Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
36| 510. országos fllés 1891. társam ép többen kezdték magyarázgatni, de főleg mégis gróf Apponyi t. képviselőtársam fejtette ki. És ez nem egyéb szerinte, mint a választási rendszer helytelensége, megbízbatlansága, a választási rendszerrel összekapcsolva levő sok visszaélés, gyengeség stb. T. képviselőtársam, gróf Apponyi, azt mondja, hogy a választási rendszer önmagában hátrányos és ebben egyetért vele a ministerelnök ur is, a bizottsági jelentés is. Mert a választott tisztviselő a választóktól függ, az állás nincs biztosítva, nem kapni alkalmas egyéneket; ha a megyei párturalom változik, változnak a tisztviselők is; ezután hangsúlyozta gróf Apponyi a pajtásságot, rokonságot, komaságot, sógorságot, barátságot; hangsúlyozta azután a pártok compromissnmát a közérdek rovására, a választott tisztviselők elfogultságát saját pártjuk irányában, fiz ellenőrzés lazaságát saját creaturáik irányában az önkormányzati testületek részérő], a választék kicsinységét, mert némely megyében nincs e]ég alkalmas ember, a kik közül válaszszanak; ezután felsorolja fajunk hibáit, hogy pongyolák vagyunk a kötelesség teljesítésében, pajtáskodunk a szigorú erkölcsi felfogás hátrányára és fajunk mindezen hibáinak mintegy tenyésztő melegágyát képezi a választásos megye. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Nagyon sajnálom, hogy ezt az érvelést ily irányban, ily mértékben és ily minőségben épen t. képviselőtársamtól kellett hallanom, mert ha ő ebben logikát lát és ezt a logikát következetesen végig akarja vinni: akkor vegyen korbácsot a kezébe és a t. gyülekezetet verje szét, (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) mert választással, a választási rendszerrel mindezen helytelenségek együtt járnak akkor is, ha képviselőt választunk és akkor is, ha községi bírót és akkor is, ha szolgabírót váasztunk. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Sőt tovább megyek, t. képviselő úr. Legyen arról meggyőződve és ha igen sokat járna a vármegyékben és a vidéken, minden vármegyében meggyőződhetnék arról, hogy a választó publicum, mikor a, szolgabírájáról van^ szó, jobban megválasztja azt, mint mikor a képviselőjét választ} a.(Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) És nagyon sokszor megtörténik velünk, hogy mikor az ellenpárti választó jön a táborunkba — velem is megtörtént nem egyszer — és azt mondjuk neki: »Kend menjen oda; kend az ellenpárthoz tartozik«, azt feleli rá, hogy »igen uram, ha követet kell választani, mert oda akármilyen ember is jó; de ha szolgabírót kell választani, azt meg kell választani jól,« (Derültség és tetszés a szélső baloldalán.^ Egyébiránt, t. ház, a választás ellen felhozott ezen érvek és kifogások bírálatába nem június 20-íín, szombaton. bocsátkozom, mert még egyéb mondani valóm is lesz, valamivel fontosabb; nem bocsátkozom azért, mert ezen érvek nagy részét t. elvbarátaim már eléggé megvitatták; de azért sem, mert nincs oly intézmény a világon — magát Jézus Krisztust sem véve ki és annak a »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« jelszavát sem, de a Miatyánkot sem véve ki, nincs oly intézmény a világon, mely a gyakorlati alkalmazás terén, ha akképen vonatik kritika alá, hogy annak csak gyenge és árnyoldalát emeljük ki, de jó oldaláról ne szóljunk, mondom, Jézus Krisztus sem kivétel, a kit ezzel a logikával épen úgy el ne lehetne ítélni. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) És én nem tartom politikailag jogosultnak ós nem tartom államférfiúi eléggé meggondolt felfogásnak, midőn egy nagy intézményt nem a maga egészében, nem árny- és fényoldalaival, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem a nehéz viszonyok közt való működésével, hanem csak egyes kikapott oldalára nézve veszik bírálat alá. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) És biztosítom a t. képviselő urat, hogy ha időm volna — remélem, majd lesz a részletes vitánál — ha időm volna, hogy a kinevezési rendszernek árnyoldalait így szépen csoportosítsam, a mint ő a választási rendszerrel tette, én is tudnék a kinevezési rendszer ellen valami olyanféle munkát a világra hozni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) De ismétlem, most ebbe nem bocsátkozom; de egyet fel kell hoznom történelmi intézményeink jó hírnevének, őseink becsületének érdekében. Tudom, hogy nem akarta t. képviselőtársam őseinek jó hírnevét, becsületét ócsárolni, sem azokat, mint léha, mint lelketlen, mint pajtáskodó, komázó és kötelesség nem teljesítő embereket ixgy előttünk, mint a külföld előtt feltüntetni; ez nem állhatott szándékában. De akár állt, akár nem, felfogása, fájdalom, nagyon könnyen oda vezethet és sok félreértésre vihet. Mert hogy oly helyzetben, minő a magyar nemzet helyzete volt századokon át, oly feladatok mellett, mint a minők előtte álltak, annyi és oly hatalmas ellenség századokon át való szakadatlan ostromlása és oly jelenségek közben, melyek hol a civilisatio részéről annak leghatalmasabb eszközei által, hol a barbárok részéről, hol keletről, hol nyugatról támadtak bennünket, hogy ez a nemzet fen tudta szabadságát, államát, nemzeti egyéniségének jellemét tartani, hogy meg tudta magát védelmezni csekély száma daczára és mert ezzel a rendszerrel tudta ezt megtenni (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon): már akkor őseinket mégis úgy kötelesség nem teljesítőknek, léháknak, pajtáskodóknak és magasabb állami kötelességek iránt fogékonysággal nem bíróknak feltüntetni