Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
392 511. országos ülés 1891. junins 22-én, hétfőn. állam tulajdonába. Ebbe a 9,600.000 forintba, a melyből tényleg csak 9,275,000 forint szerepel mint válteágösszeg, mindezeket Lelealkudtuk s beleszereztük. Hogy hiba volt-e, hogy egyfelől a törvényben és coneessioban megállapított minimumon alul menő árakat igyekeztünk megállapítani és még ebbe is ezeket megszerezni: azt el nem ismerhetem. (Élénk helyeslés.) Beöthy Ákos: Az felül van 9,765.000 forinton ! Baross Gábor kereskedelmi minister: T. ház. Nagyon egyszerű számítás az, melyet a tűkére átfektetve bátor leszek a t. ház előtt kimutatni. Az világos és azt hiszem, nem igényel bővebb magyarázatot, hogy a forgalmi eszközöket tényleg meg kell fizetni és esak az a czél, hogy azokat lehető minimalis összeggel fizessük meg. Maga a beruházási tőke 165 millió frt; ennek 55y 0-a, gondolom, 9 millió 70 ezer frt. Méltóztassék ehhez hozzáadni a 800,000 frtnyi forgalmi eszközt, melyeket 5°/ 0-al számítva ki, tesz együtt 9,775.000 frtot és mi fizetünk 9,600.000 forintot. Akárhogy méltóztassék számítani azokat az évi járadékokat, azok azon a minimumon alul maradnak, melyre a társaságnak tulajdonképen igénye volna. Most azt mondják, hogy 1895-ben olcsóbban is megkaptuk volna. Őszintén megvallva, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én nem tudom, hogy mi lesz í895-ben; hanem azt tudom, hogyha 1895-ben kerül a sor a megváltásra, a társaság nem fogja tétlenül nézni a dolgokat, hanem igyekezni fog jövedelmeit fokozni, hogy a járadékot, a mely őt megilleti, emelje. Azt mondják, hisz a minister kényszerítheti őket arra, hogy befektetéseket tegyenek és ezek a befektetések 5'5%-ot fognak jövedelmezni. De mivel kényszeríthetem én őket? Mert az engedélyokmány azt mondja, hogy controvers kérdésekben bíró dönt. Hisz a szerződésben, melyet az 1882 : XLV. tcz. jóváhagyott, benne van, hogy: »A esász. kir. szab. osztrák-magyar államvasút székhelye — mindazon vasútvonalaira, bánya- és huta-müveire, gyáraira, jószágaira és bármily néven nevezendő üzlettelepeire nézve, melyeket Magyarország területén ez idő szerint bír, vagy jövőben bírni fog — Budapesten leend.« Én erre a törvényre hivatkozva, követeltem a társaságtól, hogy az uradalmak igazgatósága jövőre Budapesten székeljen. Majd hogy itthon meg nem támadtak érte és még sem történt meg és controvers kérdést csináltak belőle, mely fölött a bíróság lett volna hívatva dönteni. Ha nem ragaszkodom a szerződéshez és nem teszem meg azt, hogy ott, a hol arra jogom van, erélylyel lépjek föl: akkor megtámadnak minden oldalról. (Igaa! Úgy van! a jobboldalról.) Ha még egyszer azt mondom, hogy a kormány azon szerződés szerint a méltányosság alapján akar eljárni és nem akar senkitől semmiféle ajándékot elfogani, akkor azt mondják: mit tekintem én azt a conventiot, hiszen azt Bach csinálta? Pedig én azt hiszem, az 1882 : XLV. tcz. ezen conventiot jóváhagyta, (Általános élénk helyeslés.) Nehéz ám különböző magyarázatot megengedő szövegezés mellett oly erélylyel intézni ezen dolgot, hogy a kívánt eredmény meglegyen. (Igazi Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha kényszerhez nyúlok, el fogunk egymással három évig vitatkozni; tehetek, a mit akarok, megbírságolhatom a társaságot; de azért a pálya nem lesz abban a karban, a melyben azt látni óhajtom. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) És én, t. ház, kijelentem határozottan, hogy jövőre ez irányban a még fenmaradó társaságokkal szemben egészen világosan a törvény alapjára helyezkedem, (Helyeslés.) úgy én, mint a t. pénzügyminister úr. Azt hiszem, velünk együtt az egész kormány teljesen jogszerűleg ugyanazon az alapon állt, midőn a t. képviselőháznak ezen alkut javaslatba hozta. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még van egy kérdés, t. ház, a melyre minden esetre ki akarok terjeszkedni, (Halljuk! Halljuk!) bár itt nem említtetett fel különösen s ez az öt millió frtnyi előleg kérdése. Az igen t. pénzügyminister úr egészen világosan nyilatkozott erről a kérdésről már a pénzügyi bizottságban. Bátor leszek az ő szavait ez irányban reproducálni. Mi nekünk, a mint voltam bátor mondani, át kell vennünk két helyi érdekű vasútat: a morvavölgyi és a balassagyarmati vasutakat. Ezek kiépítésére és befejezésére szítkaéges még körülbelül 3,600 000 frt, mert a többit, mint szerencsém volt említeni, már megszereztük az évjáradékkal. Azután megrendelt a társaság magyar vonalai számára új forgalmi eszközöket és pedig gépeket, kocsikat, a melyeket szintén meg kell fizetni. A társaságnak ezen kiadásokat fedezni kell. Azt mondtuk, hogy tehát fedezze a társaság ezen kiadásokat mi 5%-kal fedezzük ezt, a miben a kamat és a törlesztési hányad is benne van, de fentartjuk, hogy ezen kölcsönt a pénzügyminister 6 hónapi felmondással bármikor visszafizethesse. Azt hiszem, itt nincs semmi olyan kölesönkötés, a mely bárkit elijeszthetne attól, hogy különben az egyezmény helyességét elismerje. Ezek után biztosítván a t. házat arról, hogy a kormány mindent el fog követni arra, hogy ebből a vasúti államosításból az ország kincstárára nézve ne csak teher ne háramoljom, hanem hogy közgazdaságilag is meghozza azt a
