Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
509. orsságos ttlés 1891. junius 19-én, pénteken* 325 állandóan és gyakorolja a megye hatalmát társadalmunk többi alkatelemei fölött: akkor ez okvetlenül az osztályok között még mindig létező válaszfalaknak megerősítésére és a társadalmi ellentétek kiélesítésére vezet. (Úgy tan! Úgy van! jobb- és bal felöl.) Ez pedig így lesz minálunk mindig, míg vármegye lesz s a megyei hivatalok választás útján lesznek betöltendők. Pedig nekünk, hogy hazánkból a szónok európailag vett értelmében minden irányban modern államot alkothassunk, gondosan el kell távolítanunk mindent, a mi a magyar társadalom egybeolvadását megnehezíti. (Helyeslés. Úgy van! jobb- és bal felől.) Azon kell lennünk, hogy a demotratia ne csak papíron legyen meg, hanem hogy intézményeiükben és társadalmi életünk minden vonalán valóban érvénye-űljön is. (Élénk helyeslés jobb és bal felől.) A választási joggal felruházott megye azonban ezt legalább is megnehezíti. Exclusiv köreiből kirekeszt sok hasznos elemet és ugyanazon exclusivitásánál fogva absorheálja legéletrevalóbb fiatalságunknak egy nagy részét, mely ha nem volna választás, más téren több hasznot hajtana nemcsak önmagának, de az országnak is. (Úgy van! jobb és bal felől.) Csak nézzüuk szét a mi mostani társadalmunkban és a modern eulturalis foglalkozások azon tág mezején, melyen anyagi jólét terem s melyen szakszerű munkával vagyont, hírnevet, positiot és dicsőséget szerezhetni: csak igen kevés embert találunk az úgynevezett gentry köreiből. Ezen sajnos tünetnek magyarázata kétségtelenül abban keresendő, hogy az a társadalmi elem, mely az idők hosszú során át megszokta, hogy megyéjében domináljon és — hogy úgy mondjam — származási qualificatiojánál fogva másoknak állandóan parancsoljon, társadalmi tekintetben is különbnek, jobb anyagból gyúrottnak tartsa magát azoknál, a kiknek parancsol: ennélfogva derogál neki az iparos, kereskedő vagy gyárosnak bár aranyfenekíí pályája. Társadalmi degradatiot látna abban és különösen az ősi család hölgytagjait egyenesen áj áldozásokba ejtené, ha valamely régi megyei gentry-család ivadéka például egy Jungfer vagy Maehlup módjára -— mondjuk — míílakatosUzletre vagy pláne bőrgyár felállítására vetemednék. Megmarad tehát az adósságokkal megrakott ősi eurián és mivel a tekintetes nemes vármegyében ősi jogon szerzett refugiumot lát, mely neki egy kis falat kenyér mellett egyszerre nagy hatalmat is adhat: bizonyos lenézéssel és tétlenséggel hátat fordít minden más életpályának s a megyei hivatal reményében elszalasztja a boldogulásnak azon ezer meg ezer módját, melyet a mai idő mindenkinek bőven nyújt, (Úgy van! balfelöl) a ki a polgári munkától nem idegenkedik és komolyan dolgozni akar. (Helyeslés. Úgy van! jobb és bal felöl.) B. Prónay Dezső: Nem áll! Nincsen úgy ! Felkiáltások jobb- és balfelöl: De úgy van! Mozgás és ellentmondások a szélső baloldalon.) Veszter Imre: Hát, t. ház! én a magyar gentrynek, társadalmunk ezen tehetséges tősgyökeres magyar elemének, mely a múltban a haza minden viszontagságában megállotta helyét és a nemzeti haladásban is mindig előljárt, jobb sorsot és több boldogulást kívánok, mint a menynyit az antiqualt megyei szolgálat nyújthat. (Helyeslés. Úgy van! jobb és bal felöl.) Ott szeretném látni az új Magyarország azon insurrectiojában, mely a mai korszellem materialis és intellectualis pályáin a szakszerű munka és a szakképzett tevékenység fegyvereivel a productio minden vonalán magának utat tör s ezzel lehetővé teszi, hogy Magyarországnak végre legyen egy egészséges, erős, egyöntetű középosztálya, a mire a hazának oly nagy szüksége vau. (Élénk helyeslés bal felöl.) En tehát épen azért, vagy jobban mondva azért is elfogadom a jelen törvényjavas^tot, a miért Domahidy barátom ezt visszautasítja. fi 0 a választó megyét revindicálni akarja az úgynevezett gentry számára; én pedig épen azért elfogadom a kinevezési rendszert, mert óhajtom, hogy a magyar társadalomban mielőbb megszűnjék minden kasztszellem. (Élénk helyeslés.) Ezt akarta az 1848-iki törvényhozás is. A ki az ellenkezőnek áll álláspontján, ellentétbe jut a magyar nemességnek épen legszebb traditioival s compromittálja azon örök emlékezetű s a históriában páratlan önfeláldozását, melylyel a magyar nemesség épen a nemzeti egység érdekében minden külső kényszer nélkül a nemzet javára önként lemondott 1848-ig élvezett kiváltságairól. (Igaz! Úgtjvan!) S a midőn Domahidy t. barátom az ősi fringiát forgatja, én pedig ezzel sztmben azt hirdetem, hogy nincsen s nem lehet ma már más előjog, mint egyedül az, melyet az érdem, a személyes képesség, a nagyobb képzettség, szóval az egyéni érték nyújt: nem ő hirdeti, hanem én tolmácsolom a hajdani karok és rendek legszebb s iegdicsöbb hagyományát. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és á jobboldalon.) De nem szeretnék félreértetni. Az, hogy az eddigi megyei és családi cliqueuralom kezeiből ki akarjuk venni a választást s ezzel egyszersmind elveszszíik tőle a társadalmi exclusivitásnak egyik kulcsát: még korántsem azt jelenti, a mitől Domahidy barátom tart, hogy
