Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

509, országos ülés 18 sen tapintatos, megbízható, erélyes ós mííködésében teljesen objectiv tisztviselőség folyvást résen álljon. (Helyeslés jobb és bal felől.) Ezt, uraim, ami megyei visszonyaink szerint a. ioealis cliquek köreiből választott tisztviselőkkel soha el nem érhetjük. Nézzünk körííl az úgynevezet nemzetiségi megyékben és ott fogjuk találni a legnyomorultabb közállapotokat, a legrosszabb administratiot. De lehet-e ezen csodálkozni'? Ott néhány régi család vezeti és tartja hatalmában a megyét és tölti be a hivatalokat, majd saját csemetéivel, majd compromissumok folytán az ellentábor embereivel vegyesen. És e clique-uralom fölött hasztalan lobog a háromszínű zászló. A tömeg csakhamar átlátja és ha nem látná, majd átláttatjuk vele az izgatók, hogy e zászló tulaj donképen magánérdekek fedezésére szolgál, a minek aztán vajmi kevés hasznát veszi épen a magyar állameszme. (Úgy van! Úgy van! jobb és bal felöl.) Lehet-e aztán csodálni, hogy ott például a tót vidékeken a nép a megyei tisztviselőkben még mindig a régi feudális urait látja, kikben nem bízik és kik ellen őket az izgatók mindig sikeresen lázítgatják. Az ilyen nemzetiségi vidéken a nemzetiségi intelligentia az uralkodó réteg által consequensen mellőztetik úgy a közpályán,, valamint a társadalomban. Nincs rá eset, hogy ott valamely — bármilyen jó elkészültségíí — nemzetiségi szegény fiú valaha csak szolgabíróságig is felvihesse a dolgát. De, t. ház, a ki elől el van zárva az út, hogy tehetségeit érvényesíthesse, a ki a hazát nem szolgálhatja: az nem is fogja azt szeretni; megsértve érdekeiben, méltatlanul elutasítva jogos igényeivel, az önfentartás, a bosszú érzelmeitől sarkalva, gyűlölettel fordul el tőlünk és megy az izgatók után. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés jobb és bal felöl.) Másként lesz, másként kell hogy legyen, ha a tisztviselőket a helyi viszonyok nyomása alatt nem álló központi kormány fogja kinevezni. A kormány kiválaszthatja a legjobbakat, a legmegbízhatóbbakat a nemzetiségek képzett fiatalságából is s alkalmazni fogja őket ott, a hol alkalmazásuk legczélszerííbb s legmegnyugtatóbb. Még pedig alkalmazni fogja minden esetre köztílök csakis a legjavát, mert hisz a kormány kinevezésben nem lesz lekötve sem a restaurationalis transactiok által, sem pedig megszorítva a megyei határok által. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az igazságszolgáltatásnál a kinevezések folytán már is szép számmal működnek közre a nemzetiségi elemek, A kik a viszonyokat ismerik, azok tudják, hogy már is sok hasznos egyént 327 nyert ez által a mi justitíánk. Miért ne lenne kívánatos a közigazgatásban is? Az érdemnek elismerése a kiérdemlett előnyök nyújtása, a bizalom volt és lesz mindig a megnyerés, a kibékítés legbiztosabb eszköze. (Helyeslés a balon.) Az a nemzetiségi tisztviselő, a ki magyar társaival együtt fárad, együtt küzd és együtt jutáimaztatik, hamar barátjává válik magyar bajtársának, azután pedig a dolgok logikája szerint híí fiává a magyar hazának is. (Helyeslés a baloldalon.) És ezzel, t. ház, befejeztem volna előadásaim előre jelzett tárgyát. Most még csak egy rövid zárszóra kérem ki a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljak!) A javaslat ellenzői részéről kétségtelenül s'ik olyas hozatik fel, a minek komoly értelmét, abstract igazságát tagadni nem akarom. Különösen megragadta figyelmemet az, a mit Domahidy képviselő úr a megyei institutionak a magyar nemzet jellemére gyakorolt alakító hatásáról mondott. Aztán nagyra becsülöm GS-yörgjr Endre képviselőtársam enunciatioját — természetes, hogy nem annak a volt kormányra vonatkozó részét — s tisztelem azon aggályát, mely kebelében azon félelemből támadt, hogy a kinevezéssel majd megterem nálunk is a, hatalom előtti meghunnyászkodás és a servilismus. De mindezekre igen egyszerű a válasz. Mindaz, a mit Domahidy mondott, mindazon előnyök, melyeket a megye javára felhozott, a most előttünk fekvő kérdésnél egyáltalában nem szolgálhat döndő érvül. A t. képviselő úr által felhozott mozzanatok nagy sulylyal bii hatnának akkor, ha most arról folynék a vita: parlamentaris rendszer legyen-e, avagy municipalis, illetőlegfeuderalisticus rendszer? De most, a midőn nem erről van szó; a midőn parlamentáris rendszerünk megvan s annak fentartása mindenki előtt conditio sine qua non; a midőn tehát csak arról van szó, hogy a parlamenttel miként lehetne kiegyeztetni a decentralisatiot, helyhatósági rendszert: t. képviselőtársamnak elmélkedései jelenleg csakis akadémikus értékkel bírhatnak. (Helyeslés a balon) A mi már most a György Endre képviselőtársam által érintett servilismust, byzantinismust illeti, nem tagadom, hogy ezen nyavalya a kinevezési rendszer mellett csakugyan meglepheti a mi nemzeti testünket is. Csak egyet nem engedhetek meg. tudniillik azt, hogy ezen kórság ellen a választási rendszer is szolgáltatná a panaceat, vagy hogy a választás ezen gyarlóságtól eddig is megóvta volna hazánkat. Nézzük a tényleges állapotot, nézzünk a megyékre, a megyei állapotokra. Vájjon meri-e valaki állítani, hogy ott a választásokat a nép, a nagy közönség saját ösztönei, saját be. jtinhis 19-én, pénteken.