Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
511. országos ülés 1891. jnnius 22-én, hétfőn. 379 Itt tehát megtagadjuk a budgetjog azon sarkalatos elvét, hogy tételenkint szavazzuk meg a budgeíet, a mi az ellenőrzésnek egyedüli reális alapja. Ae átlagos megszavazás keretében a t. minister íxv számára, bogy úgy mondjam, egy budget-dictatura van megállapítva, a mi mindenesetre nagyon sérelmes, mert hogyha ily módon a budgetjogon egyszer rést ütöttünk, az soha sem birhat azon jelentőséggel, a minővel különben bír. De az államosítással bizonyos politikai hátrányok is jártak, mert ez által egy óriási tényező jött a t. kormány kezébe, a melyet ha akar, politikai pártezélokra felhasználhat, (Igaz! a szélsőbalon.) részint az által, hogy egy roppant hivatalnoki kar áll rendelkezésére, részint az által, hogy az egész forgalom az ő kezében van és óriási nyomást gyakorolhat a magánviszonyokra. Készséggel - elismerem, hogy a t. minister úr igen sok érdemmel bír és megérdemli az elismerést; de merem állítani, hogy azon tömjénezésben, azon dicsőítésben, melylyel minduntalan találkozunk, igen nagy része yan annak a hatalomnak, mely az ő kezében van összpontosítva. (Mozgás és ellenmondás jobb felöl.) Engedelmet kérek, ez nem az én találmányom. Beszéltem, t. ház, épen arról, hogy az olaszok az állana vasiitakat kiadták kezükből. Ezt megelőzte egy nagy enquéte, mely rendkívüli munkát végzett. Ezen munka kiterjeszkedett nemcsak az olasz viszonyokra, hanem általában minden államvasúti viszonyra, minden nagy vasúti probléma megfejtésére. Az európai közvélemény ezt a nagy munkát elsőrangú forrásmunkának ismerte el a vasúti kérdésekben. Én ezt egy franczia munkában olvastam; ha pedig egy franczia megdicsér egy olaszt, annak csakugyan jónak kell lenni. Ez az enquéte egyhangúlag kimondta azt, hogy a vasutakat ki kell venni az állam kezéből. Különösen felsorolta azokat a politikai hátrányokat, melyek abból származnak. Jelesen a kormány az által, hogy egy csomó alkalmazás jut a, kezébe, roppant befolyást gyakorol a választásokra. (Ellenmondás jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon: De úgy van!) Thaly Kálmán : Szolgálunk akárhány példával! Beöthy Ákos. A vasúti üzemnél számtalan apró ember van alkalmazva. Nálunk Magyarországon altisztek s szolgák neve alatt többen szerepelnek 10 ezernél, a kiket szigorú feltételek alapján nem m lehet felvenni. Ez mind megannyi választási ügynök. Ha azután egy minister vagy egy cabinet inogni kezd : ez nem fogja egy befolyásos képviselőtől megtagadni, hogy neki kedvezményeket ne nyújtson, esetleg egy képes embert elbocsásson, egy képtelen embert alkalmazzon. Ott van továbbá a gyors vonatok engedélyezése vagy elvétele, szállítási kedvezmények adása, stb. Ezzel a praegnans mondattal fejezi be ez az enquéte véleményét: hogy a vasutak állami kezelése folytán a közigazgatás befolyásolja a politikát, a politika pedig befolyásolja azon igazgatást, a melynek természeténél fogva a legszakszerűbbnek kellene lennie. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt mind csak azért akartam felemlíteni, hogy constatáljam azt, hogy az államosításnak vannak nemcsak előnyei, de hátránya is. És épen azért, midőn az államosítás terén tovább haladunk, okvetetlenül nagyon szigorúan kell megvizsgálnunk azt, hogy ez valójában előny-e. Ennél a kérdésnél két szempont áll előttünk. Jelesen van-e szükség a javaslatban foglalt vasút államosítására és ha igen, meg kell-e azt tenni a kitűzött határidőben, 1895-ben? Mindkét kérdésre határozott nemmel vagyok kénytelen válaszolni. A mi első sorban azt a nagy elvi kérdést illeti, hogy állami vasutak legyenek-e, vagy magánvasútak, ennek a fejtegetésébe nem bocsátkozom. Nem mondom ugyan, hogy nem volna jó ezt a kérdést ex asse megbírálni. Mindannyian tudjuk azt, hogy ez a controversia a vasúti politikának egyik legnagyobb controversiája. Midőn mi az államosítást megkezdtük, ezt nem azért tettük, mert meg voltunk arról győződve, hogy ez a leghelyesebb politika, hanem igenis azért, hogy egy nagyon hátrányos helyzetből kibontakozzunk. Az a helyzet, melyben Magyarországon a vasutak előbb voltak, semmi nexusban sincs az államvasutak és a magánvasútak kérdésével. Ez tisztán onnan származott, bogy nem volt szakértelem, nem volt ellenőrzés és különösen a pénzkezelés terén irtóztató gazdálkodás folyt. Neményi t. képviselőtársunk egy igen becses és érdekes munkát írt a vasíítak államosításáról és abban számszerűleg fel van tüntetve, hogy Magyarországon a vasútépítésnél a pénzbeszerzési költségek mibe kerültek. Például a keleti vasútnál mértföldenkint 397.000 frt volt a pénzbeszerzési költség; a kassa-oderbergi vasútnál az alapítás, pézbeszerzés és építés-vezetés mértföldenkint 160.000 írtba, az északkeletinél ugyanennyibe. Természetes dolog, hogy ily kezelés az államosítás mellett sem fizethetné ki magát. Nem tagadom, t. ház, hogy elvileg nem vagyok aa államvasutak mellett. Én azt tartom, hogy ez a rendszer nem felel meg az intézmény természetének, mert lényeges különbség van a vasutak és a posta és távírda közt. A vasút szintén a forgalom eszköze; de maga egy érték48*
