Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

302 508. országos Més 1891. j nníns 18-án, csiHSrtStSn. nélkííl van. Hogy honnét szándékozik tehát a ministcrelnök úr ezt az áj generatiot a vármegyékbebeültetni, arra nagyon kíváncsi vagyok s nagyon aggódom, t. ház, hogy ha a ministerelnök ár nem fog bírni Mózes varázsvesszejével s nem fog találni egy forrást, melyen eret fakasztva meg fogja találni e generatiot: jöhet idő, kívánom, hogy soha el ne jöjjön, midőn :iz államtitkár úr fenyegetése be fog következni és ismét fogjuk látni azon verklis egyéniségeket, kik annak idejében oly szép emléket hagytak hátra maguk után. (Élénk teszés a szélső baloldalon.) A másik cardinalis ii.dok a jelenlegi rendszer tarthatatlansága mellett az, hogy a vármegyék termei üresek s a közönség a mai közszolgálat iránt nem érdeklődik. Ez igaz, t. ház; de mióta van ez így^ Azóta, mióta a volt kormány a közigazgatásnak azon képtelenségét: a közigazgatási bizottságot megalkotta; azóta, mióta — hogy úgy mondjam — egy vármegyében két dudás fújja az igazságszolgáltatást. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Sokszor csodálkozom azon. t. ház, hogy a vármegyékben micsoda könnyelmű s micsoda pazarló közönség lakik, hogy nem sajnál időt, sem fáradságot arra, hogy a vármegye székházába fáradjon a mai közgyűlésekre. Meit csak egy pillanat a tárgysorozatra meggyőzhet mindenkit arról, hogy miben áll a vármegyéknél a közgyűlés hatásköre? Azt látjuk, hogy a tárgysorozat nem áll egyébből, mint ministeri s kormányrendeletek felsorolásából, leíratok tudomásul vételéből, a mit pedig otthon talán csibuk mellett sokkal kényelmesebben tudomásul vehet, azonkívül egyes kiérdemesült hivatalszolgák özvegyeinek valamely kegydíj megszavazásából, vagy két községnek valamely bába-választás feletti czivakodásäban salamoni ítélet meghozásában. (Élénk tetsés a szélsőbalon.) íly körülmények közt esudálkozni lehet azon, hogyha a megyék közönsége közgyűlésekre befárad. Mert hiszen azt nem lehet kétségbe vonni, hogy mióta a közigazgatási bizottság megalakult, e bizottság a megyei közgyűlésnek legfontosabb « legeardinalisabb hatáskörét és munkakörét mintegy absorbeálta és magába felszívta. Ez egy mindenható bizottság, t. ház, oda minden tartozik és annak mindenhez kell érteni. Beöthy t. képviselő úr a napokban már megjelölte azt, bog)' micsoda széleskörű s nagy tudományú férfiúnak kell lenni annak, a ki a közigazgatási bizottság feladatainak megfelelni képes legyen. Én ezt bővebben kifejteni nem szándékozom, hanem csak két körülményt említek fel, a mely ugyan már még volt említve, de melyet nem tartok,feleslegesnek újra felhozni, (Halljuk! Halljuk!) Ezen bizottságban meg- van az a képtelenség, hogy például valamely kihágási, vagy akármiféle ügyben az alispán másodfokúlag határoz és az ügy felebbeztetik, az harmadfokban a közig izgatási bíróság elé kertíl. Hogyan lehet tehát azt elképzelni, t. ház — bocsánatot kérek, hogyha triviálisan fejezem ki magamat— hogy az az alispán ki másodfokban határozott s most saját ügyét harmadfokban szintén ő referálja, abban a bizottságban felálljon és azt mondja: az az alispán értelmetlen vagy szamár, én ezt a határozatot, melyet tegnap hoztam, ma az igazság kedveért megváltoztatom. (Derültség a sélsőbalon.) S miután a legtöbb esetben két egybehangzó ítélet ellen felebbezni nem lehet: azt kérdem, hogy hol marad akkor a jogkereső közönség részére az igazságszolgáltatás és a jogbiztonság. De még egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Midőn az erdei törvény megalkottatott, a közigazgatási bizottságban is alakult egy erdei albizottság, a melynek magam is tagja voltam. Ennek az erdei albizottságnak elnöke volt egy igen tiszteletreméltó gróf és fejérmegyei nagybirtokos, a kinek, ha meg is vannak a maga erdei gazdaságai, de azt hiszem, maga erdővel soha sem foglalkozott. (Derültség.) Tagja volt továbbá a székesfehérvári székeskáptalannak egy szélestudományú, rendkívül vallásos kanonokja is és végül az én csekélységem. Az érdemes kanonok úr kijelentette, hogy ő az erdőhöz — sajnálja — de nem sokat ért. (Derültség a szélsőbalon.) Én magam is őszintén megvallom, t. ház, hogy az erdőt csak annyib.in ismerem, hogy mint vadászember meg tudora ítélni, hogy jó »stand«-on voltam-e, hogy úgy fejezzem ki magamat; (Derültség a szélső baloldalon.) de azt nem merném állítani, hogy erdti culturával valaha szakszerűen foglalkoztam volna. Mikor ez az erdei albizottság ülést tartott, lejött Budapestről egy erdőfelügyelő. Előtárt ott nekünk nagy térképeket, vázlatokat és üzemterveket, elmondta, hogy ez a község miként vétett az üzemterv ellen; elmondta, hogy a másik nagybirtokos, vagy nem tudom melyik erkölcsi testületnek erdőgazdasága miképen vétett a vágatási turnusok ellen; itt bírságot, ott büntetést kell kiróni, másutt pedig a mulasztó fél terhére közegeket kell kiküldeni, hogy vázlatokat és turnusukat készítsenek. Mi nagyon megilletődtünk az erdőfelügyelő úr szavai fölött. (Derültség a szélsőbalon.) Én azután megmondt.im az erdőfel ügyelőnek, hogy nekünk fogalmunk sincs arról, hogy mi az az üzemterv vagy vágatási turnus és így a hozandó határozatért felelősséget nem vállalunk, hanem méltóztassék megmondani, hogy mit akar az erdofelügyelő úr, csinálja