Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
610. országos ülés 1891. június 20-án, szombatom 353 (Egy hang a szélsőbalon: Ez a legszebb! Halljuk! Halljuk!) T. ház! Nagy szó, nagy mondás; minden tétele nagy fontossággal bír. Hozzáteszem, hogy ha ez igaz volna, hogy az állam akarata nem érvényesül, a törvények és rendeletek régre nem hajtatnak, nincs megbízható hivatalnoki karunk, magasabb feladatainknak eleget tenni nem tudunk s ha mindezen bajon nem egészen, csak kis mértékben segíthetne ezen javaslat: megint azon kijelentést teszem, a mit előbb, hogy akkor minden késedelem nélkül segítenék én is e javaslat törvényerőre emelését előmozdítani. De, t. ház, én nem hiszem, hogy t. képviselőtársamnak igaza volna; nem hiszem és sehol sem látom, hogy az állam akaratának érvényesülése előtt akadály mutatkoznék; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) nem látom sehol, hogy a törvények és rendeletek végre nem hajtatnának ; sőt ellenkezőleg, bizonyosan tudom, hogy a kormány rendeletei ellenében, ha kell, ha szükséges, alkotmányos kritikát a nemzet társadalma nem képes ez idő szerint gyakorolni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Kern látom, hogy az adrainistratio magasabb feladatainak nincs elég téve; de azt látom, hogy az ország kormányzata előtt álló magasabb feladatok megoldására az ország kormánya nem tesz semmit. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Nem látom azt sem, hogy hivatalnoki karunk megbízható nem volna. Igenis hivatalnoki karunk sok tekintetben gyönge; hivatalnoki karunk alkotásában, belviszonyai rendezésében nagyon sok hiba, nagyon sok baj van; de hogy mik azok és miként támadtak, lesz szerencsém később előadni. De, ha igaz volna is, t. képviselőtársamnak ezen borzasztóan sötét jellemzése; ha igaz volna is, hogy Magyarország ott áll, a hová ő állítja: nézzük meg: hogyan jutottunk mi ide? (A szónok szünetet tart. Halljuk Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A képviselő úr öt pereznyi szünetet kér, azt hiszem, méltóztatik megadni. (Általános helyeslés.) Tehát öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. (Zaj.) Méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy a szónok beteg s ne méltóztassanak beszélgetni. (Helyeslés.) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha csak kis részben is igaz volna, hogy helyzetünk oly rossz és állapotunk oly sötét, mint a hogy azt Szalavszky Gyula t. képviselőtársam jellemezte: akkor elsőrangú kötelességünk lehetőleg megfejteni azt a kérdést, hogy miként jutottunk hát ily helyzetbe? KÉFVH. NAPLÓ 1887—93, XXIV. KÖTET. Hogyan vezettük az ország törvényhozását és kormányzását az utóbbi időben, hogy az országot ily veszedelmes helyzetbe voltunk kénytelenek juttatni? Köztudomású dolog, t. képviselőház, hogy 1848-ban a régi történelmi vármegyéknek egy nagy jogköre megszűnt, mert a követválasztás közvetlen intézésének és a követ-útasításnak joga a vármegyéktől a parlamenti rendszer felállítása folytán elvétetett. Nem szükséges megjegyeznem, hogy én helyeslem ezen jogoknak elvételét. Ámbár a parlamentarismussal nincsenek minden tekintetben szerencsés tapasztalataink, sőt nagyon sok szomorú és komoly megfontolásra méltó van, a mire később lesz szerencsém kiterjkeszkedni: mindamellett a vármegyék ezen jogköre többé vissza nem állítható. Az is köztudomású, hogy 1867-ben, mikor az ország kormánya törvényesen constitualtatott, a vármegyéktől z közadók kezelésének joga a a törvényhozás beleegyezésével elvétetett és ez így van mind máig és neru is veszem észre, hogy valami lelkesen reclamálnák a törvényhatóságok ezen jognak visszaadását. A magam részéről is megnyugszom ebben. Köztudomású, hogy az 1869 : IV. tczikkel kimondatott, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Nagy elv, czélszerű, üdvös, helyeseltem akkor, helyeslem nagy mértékben most. Majd lesz szerencsém kiterjeszkedni arra, hogy ezen nagy alkotmányi alaptörvényünk elvének meghamisítására irányuló intézkedéseknek az utóbbi időben mily irtózatos tömege jött létre. Köztudomású, hogy az 1871 : | XXXI, XXXII., XXXIII. tczikkekkel a bírói 1 hatalom gyakorlása a megyék és a megyei önkormányzat kezéből kivétetett. Ha aggályaim lettek volna akkor, mikor a kivétel megtörtént, hogy vájjon minden tekintetben helyes politikai elv volt-e ez: ma már, 21 év tanulságai után, midőn parlamentarisinusunkat oda látom fejlődve, a hová fejlődött, a legüdvösebb, a legszerencsésebb alkotásnak tartom, a mely valaha ez országban létrejött, azt, hogy a kormány mindenhatósága és a parlamenti többség tekintet nélküli uralma alól legalább az igazságszolgáltatás annyira, a mennyire, az 1871. évi törvénynyel kivétetett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután ez már megvan, az újabb tapasztalatok keserű nyomása alatt helyeslem ma is ezen állapot fennállását, semmi sincs tőlem távolabb, mint az, hogy bármikor eszembe jusson ismét a kormányhatalom kezébe visszaadni a bírói hatalom gyakorlását. Ámbár megjegyzem, hogy a közigazgatásnak az igazságszolí gáltatástól való elválasztása nagyon messze, ; nagyon mereven kiterjesztetett még oly vidé' kékre is, a melyekben már nem czélszeríí és 45
