Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
610. országos ülés 1891. jimins 2ü-áu, sEomfcatou. 363 nem lehet, nem szabad, mert nem igaz. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon,) Ennek a nemzetnek egész története, és a választási rendszer tisztaságát élvező 30-as és 40-es éveknek minden küzdelme és minden dicsősége azt bizonyítja, hogy a t. képviselő úrnak nincs igaza. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) És a hova jutottunk eddig — nem a végczélhoz, attól messze vagyunk, de mégis magasra — azt ennek a rendszernek köszönhetjük. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az önök rendszerét pedig még nem próbálta meg sem egy. század, sem egy ezredév, de még csak egy óra sem. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A mit pedig megpróbáltunk belőle, az oda vezetett — mint Szalavszky államtitkár úr mondta — hogy magasabb feladatokra képtelenek vagyunk, tisztviselői karunk megbízhatlan, a törvények és rendeletek nem hajtatnak végre. ( Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az önök rendszere pedig az, a mely 1876-tól mostanig ide vezetett (Úgy van! Igaz! a Mélsö baloldalon.) A mi rendszerünk pedig ezt a nemzetet, ennek alkotmányát és ennek országát megtartotta. (Zajos helyeslés és tetszés. Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A másik indok, a melyre nem gr. Apponyi t. képviselőtársam, hanem inkább gr. Szapáry Gyula t. ministerelnök úr és mások is nagyobb súlyt fektettek és melyet százféle variánsban állítottak a parlament elé : a parlamentarismusnak az indoka. Ezt nagy és fontos indoknak tartom, mert azt látom, hogy ezzel a nemzet összes intelligens rétegei legjobban meg vannak mákonyozva. Azt mondja a bizottsági jelentés, hogy 1848 előtt nem felelős központi kormány lévén, a végrehajtó hatalom teljesen a megyékre esett, most ellenben felelős lévén a kormány, ergo államilag rendezzük a közigazgatást. Azt méltóztatik még a ministerelnök úrnak mondani, hogy a 48-iki törvényhozás a nemzet akaratának nyilvánítását a parlament kezébe tette le s hogy ezen hatalom mellett vagy azzal szemben más hatóságot létesíteni helytelen és retrográd lépés. Ezen kivííl a túloldalról felszólalt szónokok nagy része, de még a közbeszólások nagy része is folytonosan a parlamentarismust, felelős kormányt, felelős ministert hangoztatták és azt veszem észre, hogy úgy a sajtót, mint a nagy és értelmes közönséget ez az odavetett szó: »parlamentarismus« ámítja legjobban és vezeti tévútra ebben a kérdésben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi az a parlamentarismus, t. ház? Jöjjünk már egyszer ezzel tisztába. (Halljuk! Halljuk!) Az elméleti meghatározásoknak és egyáltalán a ködös elméletnek valami nagy barátja nem vagyok; de azt hiszem, hogy a parlamentarismus mégis csak abban állana minálunk, hogy a többség kifolyása legyen a cabinet, a mely vezeti az ország kormányzati ügyeit és hogy a parlament felelősségre vonhassa a ministert, ha jónak látja ; szóval a minister tartozzék felelősséggel a maga intézkedései, cselekvényei és mulasztása tekintetében, ha azok törvénytelenek. A parlamentarismus lényege ebben áll. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobb felől : Még sok másban!) Ahhoz én nem igen értek. (Derültség jobb felől.) Én csak megmaradok annál, a hogy én értem. Hát, t. ház, a parlamentarismusban első kellék az, hogy a minister felelős legyen; a mihez szükséges, hogy a minister képes legyen felelős lenni; mert ha a ministert abba a helyzetbe hozzuk, hogy neki oly dolgokért is felelősnek kell lenni, a melyekhez vagy nem ért, vagy a melyekkel foglalkozni nincs módjában; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) akkor ministeri felelősségről persze szó nem lehet. Hát én, t. ház, nem ugyan Flandriából, meg Burgundból, hanem mégis valamiféle adatokat összeszereztem ministeriumaink ügyforgalmából, a minister urak beleegyezése nélkül. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Én tudniillik utána néztem annak, hogy a minister urak teendői 1868 tói kezdve, mikor az ország mai kormányzata már egész teljességében kezökben volt, 1890 ig miből állottak, hogy fejlődtek s hogy teendőik miként fogytak vagy szaporodtak. És én rájöttem arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium teendője míg 1868-ban 25.000 ügyszám volt, addig 1890-ben 62.000 ügyszám volt; míg a földmívelési és kereskedelmi ministerium ügyforgalma 1868-ban 40.000 ügyszám volt, az most — a midőn az mint más ministerium más név alatt működik — 166.000 ügyszámból áll; 1868-ban az igazságügyi ministeriumnak 21.000 ügyszáma volt, most pedig e helyett van 53.000; 1868-ban a belügyministcriumnak 27.000 ügyszáma volt, most pedig van 101.000 ügyszám, ide sem értve valamennyit; 1868-ban a pénzügyrainisteriumnak 45.000 ügyszáma volt, e helyett most van 142.000 ügyszám, pedig a dohánykezelés s a pénzügyi bíráskodás akkor a ministeriumban volt s most nincs. Ezen ministeriumoknak — összesen hat ministerium ügyforgalmát állítottam össze — számvevőségei 1868-ban 210.000 ügyszámot mutatnak föl, míg most van 632.000. Ha ehhez hozzáveszszük a belügynél az útleveleket, a kihágásokat, a kereskedelemügyi ministeriumnál a vasúti felügyelőségeket, a pénzügynél a pénzügyi bíráskodást és a dohánykezelést, hozzá veszsziik az ő Felsége személye körüli, a honvédelmi, hor46*