Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

4I»8. országos ülés 1891. junius fl-án, szombaton. 37 történik ez? Kétségtelenül a természet törvénye alapján, bár a fa, a tudomány, az ész, a vagyon, a fürkészés, a gyakorlat által nemesittetett. így áll ez a megyékről is. Kérdem, hogy ha mindnyájan oda törekednénk, hogy állítsuk vissza azon feladatokat, melylyel azelőtt bírtak, régen, de nem is igen régen, még 5—6 évtized előtt is: ha a restitutio in integrum-ot óhajtanok ez alkalommal, ezzel a kor igényének megfelelőleg cselekednénk-e? A kor igényeinek, a haladott kor követelményeinek akkor felelünk meg, ha oly intézményt akarunk létesíteni, mely a civilizált államokban bizonyos feltételek mellett helyesnek, a gyakorlatban jónak és a kor követelményeinek megfelelőnek bizonyult. Azt hozzák fel el len vetésképen a törvényjavaslat ellen, hogy azon tisztviselők, a kik az új törvény szerint bizonyos functiokra ki fognak neveztetni, a kormánynak minden tekintetben engedelmes hívei lesznek. Kérem, hol vannak akkor azon ellenőrző intézkedések, melyekről a beterjesztett törvényjavaslat bőven gondoskodik? Ezen ellenőrzést magában a megyében azon független egyének fogják gyakorolni, a kik a kormánynyal semmiféle alárendeltségben nincsenek, a kiket maga a megyében levő független nép választ meg, mint olyanokat, a kik a tisztviselők teendőit ellenőrizni hívatvák. Ha nem gondoskodott volna ezekről a törvény, akkor bátran mondhatnók, hogy ez a törvényjavaslat nem biztosítja a nemzetnek sza badságát, hogy oly tisztviselőkre akarja bízni a megyei igazgatást, a kik gyakran a nemzetnek legfontosabb érdekei ellen fognak eljárhatni és állásukat a nemzet szabadságának elnyomására felhasználhatni. Ez azonban mindig ellenzésre fog találni a törvényjavaslatban contemplált biztosítékok mellett, mint a melyek szerint az eüenőrzést első sorban a megyék gyakorolják, hogy ha valamely hivatalnok hivatalos eljárásában megfeledkeznék arról, hogy mire kötelezi őt az alkotmányra letett esküje. Ne hunyjunk szemet azon sürgős követelmények előtt, a melyek a kor igényeivel kapcsolatban járnak. Igaz, mi visszapillanthatunk oly korszakra is, a melyben a politikai élet terén Magyarországon síri csend uralkodott. Ne méltóztassék félreérteni szavaimat midőn e korra, az ötvenes években uralkodott síri csendre akarok hivatkozni, csak azért, hogy az akkori közigazgatásra, melyet idegen kormány hozott az országba, mely idegen kezek által gyakoroltatott, rá mutassak, üe nincsen könyv, bárminő rossz legyen is az, a melyből tanulni ne lehetne. Hogyha az akkori időben Magyarországon alkalmazott közigazgatási rendszerre visszapillantok, a mely, mint előbb említem, nem a magyar alkotmány szellemében volt behozva; hogyha a felelősséget veszem, a mely felelősség alatt az akkori idegen tisztviselők kezelték a közigazgatást; ha tisztán csak a közigazgatási momentumot emelem ki és a felelősséget tekintem, a mely őket terhelte, igaz, hogy azokkal szemben, kik Őket kinevezték: ki-ki emlékezni fog arra, hogy a hivatali teendők tekintetében azok, a kik kinevezett hivatalnokok voltak és ilyetén módon kezelték a közigazgatást, mint közigazgatási tisztviselők igenis meg feleltek az akkori kormány várakozásának, mert az akkori tisztviselők fegyelem alatt tartattak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak félreérteni, én tisztán csak tisztviselői szempontból, azon kötelezettség teljesítése szempontjából említem ezt és rá akarok mutatni arra, hogy azon tisztviselőkről, kiket a magyar kormány, a mely a parlamentnek felelős, ki fog nevezni, kik a magyar alkotmányra esküt fognak tenni, nem lehet a priori feltételezni azt, hogy ők a nemzetnek szabadságát lábbal tiporni fogják, hogy ők alkotmányellenesen fogják kötelességeit teljesíteni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez oly feltevés lenne, a mely nem eredhet a szív sugallatából, mert úgy hiszem, nincsen képviselő eházban, aki feltételezheti azt, hogy legyen egy magyar ember, egy honfi, Magyarországnak egy fia is, ki a magyar alkotmányt lábbal fogja tiporni. (Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon.) Én nem hiszem, hogy lenne e házban férfiú, a ki ezt feltételezni tudná attól, ki az előttünk fekvő törvényjavaslat, alapján hivatalt fog vállalni. (Zaj, ellenmondás a szélső baloldalon) De kérdem, hogyan tekinti a t. túloldal azt az állást, a melynek elnyerésére a törvényben megállapított qualifieatio kívántatik — még pedig nem egy általános, hanem részszertí, különös — a mely quaiificatio elnyerésére, ha közgazdaságilag akarom magamat kifejezni, tőke-investitio szükséges. Nem jogos, nem igazságos követelmény-e az, hogy a haza azon fia, ki magát a közigazgatási hivatal viselésére képesíti, biztos legyen arra nézve, hogy mindaddig, míg kötelességét pontosan és híven teljesíteni fogja, az ő állása neki és hogyha mögötte családja áll. ennek is biztosítva legyen. Az elfoglalt állás biztosságára kiki igényt tart; igényt tarthat az, a ki a hazát védi, a katona; igényt tart az, a ki a jogot szolgáltatja, a bíró; igényt tart az, a ki a politikát gyakorolja, mi mindannyian, a míg mi a haza érdekében híven teljesítjük kötelességünket; igényt hirthat e jogra a közigazgatási tisztviselő is, a ki tisztjét teljesíteni fogja, míg a törvényeket, utasításokat, a melyek e törvény