Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

diO. országos Ülés 1891. jnnins "20-áa, szombaton. 359 ságtol. (Mozgás jobb felől.) Ezt egyébiránt nem tudom, erről tehát nem kezeskedem, majd megmondja ő, ha jónak látja. De én figyelmeztetem a t. képviselő urat oly ügyekre, minő pld. a Rumy-billikom kérdése Vas vármegyében, a Szentgyörgyi Horváth Zsigmond gondnoksága ügye Vas vármegyében, a vámos-mikolai fidei comissum és gondnoksági kérdés Hont vármegyében,, a Freund-örökösek hagyatéki és gondnoksági ügye Szatmár megyében. Nézzen utána ezen ügyeknek és meg fogja látni, hogy csakugyan elfogaüható-e az a kifejezés, hogy »jogállam«, ott, a hol a kormányzat és igazgatás körében oly dolgok történhetnek, mint a minők az általam felemlítettek? A Rumy-billikon kérdésében, igaz, hogy a vármegyének egy közigazgatási hatósága helytelenül teljesítette feladatát. A nemzeti múzeumnak egy szép tárgya — értékre nézve is nagy dolog, mely végrendeletileg esetleg neki hagyományoztatott — ezen nagyon nevezetes és értékes tárgy az országból kicsempésztetett, eladatott, s a múzeum attól megfosztatott és midőn az ország bíróságai a közalapítványi ügyek igazgatóságának közbenjárásával az illető vétkeseket perbe fogták: akkor Vas vármegye főispánja tett felterjesztést a belügyministeriumhoz, hogy ezzel nagy kortesérdek lesz sértve, jó lesz tehát azt a pert félbehagyni. És a belügyminister félbehagyta azt a pert és a nemzetnek egyik elsőrangú közművelődési intézete nézheti, hogy az ő értéktárgya hogy díszeleg Frankfurt városában Rothschild báró gyűjteményében. (Élénk mozgás a szélsőbalon. Igás! Úgy van!) így ment ez a kormányzás, ez az igazgatás épen a kinevezett tisztviselőkkel, köztük a főispánnal. (Úgy van! a szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hát most mért nem nevetnek? (Derültség jobb felől.) Eötvös Károly: Tovább megyek, t. képviselőház. Az 1879. évi erdorendészeti áthágások és erdőkihágások, a melyek eminenter bírósági teendők, közigazgatási hatóságok hatáskörébe tétettek át. Az ügynökségi iparjogosítványok megszüntetésének eminenter magánjogi kérdései az 1881 : XXXVIII. tczikkel a kormányra ruháztattak. Az állategészségügyi kihágások szintén eminenter bírói teendők s mégis a közigazgatási hatóságokra bízattak, A halászati kihágások szintén eminenter bírósági kérdések és közigazgatási hatóságokhoz utasíttattak. A közutak, a vámok és e közmunka körüli kérdések mind eminens bírósági kérdések s az 1890: I. törvénynyel szintén a közigazgatási hatósághoz utaltattak. De tovább megyek, az 1884: XXIV. tczikkel-a vízi jog körüli viszályok és az 1885: XXV. tczikkel az összes vízjogi kérdések a közigazgatási hatóságokhoz utasíttattak. Es mi történt ezelőtt néhány évvel? Fegyvernek és Kisújszállás között van egy termékeny területe az országnak, a mely pedig plateau, a t. ministerelnök úr sokat tud róla, mert ő érdekelt ebben a dologban; a Tiszának gátja valahol kiszakadt és erre a 10—12 ezer holdas fensíkra futott a víz. Innen természetesen az lefutott volna tovább. Igen, csakhogy jó hívek, jó barátok birtokát érte volna a lefutó víz egy hétre vagy kettőre; hát hogy ne érje, minden zsilipet, utat elzártak azon víz előtt és ezen 12—13 ezer hold első minőságíí jó földre, amely fensíkot képez, beraktározták a Tiszát. (Mozgás jobb felől. Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ennek következtében két-három évig azt a gazdag területet nem használhatta senki és midőn hozzám és másokhoz jöttek a szerencsétlen tulajdonosok, a nagy- és kisbirtokosok tanácsért, hogy >mit csináljunk, mert az alispán, a ministeri biztos és Baross Gábor közlekedési minister reánk raktározza a vizet; itt a birtokunk, ki ad nekünk önsegélyt« ? Eri, habár Gneist-ot és Steint nem nagyon ismerem, de valami kis törvényt és jogot mégis tudok, nem tudtam tanácsot adni és Magyarország összes jogászainak sincs annyi tudománya, hogy e szerencsétleneknek tanácsot adhassanak, hogy magánbirtokukat hogyan mentsék meg a kormány közegei ellen. És ha t. képviselőtársam ott utazott volna azon évben, meg a következőben, meg a harmadikban, a vizet és az ölnyi magas laboda vidéket megláthatta volna, mert a rájuk raktározott Tiszát nem bírták elvinni. (Nagy mozgás a szélsőbalon.) Itt van az italmérési jog kártalanításának kérdése. Ez pár száz millióra menő eminens bírói jog és az szabta meg az árát, a ki tőlem megakarta venni: a minister. (Úgy van! a szélsőbalon.) Itt van az 1876 : XXXVII. tcz. 41. §-a, a mely a contentiosns és per eminentiam bírói kérdéseknek irtózatos tömegét ruházza kihágási bíráskodás czímén a közigazgatási közegekre és magára a ministerre. Minister kihágási kérdésben bíró és végső appellatoriurn fórum! (Mozgás a szélsőbalon.) Nézzen kissé utána a t. képviselőtársam Bluutschliban, Steinban, Gneistban és Schwarcz Gyula t. képviselőtársam az európai felfogásban, (Derültség.) hogy minister lehet-e appellatoriurn fórum? (Úgy van! Úgy van! a szélső balon.) Felhozok a t. államtitkár úrnak egy esetet, a mikor egy fővárosi feddhetlen előéletű, derék, becsületes háztulajdonos polgár valamely ok miatt nem tetszvén a rendőrségnek, 98 napi fogságra és 1380 frtnyi birságra ítéltetett el öt esetben, a nélkül, hogy egyszer is megidézték