Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
322 sós, omAgos ülés. 1891. június 19-én, pénteken. kodhaíik, megszűnik minden politikai szabadság. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Az az út, ÍI melyen a demooratia a javaslat támogatásában halad; az az út, melyen kész saját önző érdekeiben a hatalmi érdekekkel szövetkezni: az az ót meghamisítása az igazi democratiának; az az út a democratia visszafejlődése; (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon.) én ezt az irányt nem támogathatom. Kétségtelen az, t ház, hogy a bureaucratia visszaélései és a hatalmi túlkapások ellenében garantiákról kell is, lehet is gondoskodni, Mélyen érezték ezt azok, a kik e garantiák reményében támogatják a javaslatot. Elismeri ezt az igen t. ministerelnök is, a ki a garnntiákat sietett kilátásba helyezni, de én, t. ház, míg nem ismerem ezen garantiákat; míg azok védképességét megítélni nem tudom; míg azok értékét felbecsülni nem vagyok képes: addig, habár szűk mértékben élvezett is, de bizonyos mértékben élvezett biztonságunkat nem vagyok hajlandó felcserélni ama kétségtelen veszélyekkel, ' melyeket a javaslat méhében hord; tehát nem fogadhatom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De nem fogadhatom el azért sem, mert az a közigazgatás legelemibb igényeinek sem felel meg. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Igénytelen nézetem szerint ugyanis bármily rendszer fogadtassék el a közigazgatási szervezet alapjául: a jó közigazgatás alapfeltétele mindig az, hogy szigorúan meg kell határozni: meddig terjedhet az állam hatalmi sphaerája a közigazgatás terén: világosan meg kell állapítani, hogy mi képezi az önkormányzat sértetlen terrénumát? (Helyeslés a szélső baloldalon.) E két functio közötti határvonalat azon elvek és törvények szabják meg, a melyek az államhatalom és az önkormánj^zat közös forrásából veszik eredetüket és e közös forrás: a bellum omnium contra omnes. Ugyanis, t. ház, az emberi élet kezdetén, mihelyt az egyén arról győződött meg, hogy e küzdelemben egymagában elégtelen, gyönge, azonnal szövetségre lépett a hozzá legközelebb állókkal a családban. Czélja volt e szövetségnek egyfelől az pgyéni erők összetétele által a küzdelem sikerét, másfelől az e szövetségben álló egyéneknek a békés együttélést biztosítani. E legkezdetlegesebb szervezetben az egyén saját erejéből csak annyit ruházott a központi hatalomra és szervezetre, a mennyi a küzdelem sikeréhez okvetlenül szükséges volt; csak annyi jogot ruházott a családfőre, a mennyi a békés együttélést lehetővé tette; egyéni erejének sjogainak többi részét pedig teljesen és feltétlenül saját rendelkezésének tartotta fenn. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fejlődnek a viszonyok, fejlődik az élet, a harez tere tágul, az emberek szaporodnak, a harcz eszközeiben óriási fejlődés áll be, az élet feltételeinek megszerzése mind nehezebbé lesz és az a kezdetleges szervezet elégtelennek bizonyul az ember számára. Ismét és ismét utalva van arra, hogy erősebb és erősebb szervezet után kutasson, míg eljut a legmagasabb, a leghatalmasabb szervezetig: az államig. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És a társadalmi fejlődésnek e különböző alakzatain keresztül mindig csak annyi jog és annyi hatalom ruháztatik át -ezen különböző központi hatalomra, a mennyi a változhatatlan czél kettős feladatának, tudniillik a küzdelem sikere és a békés együttélés biztosítására okvetlenül szükséges. De ezentúl a társadalom megtartja maga számára az egyén erejét és jogait teljes mértékben és azok felett e szervezeteken belül is feltétlenül szabad rendelkezést gyakorol. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből következik, t. ház, a világos törvény, hogy az államhatalom a közigazgatás terén csak addig terjedhet, míg kettős feladata nak biztosítására egyéni és önkormányzati jogokat kénytelen igénybe venni; azontúl az önkormányzatot megtámadnia nem lehet. Egy egészséges állam berendezésében az összes állami igazgatások e kettős megosztáson alapúinak. E kettős megosztásnak kell érvényesíünie a közigazgatásban is, mert e nélkül egyéni és közszabadsági jogok nem érvényesíthetők. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit tesz ezzel szemben a javaslat? Odaállítja az államot, mint egy mindenható önczélt, kötelességeket, szolgálatokat ró az állampolgárokra, de ő határozza meg, hogy azokat, mely téren és miként teljesítsék. Minden feladatot, államinak nyilvánít és e feladatok megosztásában tetszése szerint határozza meg, hogy az állampolgárok, illetőleg egyének és önkormányzatok miként szolgálhatnak a közjavára. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon) A törvényjavaslat ez alapfelfogását híven tükrözi vissza a mélyen t. államtitkár i\rnak különben jeles beszéde, midőn az önkormányzat tartalmát és jogkörét határozván meg, arra a kérdésre, hogy mi az önkormányzat kútforrása, így felel: az, hogy miután a közigazgatásnak tömérdek apró feladata van, melyeket a kormányhatalom ellátni nem képes, kénytelen a társadalomnak közrehatását igénybe venni s vele a teendőket megosztani. Igen híven adja tehát vissza a javaslat alapgondolatát az igen t. államtitkár úrnak beszéde, mert hiszen ez a javaslat az önkormányzat hatáskörét úgy szabja meg, mintha az egyedül és kizárólag az állam hatalmi szavától függne. Megszabja, nem mintha ez a javaslat az önkormányzatot a közigazgatásban szükséges
