Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

i 509. orszftgos Blés 1891, jimins 19-én, pénteken. 317 Kiadatik a kérvényi bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs; más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a napirend: »a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben « szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Nagy István jegyző: Madarász Jenő! Madarász Jenő: T. ház! Midőn eme, hazánk önállósága és függetlensége ellen merényletet intéző törvényjavaslatot visszautasítom, szavazatomat történelmileg és politikailag indokolni kívánom. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Történelmi tény az, hogy a mohácsi vész óta az osztrák hatalom mindent elkövetett hazánk önállóságának megsemmisítésére; elkövetett mindent arra, hogy Magyarországot az osztrák birodalomba beolvaszsza. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy ez neki nem sikerült, nem tulajdonítható másnak, mint a megyék fennállásának, az önkormányzat erős szervezetének. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Történelmi tény az, hogy századokon át Mária Terézia, II. József, Ferencz és V. Ferdinánd királyok alatt mindig oda irányúit törekvésök, hogy a nemzetet jogaitól eltereljék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ez nem sikerült nekik soha. Akadtak ugyan egyes nyomorultak e hazában, a kik az osztrák hatalom bérenczeivé aljasodtak és ezeket a nemzet nagy többsége megvetéssel bélyegezte; míg a nemzet azon fiait, a kik a szabadságért, önállóságért és függetlenségért küzdöttek, mindig bizalommal és szere tettei ajándékozta meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Századok óta az osztrák házból való királyok uralkodása szakadatlan lánczolata volt a hazánk önállósága és függetlensége elleni merényletnek és ez még sem sikerült nekik, mert ott voltak az ország védbástyái, ott voltak a megyék: a megyék voltak azok, a melyek az osztrák hatalom támadásait mindig visszaverték. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vissza is kellett verniök, ha azt akarták, hogy Magyarország önállósága és függetlensége fennálljon; vissza kellett verniök, ha azt akarták, hogy a magyar hazában a magyar nemzet érdeke vitessék keresztül; vissza kellett verniök akkor, ha vére és vagyona felett a nemzet rendelkezni akart és végre vissza kellett verniök, mert a a magyar nemzet megvolt ugyan szokva királyát, mint az alkotmánynak védőjét tisztelni és becsülni, de nem volt megszok mit az utolsó századokban tapasztalt, hogy azokban mindig csak az alkotmány megtámadóját lássa. (Elénk helyeslés és tetszés a sxélsH baloldalon.) Sajnosán bizonyítják a múlt századok azt, hogy hogy az osztrák házból való fejedelmek mindig csak akkor érintkeztek ezzel a nemzettel, ha a nemzet vérére szükség volt; midőn azután a vér kifolyt: akkor örömmel nevettek fel, gondolván, hogy a nemzet gyengül, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a vérvesztés emelni fogja az ő hatalmukat, biztossá teszi a trónt és nem gondolták meg, hogy a vér beszivárog a földbe és áztatni fogja a szabadság fájának gyökerét s erőssé fogja azt nevelni. Jól tudták Bécsben, hogy a megyei önkormányzat megsemmisítése az, a mivel elérhetik politikájukat, hogy országunk a birodalomba bekebeleztessék. Meg is kísérlettek erre mindent, osztottak czímeket, rangokat; ha ez nem sikerült, elővették a kötelet, a rabságot, a golyót és midőn századokon át sem az egyikkel, sem a másikkal nem mentek semmire, elkezelték a simogatást, a melytől már egyik költőnk féltette nemzetünket. De a magyar nemzet kiállta a, vasmarok szorítását épúgy, mint most megveti a simogatást és nem fog sikerülni a nemzet alkotmányának fáját, a melyet már annyi vér áztatott, ledönteni; nem nem fogja azt kivághatni még a háromszáz, osztrák köszörííkövön megélesített fejszéje sem a kormánypártnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az 1867-iki közösiigyes törvények megalkotása óta szakadatlan lánczolatát láthatjuk a kormány engedékenységének a nép jogait illetőleg. Önök 1867. óta nem tettek mást, mint terhet raktak a nép vállaira és cserébe ezért jogait rabolták el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen terheknek a nép vállaira rakása és a nép jogainak elrablása mellett, bármerre tekintünk e hazában, ott látjuk mindenütt a katonai szellemet. Pedig a hol a katonai szellem erősödik, ott a szabadság gyengül. (Igaz! a szélső baloldalon.) Hiszen botrány az, a mi itt az ország szívében a Josefinum nevelőintézetben történik. A gyermekeket, mihelyt beadják őket oda, katonai zubbonyba öltöztetik, sapkát tesznek a fejére, kardot kötnek az oldalára. Az a gyermek már nem köszön, hanem salutál. Mit akarnak önök? Azt a gyermeket, a kiben legfogékonyabb a lélek, már katonává akarják nevelni? Hiszen egy országnak sincs szüksége katonai nevelésre, hanem szüksége van polgárokra. Nem millió szurony menti meg a trónt és hazát, hanem megmenti a nép, a melynek alkotmánya és szabadsága van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök minden gyermek kezébe az anyai emlő helyett szuronyokat tehetnek, még sem tartják fenn a trónt, hanem fentartja azt a nép millióinak lelkesedése azon esetre, ha tudja, hogy miért küzd; ha tudja, hogy szabadságát és alkotmányát van miért védeni és ezen