Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

507- országos ölés 1891. JTiniiis 17-én, szerdán. 275 közszabadsági biztosítékokra vonatkozó egyéb javaslatok nélkül terjesztetett be. Sajnos, hogy ez így történt, két okból. Sajnos először azért, mert ezen javaslatoknak beterjesztése a reform barátait is sokkal jobban megnyugtatta volna; de sajnos főképen azért, mert ha ezen javaslat sorsa felett Dámodes kardja függ — nem tudom, függ-e vagy nem óhajtom melegen, hogy ne függjön — ennek egyik oka azon körülményben fekszik, hogy a reformjavaslat ellenzőinek aggodalma e miatt roppant mértékben fel van fokozva. (Helyeslés a bal ós szélső baloldalon.) Ezeket eloszlatni kormányzati eszélyesség, kormányzati helyes eljárás lett volna. Fájdalom, nem történt meg és hogy e tekintetben meglehetős bizonytalanságban vagyunk, azt én sem tagadom. De, t. ház, el kell ismerni azt is, hogy az önkormányzat jogainak, a polgári szabadság egyik leghatályosabb eszközét képező közigazgatási bíráskodásnak főbb vonásai jelentés alakjában előttünk feküsznek. Én a magam részéről óhajtottam és óhajtom, hogy e kettőnek együttes életbeléptetése törvénybe iktattassák. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem is látom át az okát annak, hogy ez miért nem történhetnék. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy ez oly nagy érdek, hogy a kettőt egymás nélkül életbeléptetni nemcsak nagy politikai hibának ég baklövésnek, de a magam részéről nagy veszélynek is tartanám. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én óhajtom az állami administratiot, t. ház, hiszen régóta ennek vagyok a híve, még abban az időben, mikor igen szívesen hangoztatták és a mely időben szintén ezen a helyen ültem, de én e reformot biztosítékok nélkül soha sem óhajtottam. Sőt kijelentem azon meggyőződésemet ma is, hogy az állami administrationak kellő biztosíték nélkül való behozatala mindennél nagyobb veszélyt rejtene magában. (Helyeslés a bál- és szélsőbalon.) De legyünk igazságosak és méltányosak. E tekintetben előttünk van a ministerelnök úrnak köte^ző nyilatkozata. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nem lehet bízni benne!) Tudom, történtek már ígéretek, melyek nem valósultak. (Egy hang a szélső baloldalon: Időközben megbukik !) De e tekintetben előttünk van a kormány elnök urnak azon kötelező nyilatkozata, melyet a közigazgatási bíróságról szóló törvénynek megalkotására, nemcsak, de annak egyidejű életbeléptetésére vonatkozólag is tett. Igaz, hogy ily ígéretet máskor is tettek és azok törvénybe is foglaltattak, (Felkiáltások a szélsőbalon: Szentesitvei) de, t. ház, bátor vagyok egy körülményre figyelmeztetni, — s itt ne méltóztassanak félreérteni, a törvények ereje és azok iránti odaadó tisztelet tekintetében — s ez az, hogy mint erkölcsi obligo előttem legalább is egyenrangú egy férfiúi szó, (Ellenmondás a szélsőbalon.) egy férfiúnak adott erkölcsi szava, mint a törvénybe iktatott ígéret. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyes

1 és jobb felől.) Megmondom miért. Azért, mert a törvénybe foglalt ígéretek kötelezettsége felett a törvényhozás dönt, de a személyesen adott erkölcsi szó felett maga az egyén becsülete. (Ügy van! a balon. Hosszas mozgás a szélsőbalon.) Kérem, méltóztassanak régig hallgatni, tán sikerűi megértenünk egymást annyiban, mert én nem azt állítom, hogy a törvény ereje és hatalma nem erősebb, mint az egyén ígérete; hanem azt mondom, hogy az egyén erkölcsi obligoja oly nagy, hogy minden törvényhozási kötelezettséggel felér. (Helyeslés jobb felöl.) Mikor a curiai bíráskodás 1874-ben törvényben ígértetett meg, a mely, fájdalom, nem valósíttatott: vájjon nem panaszkodunk-e éveken át mindnyájan a miatt ? Vájjon nem tettünk-e a kormánynak szemrehányást? Vájjon nem vontuk-e kétségbe a kormány eljárásának őszinteségét ? nem tettünk-e meg mindent, a mit a parlamenti tárgyalások az ellenzéknek lehetővé tettek? És mégis vájjon megkíséri ette-e akkor a ministerelnök adott szavát erélyesen beváltani? Kíváncsi volnék, hogy vájjon olyan simán fogna-e a parlament elsiklani ezen ígéret felett is, mint ama felett elsiklott. Polónyi Géza: Legfeljebb egy párbajjal több lesz! Horánszky Nándor: Rossznak, elhibázottnak, sőt kártékonynak tartom azt az intézkedést is, melyet a törvényjavaslat a főispánra vonatkozólag tartalmaz. A főispán, mint administrativ közeg, előttem semmi becscsel nem bír és azt hiszem, hogy a t ministerelnök úr előtt sem. Bir és bírhat becscsel, mint bizalmi férfiú, ez pedig nagyon veszedelmes azért, mert intézvényesen viszi bele a közigazgatásba azon politikát, a melynek attól távol kellene maradnia. Mi rontotta meg a közigazgatást, t. ház % Nem-e a főispáni intézmény? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha az ország igazán pártatlan és jó közigazgatást akar s nem akarja inficiálni olyan alkatrészekkel, melyeknek belevegyítése soha semmi körülmények között az administrationak hasznára nem válhat, sőt ellenkezőleg kárára szolgál: akker küszöbölje ki azt az intézményt, melyre ott szükség nincs; mert önmagában véve, mint gondolat is érthetetlen, hogy egy szervezetben két kinevezett fő legyen, nemcsak a hatáskörük beosztása, hanem az administratio kezelése és jósága tekintetében is. (Helyeslés a baloldalon.) Legyen a t. kormány és a többség nagyobb 35*