Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

508. ország©^ ülés 1891, jnnius 18-án, fsütSrtöliBn. 299 titkár úr, a ki csak rövid idő óta tölti be ezen díszes állást, feláll és az összes vármegyei tisztikart ily módon megbélyegzi, kivétel nélkül, vagy legalább nem említi meg a kivételt: az nem igazságos és méltányos eljárás. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nekem nem feladatom a vármegyék tisztikarát oltalmamba fogadni, de azt hiszem van e háznak egy t; gja, a kinek ez mégis erkölcsi kötelessége: annak, a ki e tiszti karnak 15 éven keresztül legfőbb hatósága és vezére volt, a volt belügyministernek, Tisza Kálmán úrn.tk és azt kérem tőle itt a ház színe előtt, hogy legyen szíves, nyilatkozzék előttünk arra nézve, hogy ez a megbízhatlanság vádja igaz-e vagy nem? (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha igaz, mondja meg nekünk a t. képviselő úr, volt belügyminister, miként tűrhette el azt, hogy az országnak politikai kormányzata 15 éven át vagy csak egy perczig is ily élhetetlen testület kezében volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig- nem igaz, akkor elvárhatja az a tisztviselői kar, elvárhatja az ország reputatioja, hogy találja meg a szavakat, hogy a t. államtitkár úrnak ezen vádját kellő értékére szállítsa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Állami administratioról beszélünk, t. ház. »Állami administratio.« Ugyan mondja meg nekem a t. államtitkár úr, hogy eltekintve attól, hogy ma a tisztviselőket magunk választjuk, miben nem állami a mai administratio'? (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt talán nem méltóztatik kétségbevonni, hogy az administrationak két legfőbb ágazata: az adókezelés és a katoaaügy. Sajnálom, hogy a t. pénzügyininister úr nincs jelen, mert kérdést iutéznék hozzá, mondaná meg nekünk, vájjon a vármeffyék és községek a jelen institutiok mellett az adóügyet nem a legpontosabban látják-e el? Hiszen az, hogy az államháztartás rendezése sikerült, közvetve talán épen ezen választott közegek buzgalmának köszönhető. (Helyeslés. Úgy van! a szélső balolda Ion.) És különösen, mióta a pénzügyigazgatói intézmény behozatott, az a megyei tisztviselő, ha senkitől sem félt eddig, attól az egy embertől remeg; mert tudja, hogy az nem int és nem kér, hanem bírságol és elcsapással fenyeget. (Úgy van! a szélsőbalon.) A mi pedig a katonai ügyeket illeti, arra nézve a tapasztalat eléggé fényes bizonyságot szolgáltat, hogy Magyarországon a katonai ügyek pontosan láttatnak el. Nem is lehet hinni, hogy ez a katonai kormány, hogy b. Fejérváry Géza honvédelmi minister úr e tekintetben elnézzen valamit azoknak a megyei közegeknek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A lehető legpontosabban láttatnak el ezen katonai ügyek. Azt mondja a t. államtitkár úr és a kormány javaslata is, hogy a kormányrendeletek és a törvények nem hajtatnak végre. Megvallom Őszintén, hogy e szigorú kifejezésre a jelenlegi administratioban valami eclatans jeleneteket nem ismerek és ha merültek volna fel ily esetek, kétségtelenül az országgyűlésnek arról csak volna tudomása, hogy itt rebellis vagy renitens megyék vannak, melyek megtagadják a kormányrendeletek vagy törvények végrehajtását és nem kétlem, hogy a t. minister úr megtalálta volna az orvoslás módját, hogy az esetben vagy a fegyelmi törvény alkalmazása vagy kormányintézkedések útján járt volna el, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig ezt nem tette, egyedül ő a hibás. Mert hiszen megalkották a fegyelmi törvényt, a melylyel a belügyminister élet halál fölött dönt. (Úgy van! a szélsőbalon.) Megtörténhetik az, hogy pl. a mit itt annyira hánytorgattak, hogy talán pajtáskodás, sógorsági viszony következtében egyik vagy másik tisztviselő ellenében nem rendelték el a fegyelmi vizsgálatot; hiszen ez a fegyelmi törvény megadja a ministernek a jogot, hogy a fegyelmi eljárást maga megindíttassa s ez úton felfiiggeszsze, elcsaphassa a tisztviselőt, sőt kormánybiztost is küldhet, mint ez a legújabb időben is történt, (Úgy van! a szélsőbalon.) Vagy talán oly hatalmat akar adni a t. minister úr a kormánybiztosnak, mint volt e század elején Vay Ádámnak Tolnamegyében, a ki ott megjelenve így kezdte beszédét: »A király által adott jognál fogva befödöm az én fejemet — fejére tette kalpagját — álljon elibém a város bírája, a kinek ezennel megrendelj ük: becsülteié fel a réteket, mert akasztatni fogunk.« (Derültség a szélsőbalon.) Erre talán még nem érett meg az idő, ennek szüksége nem következett be. Nagy különbség van az önök felfogása és a mi felfogásunk között, (Halljuk ! Halljuk !) Önök az autonómiát és a vármegye politikai kormányzatát iigy értelmezik, hogy mi ellenőrizzünk és önök administráljanak idefenn; mi megfordítva akarjuk: mi akarunk administrálni és önök ellenőrizzenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha mi a vármegyékben törvényellenesen járunk el, megtagadjuk a törvény vagy a rendelet végrehajtását : önök, mint ellenőrző közegek, vessék latba a fegyelmi törvényt és egyéb törvények hatályát. De arra nem is volt szükség, hogy ezen fegyelmi törvényeket olyan nagyon alkalmazzák. Itt a képviselőházban nem is hozatott fel má-5 eset, mint azoknak az annyiszor hánytorga tott boszniai fuvaroknak esete, annak a bizonyos alispánnak az esete, a ki megtagadta a boszniai fuvarok kiállítását, később azután mégis csak kiállította azokat, mikor a kormány ismételten kívánta, A fegyelmi eljárás elrendeltetett ugyan ellene, de felfüggesztés csak annyiban lett vége ennek a fegyelmi eljárásnak, hogy nem az alis38*