Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-508
300 i » 08, országos ülés 1891. junins 18-án, csütörtökön. pán függesztetett fel, hanem a vaskoronarend függesztetett az ő mellére. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Egy dolog azonban bizonyos, t. ház, hogy divattá lett úton útfélen a választási rendszert kritizálni azt ázsiainak mondani. (Igaz .'Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet azt kétségbe vonni, hogy ezen hírnévhez a kormány a maga részéről is iparkodott hozzájárulni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Iparkodott két módon: először is a tisztviselők fizetésének folytonos oly állapotban való meghagyása által, hogy abból jóformán tisztességes módon jóravaló tisztviselő meg nem élhet; másodszor a jó administratio egy másik attribútumának, A kellő munkaerőnek megvonásával. Méltóztassék megmondani a t. kormánynak, hogyan lehetséges az, hogy példának okáért egy járási tisztviselő, azon feladatának megfeleljen, hogy a községi administratiót kellő időben, kellő módon ellássa egy három száz forintos úti átalány mellett, akkor, midőn ezen tisztviselőnek legalább 15—20-szor kell egy évben a megye székhelyére utazni, a mi maga ezen útátalányt felemészti. Költsége tehát arra, hogy községeket is meglátogassa és ellenőrizze ahsolute nem marad. Hogy pedig munkaerő meg nem adatik, azt ezen párt részéről példákkal illuötrálták, azt tehát bővebben megmagyaráznom nem szükséges. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Egy tanúiság van, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy az irodai munka a megyékben annyira felszaporodott, hogy az administratio két fogalom körül fordul meg: kimutatá? és jelentés. Ha a tisztviselő ennek megfelelni képes, az administratio élhetetlen. A munkaerőt a kimutatás és a jelentés veszi igénybe; arra, hogy az administratio más ágazataiban is felhasználnák, nagyon kevés alkalom és lehetőség van. (Igaz Úgy van! a szélső bah baloldalon.) Hanem az mégis különös, hogy a bíróságnál hónapokig sem tűznek ki terminust arra, hogy valakinek perét felvegyék és évek szükségesek arra, hogy a felső bíróságoknál a legigénytelenebb perek elintéztessenek. A magam példáját is idézhetem, t. ház, hogy midőn tisztviselő koromban egy hivatalos beadványban használt sértő kifejezés miatt pert indítottam 1878-ban, most 3 év előtt jutott nekem azon szerencse, hogy elégtételemet a felső bíróságnál megnyertem. Tíz év volt tehát szükséges, ahhoz, hogy egy egyszerű perben, melyben tanúkihallgatás szüksége sem forgott fenn, mert hivatalos beadványban használt sértő kifejezés miatt volt megindítva, elégtételt nyerjek. De arról sem panaszkodik senki és nem üt lármát miatta, hogyha például a nőnisteriumtól egy egyszerű beadványra hónapokig sem kapunk választ. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Csak egy példát említek fel. (Halljuk!) A múlt héten tartotta Fehérmegye közigazgatási bizottsági ülését. Ezen ülésben az alispán interpelláltatott, mik épen történhetik az, hogy a megye egy részében az oláh-czigányok oly nagymérvű verekedéseket, rablásokat és gyilkosságokat követtek el, hogy az már tűrhetetlen — a lapok is szóltak már ez eseményekről — és felhívatott az alispán, hogy erélyes intézkedésekkel vágja be útját a ezigány kóborlásnak. Az alispán felállott is elmondotta, hogy ő nem tehet semmit ez ügyben. A megye két évvel ezelőtt igen hasznos és üdvös szabálvrendeletet hozott a ezigány kóborlások megakadályozása tárgyában, de bár két éve, hogy fölterjesztették, a minis teriumból semmi válasz nem jött rá. No, t. ház, ez az állami administratio. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Két cardinalis pont az, a mire az államosítás szükséges voltát alapítják a törvényjavaslat védői. Az egyik az, hogy választás útján elégséges munkaerőt a megyében kapni nem lehet. A másik az, hogy a közgyűlések termei üresek, a közönség a mai rendszer mellett nem érdeklődik az administratio iránt, A mi az elsőt illeti, én végtelenül sajnálom, hogy a ministerelnök úr egy kimutatást nem csatolt a törvényjavaslathoz, arról, hogy 1868. óta a legutóbbi ideig a periodieus választások alkalmával hány tisztviselő vesztette el hivatalát. Azt hiszem, hogy e kimutatást azért nem csatolta, mert az ország meggyőződött volna, arról, hogy jelentéktelen és csekély a szám, mely hivatalát választás útján elvesztette (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a melyik elvesztette, az nem sógorság és atyafiság útján történt, hanem mert az illetők magas koruk, vagy az egyéni fogyatkozások következtében képtelenekké váltak a tisztviselői állás betöltésére és maguk kérték felmentésüket. Hivatkozhatnál Fejérmegyére, hol köztudomás szerint 1869. óta összesen 3 egyén vesztette el válasz tás útján hivatalát és mind a 3 olyan, a kikre nézve maga a tisztikar kérte a bizottságot, hogy az illetőket hagyja ki, mert nem válnak a tisztikar becsületére. A ministerelnök úr azt mondja, hogy kellő számú szakképzett emberek nem vállalkoznak a választás útján; Fenyvessy Ferencz képviselőtársam pedig azt mondja, hogy 63 megyének 63 kapuja csukva van az intelligens fiatalság előtt. Az egyik azt mondja, hogy nem vállalkoznak; a másik pedig, hogy előttük a kapu csukva van. (Derültség a szélsőbalon.) T. biz! Mi szokva vagyunk ahhoz, hogy
