Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

50». országos ülés 1S91. junins i»-én, pénteken B29 vezető, tehát eo ipso belehajtatnak abba, hogy ők hazaárulók és aztán tiltakozhatnak, beszélhetnek ellene, a közvélemény tartja magát ellenük a legjobb akarat mellett is. Mi történik, hogyha legjobb akarat mellett sem tudják bebizonyítani azt, hogy jó akarattal vannak és daezára annak, hogy nem csinálnak semmit, mégis mindig hazaárulással vádolják őket, ágy, hogy utoljára magunk hajtjuk abba a táborba, a melytől megóvni akarjuk. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, én a kinevezett hivatalnokoktól itt eredményt nem várok; itt egyetlen eredmény és czél lehet, a mi semmi más, mint hogyha a nemzetiségek között az állami iskolákat felállítjuk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) És itt az állami iskolát sem azért állítanám fel, hogy a nemzetiségeket kivetkőztessük eredeti, ősi, megszokott állapotjukból; rituális viszonyaikat soha sem háborgatnám és megmagyaráznám nekik, hogy az iskolát nem azért állítottam fel, hogy téged nemzetiségedből kivetkőztesselek, hanem azért, hogy megértsük — mint édes testvérekhez illik — egymást. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es kérdem, azok az agitátorok, a kik a népet félrevezetik, miért teszik ezt? Azért, mert hiába jönnek ők én hozzám, én nem értem meg, hogy ők mit akarnak (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és hiába megyek én ő hozzájuk megmagyarázni, hogy azok az agitátorok őket csak félrevezetik, ők nem értenek meg engem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És méltóztassanak elhinni, ha sikerűi elérni, hogy megértjük egymást, Magyarországon a nemzetiségi kérdés legnagyobb része meg lesz oldva. Ennyit akartam röviden erről a dologról szólani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most, méltóztassanak megengedni, engem mindig kellemetlenül érint és rossz benyomás alatt állok akkor, mikor itt látok egyes igen tekintélyes, szép tehetségű képviselőket, a kik egye? tárgyakat a legalaposabb, úgyszólván tudományos szempontból is nagy kutatás után igyekeznek megvilágítani. Ez reám mindig nyomasztó hatássa] van, mert az illető képviselőt — ilyen volt Győrffy Gyula t. képviselőtársam is — valósággal sajnálom. Sajnálom pedig azért, mert bármi mélyen behatolt is a dologba és bármi meggyőző indokokat hoz is fel, azt a t. túloldal oly közönynyel, oly hidegén hallgatja, mintha nem is beszélne, mintha nem is országos kérdésről szólana, hanem mintha valami fővárosi pletykát adna elő. (Egy hang ial felől: De már azt meghallgatnák! Derültség a szélső baloldalon.) Mondhat az a képviselő akármit a dolog érdemére nézve: ott a túlKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. oldalon egy izom az arczon meg nem mozdul; úgy, hogy én valósággal azt látom és azt gondolom, hogy ezen urakat nem is ingatja meg az ő meggyőződésükben semmi a világon, legfölebb egy katastropha, a mely őket kidobálja ebből a házból; akkor tán megindulnának. (Derültség a szélsőbalon.) És, t. képviselőház, megengedjenek, hogy én ilyen mélyre nem megyek. Kár is volna a fáradságért, (Derültség.) másorlszor pedig azt hiszem, hogy meg se értenék. Én ennél a kérdésnél maradok a gyengéknél, már értem Busbach és Szunyogh urakat (Derültség a szélsőbalon.) és ép azért, mert leginkább ő nekik akarok beszélni, vagy legalább az olyan genre-íí embereknek, mint ők a milyenek, azért vissza kell mennem az 1867-ik évre, szóval az elejére. Ismétlő iskolába akarom őket járatni. (Derültség a szélsőbalon.) T. képviselőház! Az 1867-iki kiegyezéskor az önök által úgynevezett haza bölcse, Deák Ferencz, a nemzetnek több oly jogáról, melyeket a bécsi bizalom folytán, vagyis három százados bizalmatlanság folytán nem sikerült kivívni, azt mondta, hogy ezeket a jogokat majd, ha a nemzet meg fog erősödni, vagyonilag megizmosodni, ezeket a jogokat később is visszaszerezheti. T. ház! Önök mindig kérkednek azzal, hogy ez a nemzet 25 év alatt mennyire megerősödött vagyonilag. Mennyit gyarapodott és hogy a kormány milyen erős úgy künn, mint bent és én daczára ennek a roppant erőnek, melyet önök a kormány kezébe összpontosítanak, ezekből a jogokból egyetlen egyet sem látok mai napig visszaszerezve, sőt nem hogy visszaszerezték volna, de az 1867-ben körülírt jogokat is a kormány a maga számára minden évben jobban-jobban nyirbálja, csorbítja, úgyannyira, hogy e tekintetben rosszabbul állunk, mint álltunk a kiegyezéskor. És én nem csodálkozom azon, ho^y Deák Ferencz már életében a csömörlésig volt önökkel, (Derültség a szélsőbalon.) sőt még halála után is, ott a Lloyd-épűlet előtt, hátat fordít önöknek. (Derültség a szélsőbalon.) És méltán. Mert önök meg az ő törekvéseinek, az általa kijelölt iránynak fordítottak már régen hátat. (Derültség a szélsőbalon.) És azt el is ismerem, hogy ez a nagy ember csakugyan bölcs yolt; de mint minden nagy emberünk, úgy ő is tévedett és hibázott. Tévedett abban, hogy akkor, midőn e jogok visszaszerzését reánk bízta, állhatatosabbnak és következetesebbnek gondolta a nemzetet, mint a minők mi vagyunk. Azon lelkesedésből ítélt, a melyet 1861-től 1867-ig látott és nem vette tekintetbe a történelmet, különösen a magyar történelmet, mert mi is azon bajban leledzünk, hogy a történelemből nem tanulunk semmit és a mit tanulhatnánk, azt is mind elí'elej42