Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

326 Stt. országos ülés 1891. t. i. ezzel a magyar gentry ki lesz szorítva a megyeházakból. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Az a befolyás, melylyel a nagyobb iutelligentia, a megyében fekvő birtok — az ahlioz fűződő közvetlen érdek — a mindig értékkel bíró családi összeköttetés mindig és minden viszonyok között a latba esik, az a befolyás és súly a jelen javaslat szerinti új megyében bizonyára bővebben fog érvényesülhetni, mint a mennyire az eddigi megyében érvényesült, inert az új megyének — igaz, hogy nem azon mértékig, a meddig

1 mi kívántuk volna — de mindenesetre lesz valóságos autonómiája, míg ellenben az eddigi megye az igazi önkormányzatnak egyetlen feltételével sem rendelkezett. (Helyeslés a baloldalon. Morgás a szélső baloldalon.) A mit e tekintetben mi akarunk, a mit e tekintetben különösen én óhajtok: mindössze annyi, hogy társadalmunk azon eleme, melynek szószólójául különösen Domahidy képviselőtársam lépett a sorompókba, ezentúl ne sánczolja el magát a megyékben. Azt akarjuk, hogy az a fal, mely a megyét idáig társadalmi tekintetben is körülvette, végre-valahára ledőljön s hogy e végre a megyei hivatalok betöltésénél ezentúl senki irányában ne legyen mérvadó semmi néven nevezendő más szempont, mint csupán csak a szakszerű qualificatio, az egyéni jellem és a j)olitikai megbízhatóság. (Élénk helyeslés a bal és jobboldalon.) Meg vagyok győződve, t. ház, hogy a közigazgatás államosítása még más irányban is jó hatással lesz a mi társadalmunkra: nevezetesen, hogy azon ifjúság, mely a falusi curiákon eddig a megyei választásokra várt és azokra számított, ezen perspectivától elesve, gondolni fog a tisztességes keresetnek azon ágára is, melyet számára a katonai pálya nyújthat. (Helyeslés bal felöl) És minő örvendetes kilátás nyilnék meg ez által úgy a magyar családok jövőjére, mint az ország politikai biztonságára nézve is. (Halljuk! Halljuk!) A magyar középnemessóg csak úgy, mint más nemzetek nemessége kiválóan jó eleme a katonaságnak. Büszke, erőteljes, bátor faj, mely különösen alkalmas és hívatott a fegyveres életpályára. Én nem mondom, hogy csak a megyei élet és a választott hivatalok vonták el ínindeddijí a magyar iiatalságot a katonai, különösen pedig a tiszti pályától; de hogy ebben ez is lényegesen odahatott, az nekem meggyőződésem és ugyan ezt már Zrínyi, a költő »A török 'Áfium ellen való orvosság czímíí munkájában is megmondotta több mint 200 évvel ezelőtt. (Halljuk!) A közös hadsereg magyar csapatai ez idők szerint többnyire idegen tisztek alatt szolgálnak Június 19-én, pénteken. és ott alig rúg néhány százra a magyar ifjak száma. Mit gondolnak, uraim, ha a népesség arányában 6 vagy 8000 magyar volna a közös hadsereg tiszti karában, nem háramlanék-e ez által oly előny a hazára, melyért cserében szívesen odaadhatnók a megyei restauratiokat és a kétes értékű megyei hivatalokat? Én azt hiszem, hogy igen. Kívánatos volt, sőt sürgetőn szükségesnek tartom a közigazgatás államosítását a nemzetiségi kérdés szerencsés megoldásának érdekében is. Hazánk boldog fejlődésének semmi sem áll oly mereven útjában, mint a nemzetiségek elégedetlenkedése. Ez az örökös súrlódás, ez az ellenségeskedés az ugyanegy hazának nyelvben különböző polgárai között, nem tűrhető tovább és kötelessége úgy a törvényhozásnak, mint a kormánynak e végzetes differentiának megszüntetése Vagy ki kell békíteni a nemzetiségeket vagy legyőzni őket. Nincs nagyobb tévedés, mint azt hinni, hogy a nemzetiségi kérdés egyszerű jogkérdés, melynek megoldásához elég a históriai jog és a legalitásra való hivatkozás. Ez csalódás, t. ház! Hatalmi kérdés ez, melyet csak az államhatalom bölcsesége, következetem tacticája, éber figyelme és ha kell, kérlelhétlen erélye dönthet el a magyarság javára. A ki a mi nemzetiségi mozgalmainkat megfigyelte, az tudja, hogy abban két különböző elem működik. Egyik a benszülött föld népe, a másik a szomszéd országokból származó izgatók csoportja, mely a különben békés hajlamú tömegeket forradalmi eszmékkel saturálja, közéjük üszköt szór. Az izgatókat meggyőzni, megnyerni lehetetlen. Ezeket rajta kell kapni és le kell verni. A. tömeget azonban tényekkel kell és lehet is megnyerni és meggyőzni arról;, hogy az izgatók csak eszközül tekintik őket lelketlen terveik kiviteléhez. (Úgy van! Úgy van! jobb és bal felöl.) Csak érezze a tót, a rácz vagy oláh paraszt, hogy itt az áldott magyar földön a, magyar alkotmány paizsa alatt igazságos ügyében védelmet, fáradozásaiban testvéri támogatást talál, magán életében pedig igazi polgári szabadságot élvezhet ; ha azt tapasztalja, hogy adója, közmunkája nem esik prédául gonosz sáfároknak: higyjék el uraim, a magát jól érző nép nem megy az izgatók hálójába és semmiféle reá nézve érthetetlen jelszavakért, Omladináért, Okoliáért vagy dákoromán iridentáért nem fogja fejét ok nélkül beveretni. Ha gyúanyagot nem engedünk összegyűlni a tömeg között, úgy nem kell félni a gyujtogatóktól. f Arnde hogy e feltételt biztosíthassuk, elengedhetetlen, hogy a nemzetiségi vidékeken különö-