Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

380 511. országos ülés 1891, jnnins 22-én, hétfőn. csináló faetor, a mennyiben a szállítás az értékek növekedéséhez hozzájárul. Ennek kezelésénél az üzleti szempont a mérvadó és azt igen helyesen mondta Gladstone: »It is the business of the state, to govern anel not to trade«, hogy az államnak az a feladata, hogy kormányozzon, nem pedig hogy üzérkedjék. Tény az, t. ház, hogy a nagy culturállamokban mindenütt, Angliában, Olaszországban, Francziaorsiágban a legkomolyabb enquétek mindannyiszor a vasutak államosítása ellen nyilatkoztak. De ez, t. ház, mellékes dolog; inkább csak azért mondtam el, hogy nézeteimet a kellő világításba helyezzem. De ha az államosításnak volnék is híve, még akkor sem volnék a mellett, hogy e vasút államosíttassék és pedig három szempontból. Az egyik szempont a pénzügyi szempont. T. barátom, az előadó ár, beszédében szólt arról, hogy ennek az országnak hatalmas, erős közgazdasági positiot kell adni. Én azt tartom, hogy ennek egyik feltétele a költségvetésnek egyensúlya. Míg ily nehezen csináltuk meg e költségvetésnek egyensúlyát, ne periclitáljuk azt. Már pedig, mikor mi kamatteherrel évenkint 166 milliót adunk ki: akkor az nem kis dolog, hogy ha ezen államosítás következtében tiz millióval fog a költségvetés szaporodni. De azután ott van a politikai szempont is. Én mindig azt állítom, hogy Magyarországon nincs és nem lehet parlamentarismus, mert a kormánynak oly óriási túlhatalma van. (Helyeslés bal felől.) Most csináljuk közigazgatásunk államosítását; adunk ez által roppant hatalmat a kormánynak. Ez folyik a funotio természetéből. Miért szaporítsuk ezt még a vasútaknái is, a hol ez nem folyik a functio természetéből ? És itt nem tehetek róla, hogy ki ne emeljek bizonyos ellenmondást, a mely ezen kérdésnél mutatkozik. A közigazgatási vita alatt a ház majdnem minden oldalán bizonyos ellenszenvvel találkozunk, hogy a bureaucratiát nem kell szaporítani és most, t. ház, itt van egy törvényjavaslat, a mely pár ezer lélekkel fogja a kinevezettek számát szaporítani és igen sokan hosannával üdvözlik azt. De különösen nem látom helyét annak, hogy tovább. menjünk az államosítás terén, mert épen azt találom, hogy a kormány az államosítást caeteris paribus úgy is elérte. Elérte positiv irányban, a mennyiben a kormány abban a helyzetben van, hogy megfelelő tarifapolitikát követhet; elérte negatív irányban, a mennyiben, ha az osztrák államvasút egy, az ország érdekeivel ellenkező tarifapolitikát akarna követni, annak elejét veheti. Hozzáteszem, t. ház, hogy én nem igen értem, miért kellett annak az osztrák államvasútnak az ország érdekeivel meg nem egyező tarifapolitikát követni. Hiszen a t. minister úr épen ezen indokolásában felsorolja, hogy az 8 tarifapolitikája, mely az ország érdekeinek megfelel, pénzügyileg is milyen eredményű. Akkor annak az osztrák államvasútnak is jól felfogott érdeke, hogy ilyen tarifapolitikát kövessen; de ha ezt nem tenné, azt hiszem, hogy a mostan létező törvényes állapot alapján van a kormánynak módja őt arra kényszeríteni, mert az 1889-iki törvényben világosan ki van mondva, hogy a társulat kötelezi magát, vasútait a m. kir. vasutak ellen versenyre fel nem használni és kötelezi magát arra, hogy a birtokában maradó bécsbrucki és az onnan visszafelé irányadó árúforgalom számára a m. kir. államvasúttal közvetlenül csatlakozó díjtételt állít föl és egyszersmind hozzájárul az idegen vatsútakra vonatkozó díjtételekhez. Azt hiszem, hogy ez elég fogalmat nyújt a t. kormánynak arra, hogy a vasiVttársaság egy megfelelő tarifapolitikát kövessen. De ha nem is képes, igaz, hogy vannak a mostani helyzetnek bizonyos inconvenientiái: mégis igen nagy kérdés, hogy kénytelenek vagyunk-e ezeket az inconvenientiákat olyan drágán megfizetni, mint a megváltással. Erre vissza fogok még térni. Azt találom, t. ház, hogy a magyar állam helyzete^az osztrák államvasúttal szemben némileg félszeg világításba van feltüntetve, a mennyiben úgy tűnik fel, mintha a magyar kormány volna a gyengébb és mintha ő nem volna képes akaratát érvényesíteni. Ez, t. ház, egyszerűen nem áll. Bátor vagyok erre nézve a közlekedési bizottság 1882-iki jelentéséből egy passust felolvasni, gondolom, épen Darányi Ignácz t. barátom volt a bizottság előadója, ki ezen mostani állapot dicséretét zengve, ezeket mondta jelentésében: »Az osztrák államvasúttal többször megkísérelt barátságos kiegyenlítés nem sikerülvén, az állam részéről meghozattak mindazon nevezetes áldozatok, melyek szükségesek arra, hogy a magyar államvasút hálózata az osztrák államvasút hálózatával versenyharezot felvehessen. Az osztrák államvasút részvényesei a változott helyzetet megértve, az egyezkedés terére léptek, melyet a magyar állam azért fogadott el, mert nem akarta, hogy az osztrák államvasúttársaság még tovább is gyöngíttessék.« Tehát itt világosan el van ismerve az, hogy a magyar államnak oly erős apositioja,, hogyha az osztrák-magyar államvasút vele ujjat húz, okvetlenül a rövidebbet húzza. És ez, t. ház, nem is lehet máskép, mert ez így van mindenütt, a hol vegyes rendszerek vannak. így van ez Poroszországban is; hiszen Poroszországban a porosz magán vasutak egyebet sem csinálnak