Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

384 511- országos ülés 1891. június 22-én, hétfdn. részének akkori zilált viszonyait, Magyarországon a magyar királyi állami vasutak rendszerét fogom életbe léptetni. (Általános élénk helyeslés.) Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy mik voltak terveim és miképen dőltek dugába nagyrészben : csak azt nyilatkoztatom ki, hogy tervem nem az volt, hogy Magyarországon vicinális és mindenféle vasutak óriási bálózata legyen az állam kezében; hanem az volt a tervem, hogy a főbb vonalak, melyek a külföldi közlekedést közvetítik, a magyar állam kezében legyenek, vagy a mennyiben azok egyikét nem vehetné az állam kezébe, arra is befolyást gyakorolhasson az államkormány épen a többinek kézbe vétele következtében, a mire czélzott t. barátom is, midőn azt mondta, hogy mily súly nehezedik a magyar királyi állami vasutak rendszere folytán az úgynevezett osztrák államvasút-társaságra. Ismétlem, az volt az óhajtásom bizonyos fokig, hogy egy vonal kivételével, a mely nem juthatott állami kezelés alá, a magyar kormánynak minden irányban befolyása legyen a külföldi összeköttetések tekintetében. Ha ez hiba volt: elvállalom érte a felelősséget; de meg vagyok róla győződve, hogy habár a jelenben nem is, de el fog jönni az idő, a midőn mindenki kénytelen lesz elismerni, hogy itt Európa kellő közepében, a hol Magyarország fekszik, csakis így lehet hazánk nemzetgazdasági érdekeit megvédeni. (Általános élénk helyeslés.) Midőn erre a meggyőződésre jutottam, meg kell vallanom, nagyon nehéz viszonyok közt volt az ország és a vasutak legnagyobb része is, a melyek közül több államosíttatott és e viszonyok közepette tervemet nagyon lassan vihettem keresztül. Sikerült azonban mégis a keleti vasút, a tiszavidéki vasút, első erdélyi, duna-drávai vasút megszerzésével, továbbá a belgrádi vasút kiépítésével legalább alapját lerakni annak, a mit czélszerünek tartottam. (Élénk helyeslés.) Az előttem szólt t. barátom azt méltóztatott mondani, hogy Széll Kálmán és Tisza Kálmán akkori ministerek inaugurálták az államvasúti rendszert. Azután jött a következtetés, hogy az államvasúti rendszer milyen veszélyes és specialiter veszélyes azon tekintetekből, mert a niinisteriumnak olyan nagy hatalmat ad kezébe, melyet befolyásának megerősítésére használhat fel. Azért kellett nekem ennek folytán felszólalnom, mert nem Széll Kálmán, nem Tisza Kálmán, hanem én léptettem ezt az eszmét életbe. Széll Kálmán és Tisza Kálmán ministertársaim, igaz, hogy teljes készséggel járultak az én tervemhez, a melyet nélkülük keresztül sem vihettem volna, mert nagyon természetes, hogy a pénzügyministernek első sorban kellett hozzájárulnia ehhez az eszméhez és a ministerelnöknek is. Kénytelen vagyok továbbá megjegyezni, hogy eszem ágában sem volt, hogy én ez által talán a kormánynak oly befolyást szerezzek, a melyet azután kormányzati czélokra kihasználhat. Meg is vagyok róla győződve, hogy azt a befolyást, melyet e tekintetben t. barátom a kormánynak tulajdonít, egy kissé nagyobbnak tünteti fel, mint a milyen; mert végre is igaz, hogy számos embernek ad kenyeret és ez által befolyást gyakorol a kormány igen számos embernek existeníiájára; de azok az én nézetem szerint sokkal nagyobb részben olyanokból állanak, a kik választások által nem folyhatnak be a kormánynak megerősítésére, mert nem bírnak szavazati joggal. (Élénk helyeslés a jobb és a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: De beírják őket jogtalanul seregestül! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Péchy Tamás: De akárhogyan álljon a dolog, még ha hiba volna is: a hiba az enyém és kénytelen vagyok azért a felelősséget elvállalni. Én'csak azért szólaltam fel, mert ily erős megtámadtatással volt illetve az az idea, melyet akkor, mikor először kifejtettem, az elhunyt boldog emlékezetű Zsedényi Ede volt képviselőtársunk őrült eszmének mondott, de a melyet én a magam részéről ma is vallok és a melyről, azt hiszem, hogy Magyarországra előnyös és Magyarországnak közgazdasági tekintetben ez lesz hívatva súlyt adni. Ezért voltam kénytelen nyilvánítani, hogy az idea az enyém. (Élénk helyeslés és éljenzés.) f Elnök: Beöthy Ákos képviselő úr óhajtja szavainak értelmét helyreigazítani. Beöthy Ákos: T. elnökünk megtisztelt engem azzal, hogy szavaimra válaszolt. Kimondhatatlanul örvendek ennek, mert mindig nagy nyereségnek tartom, hogyha t. elnökünk a vitában felszólal és csak azt sajnálom, hogy többször nincs alkalma ezt tenni, mert a vita ez által okvetlenül csak nyerni fogna; habár nem habozom azt is kimondani, hogy ő rá az elnöki székben is legnagyobb szükség van, mert az én felfogásom szerint egyike a legjobb elnököknek, a kik valaha az elnöki székben ültek. (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) T. elnökünk méltóztatott én velem controversiába bocsátkozni az államosítást illetőleg. Én constatálni kívánom, hogy egész általánosságban szóltam az államosítási rendszer ellen és egész általánosságban hoztam fel azokat a kinövéseket, a melyek felfogááom szerint az állami rendszernek folyományai. A példák, a miket felhoztam, nem Magyarországból valók. De ha elvben az államosítás ellen is vagyok : gondolom, akként kezdtem mégis beszéI deniet, hogy elismertem Magyarországon az álla-