Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

860 510. országos ülés 1891. jnnius 20-án, szombaton. és kihallgatták volna. (Nagy mozgás a szélsőbalon.) És ezt az ítéletet a jogállambeli intézményeknek minden fóruma és maga a belügyminister ií? jóváhagyta. Én és többen minden erőfeszítést megtettünk, hogy ennek az embernek legalább a perújítást kieszközöljük; de erre azt mondották, hogy a rendőrség és a minister tekintélye nem engedi meg, hogy ha egyszer ez ítélet ki van mondva, perújítás útján alaptalannak nyilváníttassák ezen igazságtalan ítélet. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) Nem tudtunk tehát egyéb tanácsot adni ezen nagy családú embernek, hogy a 98 napi fogságból megmeneküljön, a melyet a minister rótt rá, a kinek itt a parlamentben is többségre van szüksége, csak azt, hogy menjen ki az országból, legalább ez elévülés idejére, semhogy megkérdezés és meghallgatás nélkül elítéljék. (Nagy mozgás a szélsőbalon.) Ki is ment. Meg is halt ott. így menekült meg az ítélet következményeitől. (Hosszas zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Ki volt azf) Szidon nevíí fővárosi háztulajdonos és polgár. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mikor történt ez?) 1885—1889-ig, mikor megtettünk mindent, hogy legalább kihallgattassék és csak azután niarasztaltassék el. (Hosszan tartó nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon) Nézze meg a t. államtitkár úr minő elvek uralkodnak a kihágási ügyek elintézése tekinteteiében a belügy ministeriumbau? Ha valaki a fegyelmi bizottság határozata ellen appellál: akkor kétszeres büntetést mérnek rá, miért appellált? Ez ott mindenki által cinosuráúl tartott elv. (Mozgás.) Sőt a belügyminister által kiadatott egy rendelet, hogy bizonyos ítéleteket nem is lehet appellálni. Tehát már az appellatio joga is korlátoztatott. Megjegyzem, t. képviselőtársam, hogy ezen eljárás, a mit azok a kihágási közigazgatási bíróságok, a rendőrség, a minister stb. gyakorolnak, mint első, akár mint fórum appellatomon: az olyan, hogy legnagyobb részénél az ügyvédi képviselet, a szóbeliség és nyilvánosság absolute ki van zárva. A jegyzőkönyvbe is csak az j"ön be, a mit az eljáró közeg akar. A félnek nincs is joga a jegyzőkönyvet aláírni. Az eljárásnál nincs sem tanú, sem ellenőrzés s így az történik, a mit az eljáró közeg akar. (Egy hang a szélső baloldalról: Valóságos spanyol inquisitio! Mozgás a szélső baloldalon.) Rosszabb a spanyol inquisitionál, mert a spanyol inquisitio idején a társadalom azon szerencsétlenek felett, a kik az inquisitio igazságszolgáltatásának kezébe kerültek, csak sajnálkozott; a mai jogállambeli társadalom pedig a kormányzat és ítélethozatal tisztaságában bízva, elítéli az illetőt és jövő boldogulásuktól fosztja meg őket, mint olyanokat, a kik meg vannak bélyegezve. (Igaz! Úgy van! Mozgás, zaj a szélső baloldalon.) Már most, ha felteszszük, hogy egy olyan kinevezett közegnek kezébe, a ki a választásoknál inkább húz a kormányhoz, mint ez ellenzékhez, pedig van ilyen közeg elég, (Derültség.) kerül egy szerencsétlen szélső baloldali ember, közegészségi vagy akármi kihágási eset czímén : képzelje el a képviselő úr, hogy minő igazságszolgáltatást kap ő ezen közigazgatási bíróságoktól? Azt mondhatná és fogja is majd mondani Beksics képviselőtársam, (Egy hang jobb felől: >>Előre ne tessék czáfolni«!) kétségtelenül, vagy ő, vagy más fogja is mondani vagy legalább mondta volna: (Élénk derültség a szélső baloldalon) hiszen mit panaszkodunk mi, a municipalismus hívei, az ellen, hogy a közigazgatási hatóságokra bízatik a bíráskodási kérdések ily óriás tömege, holott a régi vicispán is, a szolgabírák is közigazgatási közegek voltak és mégis bíráskodtak ? Ez az ellenvetés most könnyen megáll. Hiszen ha olyan nagy hívei vagyunk a municipalismusnak, mit panaszkodunk Tisza Kálmán ezen csempészménye ellenében? Azonban azon t. képviselőtársaimat, kik ezt mondhatnák, figyelmeztetem arra, hogy a megyei rendszer, a megyei bíróság alakulása, egészen más; mert a szolgabíró csak esküdtjével együtt, az alispán pedig csak a törvényes bizonysággal, tehát a szolgabíróval és az esküdttel együtt, a tiszti főügyész meghallgatása után, bíráskodhatott; most pedig egy szerencsétlen gyereket kíneveznek rendőri számfeletti helyettes fogalmazó segédnek, (Derültség.) ráadnak egy, két vagy három csillagos egyenruhát és ezt feljogosítják, hogy egyedül ítéljen elevenek és holtak felett. Akkor az alispán is, a ki pedig bene possessionatus ember volt és valamit adott a nevére, habár nem volt két csillagos uniformisa, (Derültség a szélső baloldalon.) csak úgy volt feljogosítva ítélni, ha mellette volt a szolgabíró, az esküdt és a tiszti főügyész. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az eljárás mindig helyszíni, nyilvános, szóbeli volt, ügyvédi képviselettel, Akkor az a bíróság, ha egyénileg lehetett is függő, intézvényileg független volt a kormánytól. A mostani bíróság egyénileg ép oly független, mint a megyei ; de intézményileg. függ a kormánytól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez óriási különbség. Azon bíróság helytelen eljárásával szemben a megyei közgyűlés nyilvánosságában rendszerint elegendő orvosszer volt. Megengedem, hogy voltak kivételek. Azt mondja a ministerelnök úr és Schvarcz Gyula képviselő úr is, hogy a régi vármegyék nem birtak joghatósággal. Nézzék csak meg Kálmán király azon törvényét, a melyben az van mondva, hogy a hol a »elamor pupuli ingra-