk a felső D duna­gb'zhajózási társulattal. Mert árúszállítás tekin­tetében a vizi szállításnál nagy különbség van a folyam ellenében és a folyam mentén tör­ténő szállítás közt. Á iolyam ellenében történő szállítás csak 73-al olcsóbb a vasúti szállításnál. Ha már most esetleg, a mint kívánatos, ez a duna-oderai csatorna létesül és mi birtokába jutunk ezen vaspálya végállomásának és ezt átrakodó helynek felhasználjuk: akkor ezzel a mi kiviteli érdekeinket nagyban mozdítottuk elő. Ezen szempontból is tehát nagyfontosságot nyer az osztrák államvasút megszerzése. Ha valaki mindezeket megfontolja, felfogá­som szerint lehetetlen máshova concludálni, mint oda, hogy erre a vonalra nekünk okvetlenül szükségünk van; mert semmi más intézkedéssel sem pótolhatjuk ezen vasútnak hiányát. (Úgy van! bal felöl.) Felmerül most a másik kérdés, hogy most váltsuk-e meg e vaspályát, vagy pedig várjunk vele 1895-ig. Én e tekintetben abban a véle­ményben bátorkodom lenni, hogy ennek meg­váltásával jó lesz sietnünk. Okaim reá követ­kezők. Nemcsak az a közgazdasági lucrum ces­sans vezet engem ez elhatározásra. Ámbár ez is fontos, mert nem közömbös dolog az, hogy a belforgalom emelése czéljából azon vidékeket is felkaroljuk, a melyeken a szóban levő vaspálya átfut. Fontos továbbá az is, hogy felhasználjuk az időt az Al-Dunán is. De a vízi közlekedés fejlesztésére időközben szintén mindent el kell követnünk, mert megvallom, én a mi egész köz­lekedési politikánk legnagyobb hibájának azt tartom, hogy az rendkívül egyoldalú. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mindig csak vasútat építünk, vasútat álla­mosítunk és nem gondolunk arra, hogy egy­szersmind a vízi útaka 1 , is felhasználjuk. (Élénk helyeslés bal felől.) Már pedig a Dunán nekünk szintén otthon kell lennünk. De vannak ezen­kívül más vízi utak is. Az országnak igen sok vidékén vannak hajózható folyók. Mily boldogok lennének a berliniek, ha oly folyójuk lenne, mint a Maros és nálunk megnézheti mindenki, mily forgalma van e folyónak. A Tisza hajózási forgalma vájjon megfelel-e e folyó fontosságá­nak? És így van ez tovább is. De ezeknek a kérdéseknek fejlesztése időt kíván és Vén nagyon fontos dolognak tartom, hogy míg a kereskedelmi politikában az átalakulási idő tart, az alatt elkészüljünk arra a forgalomra, mely akkor esetleg a vizeken jelentkezni fog vagy kell, hogy jelentkezzék. (Helyeslés bal felöl.) Azonban nemcsak a közgazdasági, hanem maga a pénzügyi tekintet is olyan, az én szá­mításaim szerint, a mely engem e javaslat elfoga­dására utal. A felett, t. ház, lehet sajnálkozni, hogy az 1855. évi engedély okmány és ezzel kapcsolatban az 1882. évi XLV. tcz.diez csatolt szerződés ilyen vagy olyan; de az tény, hogy az olyan, a milyen. Dara lex, sediex! Nem tér­hetünk ki előle. (Helyeslés bal felöl.) A ki tehát ezen államosítást akarja és meg van arról győződve, hogy arra szükség van, annak ezek­kel a nehézségekkel is számolnia, kell. (Helyes­lés bal felöl.) A kérdés csak az, vájjon olcsóbban fogjuk-e a vasútat megkapni, ha tovább várunk? És akárhogy számítottam, t. ház, arra a meg­győződésre jutottam, hogy mi ehhez a vasúthoz a kívánt árnál olcsóbban nem fogunk jutni soha­sem. (Helyeslés bal felöl.) Mert hogy áll a dolog? Á szerződésben, mely az 1882. évi XLV. t.-ezikkhez van mellékelve, az foglaltatik, hogy első sorban az indokolásban foglalt mód szerinti számítás veendő alapúi. Ha, az átlagos jöve­delem az utolsó 7 év alatt, melyből a két leg­rosszabb leszámíttatik, túlmegy az 57,.%-on: akkor sem a befektetett tőkéről, sem pedig az 5Vä 0 / 0-ról nem beszélhetünk, hanem akkor az évi járadékot kell megadnunk. Már most milyen körülmények közt remélhetjük, hogy ez a jöve­delem ezután fel fog szállani? Akkor, ha a osztrák államvaspálya jövedelmezősége leszáll 57ä%-ra. Az említett kereskedelmi politikai kilátások mellett nem hiszem ugyan, de tegyük fel, hogy ez be fog következni, és ezt elérje állam­vaspálya hálózatának versenyképessé tétele által, erre közre fog működni az állam is. Erre vonat­kozólag számítást tettem, mely a következő eredményt adott. Miután a felszereléseket és anyagkészleteket külön kell megtéríteni kész­pénzben vagy évi járadék fizetése útján, erről nem beszélek, hanem csupán a beruházott tőkéről, mely 140 millió forintot tesz. Az én számításom Szerint a különbözet a mostani meg­váltási ár között s a között, mely így jelent­kezik e tőke után, 57*°A>-os kamatozás mellett 650.000 forint. Ha már most figyelembe vesz­szük, hogy a pályáink versenyképessé tétele 50*

Next

/
Thumbnails
Contents