Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
364 & 10 * országos ülés 1891.jnnins 20-AH, szombaton. vát és ministerelnökségi ügyeket s ha hozzáveszszük a fegyelmi, árvaszéki, városi, törvényhatósági ügyeket és a szolgabíróság, pénzügyigazgatóság ügyforgalmát stb. stb., kijön körülbelül 25 milliónyi ügyforgalom, a községieket nem is számítva, mert ezzel együtt kijön 30 millió, ágy, hogy avval a furcsa eredménynyel állunk szemben, hogy Magyarországon minden ember, a ma született csecsszopót is beleszámítva, minden esztendőben kétszer megkormányoztatik és megigazgattatik. (Általános zajos derültség.) Ez azonban tényleg nem úgy áll. Ezt tudja, a ki ismeri a gyakorlati életet. Ha tehát ez nem igaz: nézzük meg, hogy mi hát ebben a nem igaz? (Halljuk! Halljuk!) Az tény, hogy az országnak 16 millió lakosa van és hogy az ügyforgalom 30 millióra tehető, A mi ebben a nem igaz: ez az, hogy az egész kormányzati ügyforgalom és igazgatás, úgy, a hogy előttünk áll, egy irtózatos szédelgés pénz-, ember-, papir- és munkapazarlásban, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) még pedig nem az állam érdekében, nem a jó rend, nem a szabadság, nem a nemzeti nagyság érdekében, hanem egy bolond, eszeveszett rendszer érdekében van a mi kormányzatunk és igazgatásunk a maga összes intézményeivel így berendezve. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) Már most Szalavszky Gyula t. képviselő társamat arra figyelmeztetem, hogy nézzen utána annak, a mit mondok. Például egy szerencsétlen megyei mérnök — utána néztem e dolognak — mielőtt ennek a javaslatnak alapúi szolgáló princípium elfogadtatott volna, belekerült a megyének 1.600 írtjába. Egyszerre csak kap ez a mérnök egy decretumot, melynél fogva ő már most államépítészeti hivatal főnök s ettől kezdve a vármegyének 7000 írtjába került. (Derültség bal felölj Pedig sem ő nem lett különb ember, (Derültség.) sem a vármegye nem lett nagyobb, sem az útjai nem lettek ^hosszabbak, de jobbak se. (Derültség bal felöl.) És mégis téved t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy az államépítészeti emberek csinálják az utat. Semmi sem változott. Csak nagyságos úr lett az, a kit ezelőtt tekintetes úrnak hittak. Ha t. képviselőtársam utána néz, hogy mikép lehet ez, rájön arra. Ha például egy híd-karfát kell csinálni, először meg kell várni, mig erre nézve a jelentés beérkezik, hogy az a karfa kidőlt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Akkor utasítják a szolgabírót, hogy vegye fel a helyszínén az ügyet. Akkor aztán kimegy ő maga, vagy kiküldi a segédjét — mert ha valaki nagyságos úr, kell lenni segédjének is (Derültség a szélső baloldalon.) — megcsinálja a felvételt, a községi elöljárót utasítja a szolgabíró, ez megteszi a jelentést a felvétel alapján, hogy a hídkarfára szükség van: akkor constatálják, hogy hány centiméter a karfa hossza és vastagsága, mert az új mérték szerint dolgoznak. Akkor aztán megcsinálják az árlejtés föltételeit, kitűzik helyszínül a vármegyei számvevőséget — ma már nem azt, hanem az alispáni hivatalt, kitűzik hogy ott lesz az árlejtés, fölhívják a vállalkozókat; minden megyében csak egy van, de megjelenik három-négy. (Élénk derültség.) Elfelejtettem még egy stádiumot. (Halljuk!) Tehát mindezt megelőzőleg a költségvetést kell elkészíteni, be kell mutatni azt a ministeriumnál, ott odaadják a számvevőségi, jogi, majd a kormányzó osztálynak, mert a kormányzó osztály nem érti azt, a mit a jogi, ez meg azt nem érti, a mihez amaz ért. (Élénk derültség a szélső haloldalon.) Beiktatják mindenütt. Akkor aztán legelőször a concipista megcsinálja a fogalmazványt, ezt odaadja a ministeri osztálytanácsosnak, ez ráírja, hogy »láttani, helybenhagyom«, azután odábbítja a ministeri tanácsosnak, ez szintén ráírja ugyanazt és átadja az államtitkárnak, ez meg a ministernek. Ezek a dominus »láttam-«ok. »oclábbítom«-ok megcsinálják azt, a mit tulajdonképen egészen a concipista csinál meg, természetesen a maga tanulatlan, tapasztalatlan eszével rosszul. (Zajos derültség.) Készen van a költségvetés sok idő, sok posta, sok pénz, sok munka árán; akkor jön aztán az árlejtés. Megjelen az az egy vállalkozó harmadmagával — mert többen jelentkeznek mindig — kiveszi 2 írtért, háromért, mert drágán nem dolgoznak, az bizonyos. Kiveszi, megkötik vele a szerződést. Hogy ennek a szerződésnek megkötése minő vesződségekkel jár, arról nem szólok. Tehát az megcsinálja a karfát. Mi történik: jelenti a községnek. A község jelenti az úti biztosnak. Az úti biztos jelenti a szolgabírónak és jelenti egyúttal az államépítészeti hivatalnak. A szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán értesíti a szolgabírót, hogy no most jön a eollaudalás. Ez a helyszínén történik, fuvarosok és napidíjak igénybevételével. (Derültség a szélső baloldalon.) Akkor a collaudalási jegyzőkönyv fölterjesztetik és keresztülmegy mindezen furcsa forumokon egész a ministeriumig. Azt hinné az ember, hogy evvel vége van a dolognak. Nem, még most két irtóztató csatornája nyílik meg a közigazgatásnak. Egyik az államépítészeti hivatal utazási naplóinak ellátása,mely szintén keresztülmegy egy csomó ilyen fórumon :igtatón 5 kiadón, postán, ministeriumon, számvevőségen, jogi osztályon, stb., míg esztendők múlva kisül, 'hogy helybenhagyandó, mert jó. (Derültség a szélső baloldalon.) Egy másik irtózatos ága a kormányzatok
