Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

ÍJg 408. orsiAgos ülés 1891, Június 6-án, szombaton. általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Halljuk!) Minden nemzetnek fő és szent kötelességaz, hogy azon intézményeket, melyek életével és létezésével egyidősek és a nemzet fejlődésével lépten-nyomon a nemzet figyelmét magukra vonták, mindig figyelő szemmel kísérje. És ha van a magyar nemzet életében intézmény, a mely életével egyidős, úgy mondhatjuk, hogy a megyei intézmény ilyen. E párt részéről többen felszólaltak és a jogtörténet elveire rámutatva, bebizonyíták azt, hogy őseink a megye intézményét oly erős alapon szervezték és oly intézménynek ismerte azt el a nemzet mindig, hogy félénken lépett elő akkor, midőn a megyei intézménynek módosításáról vala szó. Előttünk tehát nem ismeretlen, hogy mi feladata volt a megyéknek ez országban. Feladata volt a nemzetet fent-irtani, ez intézményével annak úgy közszabadságát, valamint politikai szabadságát megvédeni és vagyonbiztonságának őre lenni. És e tekintetben a megyék, mint valódi védbástyák, feladataiknak minden időben megfeleltek. De ki fogja kétségbe vonni, t. ház, azt, hogy egy nemzet alkotmányos intézményei a haladott kor igényeinek rnegfelelőleg módosításnak, átidonrításnak, átalakulásnak ne legyenek alávetve, Igenis. —Magyarországon a megyék ég azoknak berendezése, valamint azoknak szervezete is időnkintbizonyos fokozatos módosítás, átalakulás, a kor igényeihez képest való fejlődésnek voltak, vannak és lesznek is alávetve. És így az előttünk fekvő törvényjavaslat is contemplálja azt, hogy a jelen megyei szervezetben is egy lényeges módosítás, agy átalakulás eszközöltessék. És ez első sorban most az, hogy azon közegek, azon egyének, a kik eddig ezen, az összes megyei teendőket a bennök helyezett bizalom alapján, a mely bizalom a szabad választásban nyilvánult, voltak hívatva a megyei ügyeket végezni, a kezelést eszközölni, a végrehajtást gyakorolni, hogy ezek immár nem választás útján, hanem a feleló's kormány kinevezése alapján élvezzék e bizalmat a megyékben. Itt van tehát az úgynevezett kérdő pont, a punctum galiens, a mely körűi a nézetek a házban eltérnek, tudniillik annyiban, hogy a t. függetlenségi és 48-as párt azt az álláspontot foglalja el e kérdésre nézve, hogy az a bizalom, a melynek alapján a megyei tisztviselők actiora hívatottak, tartassák fenn; míg ellenben a kormány hívei és a kormánypárt azon nézetben vannak, hogy abból a ezélból, hogy a megyékben a functiok kellőleg, czélszerűen, a kor igényeinek rnegfelelőleg, a haladott kor követelményei szerint teljesíttessenek, ezek a tisztviselők, a hivatalnokok, ne a választás, hanem a kinevezés alapján ültettessenek be hivatali teendők teljesítésére. Már most az a kérdés támad, vájjon az a félelem, a mely a túloldal részéről hangoztatik, hogy ezek a tisztviselők elvesztik függetlenségüket, hogy ők a kormánynak leendenek alázatos hívei, vájjon kiállja-e az ítészetet, kiállják-e az érvek a vizsgálatot ? Nézetem szerint, t. ház, a kérdésre határozott nemmel kell felelnem, mert álláspontom e kérdésnél a következő. A szabad választással és a szabad választókkal szemben áll a kivevezési rendszernél a kormány felelőssége. Ha a nemzetnek nem volna parlamenti felelős kormánya, akkor az ily kormány által kinevezett tisztviselők, elvesztvén függetlenségüket és mindenben, úton-útfélén kénytelen lévén a kormány utasításainak engedelmeskedni, aggódva, talán tagadólag válaszolnék a felvetett kérdésre. De midőn a kormány felelős a parlamentnek; midőn a parlament a központ, mely előtt minden panasz és sérelem előhozható, teljesen meg vagyok nyugt itva, hogy a kormány által kinevezendő tisztviselők úgy fogják a közszabadságot, a politikai szabadságot, a megyében létező anyagi és szellemi érdekeket kezelni és az azokra vonatkozó intézkedéseket teljesíteni, a mint ezt a hazának érdekei kívánják és igazolják. Herman Ottó t. képviselőtársam, a ki a politikai elveket is mindig a természet törvényeire vezeti vissza, szellemes beszédében kiemelte, hogy e javaslat a nemzet történeti múltjával bizonyos ellentétben van, hogy az a nemzet természetszerű fejlődésében ugrást képezne, a mennyiben összegyúrva a politikai multat a nemzet jövőjével, oly valami alkoítatik, a mi a nemzet életéből, történeti múltjából ki nem fejlődhetett. Ezzel szemben bátor vagyok szintén a természet törvényére hivatkozni. Én összehasonlítom a megyének életét, múltját, történetét egy termékeny talajba ültetett gyümölcsfával, a melynek fejlődése megfelelne tulajdonosa várakozásának, meg íehet gyümölcsöt és így jövedelmet is hoz. De kérdem: okszerűen járna-e el minden gazda, ha ő az egész növényvilágot a természet törvényére bízná egyedül és azon nemesítésnek, a melyet a tudomány a növényzetekre nézve is kieszelt és nagy tanulmány és fáradság után kipróbált, ha e fának, e növénynek nemesítését, fejlesztését nem alkalmazná'? így azután, ha nemesíttetik az a fa, a mely neki értékére nézve nem igen nemes és egyszerű gyümölcsöt hozott, a természet törvényei szerint él, a természet behatása alatt van ezután is, de gyümölcse sokkal nemesebb és értéke sokkal becsesebb lesz. És kérdem : a természet törvénye ellenére e, vagy a természet törvénye alapján