Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

332 809- MSíägos ülés 1891. jnntns 19-éa, pénteken. látom, akkor itt volna azon uraknak a helye ezen a párton s nem ott, ha oly régóta óhajt­ják. Annak az óhajoknak soha kifejezést nem adtak, csak most, és csudálatos, hogy akkor, mikor szomszédaink az államosítás mellett küz­döttek, akkor önök és mi együtt is támadtuk őket, támadtuk mindketten; most pedig megfordult a dolog, most mindketten minket támadnak. (De­rültség.) És természetes, hogy mi is forduljunk, most mindkettőjöket mi támadjuk. (Derültség a szélső baloldalon.) És az a csodálatos, hogy gr. Apponyi Al­bert, a mérsékelt ellenzék tisztelt vezére, daczára annak, hogy az államosítás híve, több biztosíté­kot kíván, tehát több jogot; önök pedig még azt is sokalják, a mit a ministerelnök úr adni akar és ma, midőn látjuk, hogy gr. Szapáry ministerelnök végeladást csinál: akkor Tisza Kálmán beáll hozzá kikiáltónak, a t. párt pedig beáll hozzá vevőnek és most licitálnak egy­másra rogyásig, szakadásig, hogy melyik előzze meg a másikat. (Élénk derültség a szélső bal­oldalon.) A különbség a qelyzetben csak az, hogy míg Tisza Kálmán rnunicipalista és generális volt: addig Szapáry volt az adjutáns és most, hogy Szapáry államosít és generális: Tisza lett az adjutánsa. (Derültség a szélső baloldalon.) A párt tagjai, ezek a »Landsknecht«-ek vagy magyarul zsoldosok, pedig csak azt nézik, hol van több haszon s több kilátás. (Úgy van! Úgy van! a szélső baluldalon. Élénk mozgás és felkiál­tások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat c kifejezéséért rendreutasítani. (Helyeslés a jobb­óldalon Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Uray Imre: Ha a t. párt nem hallotta jól meg, a mit mondtam, elmondom még egy­szer; de bocsánatot kérek, azt csak el fogják ismerni, hogy a hol generálisról van szó, ott okvetlenül közkatonának, vagy mint hajdan hív­ták »Landsknechtek«-nek zsoldosoknak is kell lenni, Jónás Ödön: A képviselő úr lehet zsoldos, de én nem vagyok. Uray Imre: Pedig úgy néz ki. (De­rültség.) Elnök: Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy itt e házban nincsenek zsoldosok és ne méltóz­tassanak ilyen kifejezéseket használni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Éles hamisítóknak nevezett minket és még sem utasították rendre. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Uray Imre: T. ház! Életemben meglehe­tős sok komédiát láttam már, de ilyent még csak egy helyütt: a bécsi Wurstli-práterben és itt e t. házban egy hamis jelszóval épúgy lépre lehet vinni ezt a pártot, mint a gimplit. (Derült­ség a szélső baloldalon.) Ez a jelszó pedig az, hogy minek nekünk most ez a jog, *á mikor itt van a felelős kormány és a parlament. No, t. ház, hát miből áll Magyarországon az a felelős kormány és a parlament? Hiszen, t. ház mi szintén reformálni akar­juk a közigazgatást s ha úgy is lesz, a mint mi óhajtjuk, akkor is megmarad a felelős kor­mány, mint eddig megvolt és épúgy lesz akkor is a parlament, mint a hogy eddig volt, csak azzal a különbséggel, a mit önök nem tudnak felfogni, hogy egy jog helyett, a parlament és felelős kormány helyett, mindig megmarad kettő. És hogyha biztosíték önöknek ez a parlament, azt nagyon sajnálom, de nem tehetek róla, hogy ki kell mondanom, ilyen körülmények foly­tán, mint a hogy ez a parlament összeáll, mi­kor látom odakünn, hogy a szolgabírák miként hajtják össze a szavazókat, hogy bizalmukat és jó szándékukat kifejezzék a képviselő urak iránt, míg itten a képviselő urak a ministeri felelős­ségről discurálnak, a nélkül, hogy csak fogal­muk is volna arról, hogy milyen az a ministeri felelősség, mert mióta itten vagyok, ezen idő alatt sohasem merült fel oly kérdés, lett légyen az bármilyen fontos és követett légyen el a minister bármit is, a mi miatt a túloldal e nagy fegyvert, hogy a ministereket felelősségre von­hassa, valaha használta volna. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Épen ezért csodálkozom azon, hogy lehetséges az, hogy 24 év alatt nem merült föl oly kérdés, hogy a kormány saját pártjával ellenkezésbe jöjjön. Ez e házban sohasem tör­tént meg és ezért én egy nagy férfiúra hivat­kozom, a ki nagy tekintély önök előtt és ki előtt tisztelettel hajlik meg minden magyar em­ber, kinek müvét jól ismerik és kit az állam­titkár úr is citált a múltkor. Én tehát e nagy férfiúnak: gróf Széchenyinek egyik müvéből olyasmire fogok rámutatni, a mi a viszonyokra (Halljuk! Halljuk) és önökre teljesen reá illik, czíme: »A világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba és előítélet eligazítására.« Ebben gróf Széchényi »Charakter és Birodalom* feliratú fejezetében ezeket, mondja: »A kormány s az ország képviselői közti kérdések számosak s mind számosbakra nőnek, a mint t. i. a közerőmíí, rozsdáitól, penészeitől köztanácskozás által mind jobban tisztíttatik s mind elevenebbííl s rende­sebből kezd forogni. Más oly számtalan tárgy közt lehetséges-e, hogy c?ak mindig egy résznek legyen igazsága? kérdem, s van-e a világon oly merész hízelkedő, ki azt állítni elég szemtelen, hogy a kormány soha nem csalatkozhatik.« Ezt, t. ház, azért olvastam fel eredetiben, hogy ne tűnjék fel úgy, mintha én mondtam volna. (Nagy derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents