Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
511. országos ülés 1891. jnuins 22-én, hétfőn. 385 mosítás szükségét és azt is elmondtam, hogy ez az államosítás caeteris paribus jól és sikeresen volt keresztűlvive. Felemlítettem többeket, a kik ebben az államosításban részt vettek; de hogy azt, a kit tulajdonképen első sorban kellett volna felemlítenem, házunk. szeretve tisztelt elnökét, a ki az egész rendszert csakugyan inaugurálta, kifelejtettem: az csupán véletlenül történt gyors beszédemben, nem pedig, mintha én az ő érdemeit el nem ismerném. Ezt helyre akarom most pótolni és kötelességemnek tartom elismerni, liogy az államosítás szerencsés keresztülvitelének érdeme első sorban öt illeti meg. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom, hogy mielőtt a vita tovább halad, a kormány részéről a javaslatról nyilatkozat történjék. (Halljuk! Halljuk!) Azt hittem ugyan, t. ház, hogy a vasutak terén eddig történtek után alig lesz szükséges bővebben igazolni, mennyire szükséges, hogy az ország legfontosabb közlekedési eszközei fölött az állam maga rendelkezzék. Ki állíthatja, hogy Magyarország sajátos viszonyai mellett nélkülözheti a rendelkezést vasútai fölött ? Hiszen t. előttem szólott képviselőtársam, Beöthy Ákos, szintén kijelentette, hogy ő elvileg ellensége ugyan ;>z államosításnak, de elismeri, hogy nálunk megvan annak különös fontossága és maga is kiemelte annak előnyeit. És valóban igen nagy, úgy közgazdasági, mint pénzügyi előnyök haramiának az országra a vasutak kedvező feltételek mellett való államosításából. Azért méltán kérdezhetem: hiba-e az, t. ház, ha a kormány arra törekszik, hogy vasúthálózatának legfontosabbját megszerezze, az államvasúti hálózatba beilleszsze ? Vájjon közönyös lehet-e közgazdasági, pénzügyi és politikai szempontokból a kormány előtt az, hogy az országegyik határszélétől a másikig átvonuló vasutak nem állanak valójában az állam hatalmi körében ? (Tetszés a jobboldalon.) A pénzügyi indokokra, t. ház, rá fogok térni később, mert érzem, hogy bár a kormány vasúti actiojában s tarifapolitikájában a mérvadó mindig a közgazdasági érdek : (Helyeslés.) a pénzügyi szempontot soha szem elől téveszteni nem lehet (Helyeslés jobb felől.) és mindkettőnek együttes mérlegelése szabja meg azon helyes irányt, melyet az államvasúti igazgatásnak jövőre is követnie kell a végre, hogy a nemzetnek az államosítás iránt előbb kétkedő, de azután fokozatosan megszilárdult hite ezentúl mindinkább megerősödjék. (Élénk helyeslés.) Azon állítás, mintha a magyar kormánynak döntő befolyása volna az osztrák-magyar állatnvasút-társaságnak díjszabási ügyeire, túlmegy, KÉPVH, NAPLÓ. 1887 — 92. XXIV. KÖTET. t. ház, a valóság határán. Hiszen, mint az indokolás is említi, az 1882 : XLV. t.-czikk'be iktatott szerződés —pactum conventum — kimondja, hogy a két hálózat közt lehetőleg kerííltessék a verseny. Csakhogy a közgazdasági és közforgalmi élet fejlődése sokszor megbontja az ily parancsoló kikötéseket. Hiszen hatás, a melyet a kormány e szerződés alapján gyakorolni hívatva van, nem közvetlen, hanem közvetett: gyakorolja azt a magyar királyi államvasutak díjszabásai útján, a melyek, kétséget nem szenved, bizonyos relatiok ban az osztrák-magyar államvasút-társaság díjszabási intézkedéseit befolyásolni képesek. De, t. ház, megfordítva is áll a dolog. Az osztrákmagyar államvasút-társaság szintén gyakorolhat befolyást a magyar kir. államvasutak díjszabásaira; csakhogy míg a mi befolyásunk főleg közgazdasági érdekekre irányúi: addig viszont — s ezzel nem akarok semmi megrovást nyilvánítani — a társulatot pénzügyi érdekek, melyek reá nézve első sorban mérvadók, ösztönzik arra, hogy a forgalmat más irányokból egészítse ki. Azután a magyar kir. államvasutak díjszabási politikája következtében az osztrákmagyar államvasút-társúlat kénytelen ugyan díjszabásait bizonyos viszonylatokban mérsékelni ; de más viszonylatokban, a melyekre a magyar kir. államvasutak befolyása ki nem terjed, nem is kénytelen díjmérséklésnek heh T t adni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ennek következtében oly helyzet keletkezik, mely az osztrákmagyar államvasút-társaságnak vonalai által átszelt vidék és a magyar kir. államvasutak által uralt vidékek közt el nem hárítható közgazdasági érdekellentéteket teremt. Megengedem, hogy van hatalom, van mód ezen visszásság elenyésztetésére; de kijebmtem, t. ház, hogy az egyezség említett föltételét kényszereszközökkel kivívni több oknál fogva nem tartottam volna helyesnek; hanem a kormány igenis, gondosan mérlegelve az összes viszonyokat,úgy találta, hogy a megoldás egyedüli helyes és radicalis megoldása az 1882-iki szerződés azon programmjában keresendő, hogy az osztrák-magyar államvasút-társaság vonalai 1895-től fogva bármikor megválthatók. Kétséget nem szenved, t. ház, hogy közforgalmi érdekeink bennünket a külföld felé is irányítanak és ha egyszer a magyar állam arra a szerintem helyes álláspontra helyezkedett, melynél fogva vasíiti hálózatát már eddig 6—7.000 kilométerre emelte: akkor a jövőbe tekintve a czélba vett közgazdasági s politikai hatásnak elérése végett nemcsak hivatása, hanem kötelessége megszerezni az arra szolgáló egyik, különösen killforgalmi tekintetben legerősebb eszközt. (Úgy van! jobb felöl.) 49
