Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

511. országos filés 1891- jimins 22-én, hétfőn. 391 »Mit dem Erlöschen der gegemvärtigen Concession, oder dureh die Einlösung tritt der Staat sogleich in den Genuss des Grund und Bodens, der Kunst- und ErdarlieíteD, des ganzen Unter- und Oberbaues der Eisenbalm und sämmtlichen Zugehö):s, als : Bahnhöfe, Anf- und Abladeplätze, Gebäude an den Abfahrts- und Ankunftsplätzen, Wacht- und Aufsichtshäuser sammt allén Einrichtungsstiicken, stehende Maschinen und überhaupt aller anderen unbevvegliehen Sachen. Was die bewegliehen Sachen, als: Locomotive, Eisenbalm- und Stras^enwägen, bewegliche Masehinen, Werkzeuge, Vorräthe an Brem;stoffen oder sonstigen Materialien aller Art anbetrifft, so habén dieselben von der Gesellschaft an den Staat um den übereingekommenen, oder auf Verlangen eines Theils dureh Sachverständige zu ermittelnden Schätzungswerth zu übergehen«. A concessio tehát világosan mondja, hogy a társaságnak a forgalmi eszközöket is meg kell fizetni. Már most, t. ház, hogy jártunk el (Halljuk! Halljuk!) ezen forgalmi eszközök kérdésében? Méltóztassanak ebben is maguknak teljesen tiszta ítéletet alkotni. Mi, t. ház, elkülönítöttük a forgalmi eszközök kérdését azon vonalak tekintetében, a melyek a régi coneessiok alapján vannak engedélyezve és elkülönítettük mindazon vonalakat, a melyek az újabb időbeli eoneessiokon nyugszanak, a mely concessiokban már világosan ki volt mondva, hogy megváltás esetében a forgalmi eszközök kárpótlás nélkül jutnak az állam tulajdonába. Az összes forgalmi eszközök tőkéje 26 millió forint. Hosszas volna magyarázni, hogy mennyi nehézségbe került, a míg ki tudtuk hasítani a magyar vonalakat megillető forgalmi eszközöket, mert itt már nemcsak a társulattal kellett a kérdést tisztázni, de az osztrák kormánynyal is, a mennyiben annak hivatása volt az osztrák vonalak érdekét megvédeni. 26 millió forintot tesz tehát azon érték, e mely az 1890. év végén fölvett leltár alapján általunk át fog vétetni. Ebből a 26 millióból levonandó először is azon összeg, a mely azon vasutak forgalmi eszközei után jár, melyeknél az engedélyokmányokban ki volt kötve, hogy megváltás esetén ezek ingyen jutnak az állam birtokába. Ennek a leszámításával, a mi, gondolom, 47* millió forintot tett, maradt egy tőke, a melyre az volt a megjegyzésünk, hogy mi ezt egészben el nem fogadhatjuk. Bíert igaz ugyan, hogy a forgalmi eszközök múló vagy legalább is oly beruházást képeznek, a mely az évek során többször megújul, úgy, hogy az nem olyan, mint a pályn, mely legalább telekrészeiben évek hosszú során át változatlan, marad; a kocsikat és gépeket évről-évre bizonyos tekintetben meg kell újítani, ez tehát líj tőke befektetését teszi szükségessé : azért azt tartjuk, hogy nem lehet az egész fenmaradó tőkeösszeget venni, mert a forgalmi eszközök részben elhasználtatnak és ennek fejében a beszerzési értékből bizonyos rész levonandó. En akkor, t. ház, 25%-ot hoztam javaslatba ezen elhasználási értékre nézve. Miért? Mert az osztrák-magyar államvasút forgalmi eszközeinek javítási átlaga évenkint 18 — 28% között mozog, értve a gépeket és kocsikat. A 25°/« tehát a megfelelő kopási hányad, melyet le kell vonni. Az ezután fenmaradó 16 millió forintnak is nem 5'5%-át vettük fel, mely minimaliter lett volna fizetendő, hanem csak 5°/»-ot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ily módon igyekeztünk az összes forgalmi eszközök megváltását, mely az engedélyokmány alapján egyszerűen elintézhető nem volt, alku útján az országra nézve a lehető legjutányosabbá tenni. így állt elő aztán az a 8 — 900 ezer forint, melyet a megváltási árba belevettünk. (Helyeslés a jobb és a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, jött az alkudozásoknak egy periódusa, mely különböző phasisokon ment keresztül, a melyeket én a t. háznak egész őszintén és nyíltan el akarok mondani és a melyekben mi mindig arra törekedtünk, hogy ezen két összeg az államra nézve minél előnyösebben állapíttassék meg : {Halljuk! Halljuk!) t. i. a 8.600.000 forint jövedelmi átlag és a 8—900 ezer forint járulék, melyet a forgalmi eszközökért adunk, a mi összesen körülbelül 9 millió 4—500 ezer forintot tesz. Azon voltunk, hogy miután a concessio alapján a társaságot ez minimaliter megilleti: ebbe minél többet tudjunk befoglalni: és befoglaltuk a lissava-aninai vonalnál öt millió forintot és továbbá a gőzhajókat. Ne méltóztassék az utóbbiakat kicsinyelni, t. ház, mert az államvasutaknak ez által 13 gőzhajója lesz. Én megbecsülhetetlennek tartom, t. ház, azt, hogy az államnak sikerül ilyen úton is tekintélyes gőzhajózási vállalat kiegészítéséhez jutni. (Élénk helyeslés a jobb és a szélső baloldalon.) Belealkudtuk továbbá azt a 125 ezer forintot, a melyeta körvasútért volnánk kénytelenek fizetni; pedig méltóztatik tudni, hogy a Dunabalparti vasút akkor is bizonyos előleg útján jutott az állam birtokába és most ezt is lealktidtuk. Azután belevettük az anyagkészletet 2,070.000 forinttal, a melyért szintén nem adunk kárpótlást és kieszközöltük azt, hogy a morvavölgyi és balassagyarmati vasixtakat, melyek építés alatt állanak, és a mely két helyi érdekű vasút építésére a társaság 1890-ig körülbelül 2,100.000 forintot költött, engedje át minden visszafizetés nélkül az