Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

358 510. országos Més 1891 jnnlns 20-án, szombaton. vetkezett volna be. De mit csinált még ezen rendszer, a melyen ez a javaslat javítani akar? Az eminenter bírósági teendőknek óriási tömegét átjátszotta a kormány, a minister és a közigazgatási bizottság kezébe. 1869-ben kimondatott, hogy a közigíizgatástól elválasztatik az igazságszolgáltatás és felállítottuk a független és önálló bíróságot. De ezekkel is mit csináltunk? Az ő competentiájuk alá tartozó kérdéseknek óriási tömegét csempésztük ki a bíróság kezéből, átutalván azt a kormány mindenhatóságába. Itt mindenek előtt a fegyelmi jog gyakorlásának kérdését ajánlom a t. háznak figyelmébe. Minő nagy ég fényes tartalmú vitákat vittek gr. Apponyi Albert és t. barátai a közigazgatási bizottságban a tekintetben, hogy a fegyelmi jog gyakorlása ne a kormányra, ne a ministerre és ne a ministertanácsra, hanem független bíróságra bízassék. Fájdalom, hogy gr. Apponyi Albert képviselőtársamnak nem volt szava a régi megyei rendszer intézményének érdekében, a mely ezt a kérdést sokkal tökéletesebben, szebben, biztosabban és igazságosabban megoldotta, mint a hogy azt ő Stein, Grneist és a világ minden írója után el tudja magának képzelni. Ott van az 1870 : XLIL tez., melv szerint a közgyűlésen, a mely e tekintetben a nagy esküdtszéket volt hívatva gyakorolni, nyilvánosság és szóbeliség mellett tárgyaltatott a tisztviselő elleni panasz. A vizsgálatot, ő rendelte el B a vizsgálat jól megfontolt eredményéhez képest adatott be a tiszti kereset. S mikor ez megtörtént, független és önálló bíróságnak kellett a tiszti kereset alapján ítélni s többé se a közgyűlés, melyet politikai szenvedély vezethet, se a kormány, melyet politikai és hatalmi érdek vezérelhet, bele nem szólhatott a vádlott tisztviselő dolgába; hanem az szemközt állott az állammal a független bíróság előtt, mint az állammal egyenjogú fél és védte jogait a nyilvánosság előtt, esetleg szóbelileg, de ügyvédi képviselet jogosultságával. És mi lett ezen nagy alkotmányos intézmény helyébe csempészve? Nézze meg Szalavszky Gyula t. képviselőtársam mi lett 1877-től kezdve ennek helyébe csempészve? Az, hogy a tisztviselő becsülete, állása, felfüggesztése, fegyelmi vizsgálat alá helyezése, elmozdítása kérdésében a közigazgatási hatóságok vádolnak, vizsgálnak, függesztenek föl, ítélnek és mozdítanak el és Magyarország 50.000 tisztviselője után öt vagy hatszázezer embernek anyagi és erkölcsi existentiája fölött ezek döntenek; de miként? Döntenek a nyilvánosság, a szóbeliség és az ügyvédi képviselet jogának kizárásával. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Döntenek azok, a kik azzal a tisztviselővel parancsolnak. Hol van így az ő függetlensége fölfelé és hol van felelőssége lefelé? Hol van szolgálati rendjének szabályozása, jogos ambitiojának kímélése? Nincs sehol! Minden alkotmányi intézmény, minden helyes princípium csúffá téve, össze van döntve és meg van semmisítve. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) És mikép tettek a, vármegye tisztviselőivel, a megyék önkormányzati közegeivel? Mit tett a 1876 : V. tcz. és később egy csomó más törvény, a községek tisztviselőivel? (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Eddig a községi bíró, előljáró, jegyző és a többi választott közeg ellen a politikai önkormányzati hatóságok emelhettek panaszt, vagy rendelhettek el vizsgálatot, magistratualis actiot; de az ítélet független, önálló bíróságokra volt bízva. Ezt kivették azok kezéből s a kormánynak, tehát az utolsó fórumon, a többségi ministernek discretionalis hatalmára bízták még a legutolsó falusi előljáró hivatali existentiáját és becsületét is. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Az 1875 : XXI. tczikkel —és most arról beszélek, hogy minő bírósági teendők csempésztettek át a kormány és a közigazgatási bizottság hatáskörébe — a vadászat és a vadászfegyverek kezelése körüli visszaélések és kihágások feletti bíráskodás, valamint az 1883 : XX. tczikkel a vadászati jog gyakorlása körüli kihágások elítélése a kormány közigazgatási közegeire bízatott; pedig az 1872 : VI. tcz. ezeket a királyi járásbíróságokra ruházta. Azután az 1860 : XX. tezikket, mely a gyámsági és gondnoksági ügyeket rendezte, nézze meg a t. képviselőtársam, akiabelügyministerium körében hatalmas befolyással bír s gondolja meg, hogy a nagykorúsítás, a teljes korúvá válás felfüggesztése, a gyermektartás mértéke, az atyai hatalom megszüntetése, némely gondnokság alá helyezési s nagykorüsági eset, a gondnoki tisztről való elmozdítás, mind eminens bírói kérdések: s ezeket a közigazgatási hatóságok, tehát a közigazgatási bizottság és a belügyminister intézik el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A legeminensebb bírói feladatok, a legvilágosabb magánjogi kérdések, a legjogosúltabb magánérdekek elintézése tehát ezen minister kezében összpontosít, a kinek szüksége van azon többségre, a mely őt fentartja a ministeri székben, a ki ennélfogva csinálja is magának a többséget. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És t. képviselőtársam, a ki mostanában jött be a belügyministeiium vezetésébe, én nem tudom, igaz-e vagy nem, a mit Tibád Antal képviselőtársamról beszélnek, hogy ő oda jutván, azt mondta: mindenkit, a ki előttem itt volt a belügyministeriumban, a vádlottak padjára kellene ültetni. (Mozgás jobb felöl.) Talán bizony ezért volt kénytelen megválni a belügyi államtitkár-