Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

507. orsBágos ülés 1891. jmilus 17-én, szerdán. 261 is mondott, hogy a későbbi olygarchicus vármegyékben, a minőkké t. i. ezek utóbb fejlődtek, midőn az olygarchia uralma tetőpontján volt, az alispánt és a többi tisztviselők nagy részét a főispán nevezte ki; de, habár a főispánnak alispán-kinevezési joga, helyesebben substituálása maga helyett, az Árpádok koráig megy is vissza: mégis már az előző korból, föl egész szt. Istvánig találom nyomait a megyei ügyek autonomieus elintézésének, és ezen körülményre nézve különösen kérem a t. ház beesés figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Sehwarcz Gyula t. képviselőtársam beszédének egyik passusa így hangzik: »Vessünk hát egy kis pillantást a múltra, de az alkotmány történelmi fejlődését ne annak csak egy darabjában, hanem annak teljes egészében vegyük tárgyilagosan szemügyre és be fogjuk látni, hogy azon állítás, mely a megyei tisztviselők választását bele véli olvashatni alkotmányunk ezredéves fejlődésének nemzeti geniusába, csakugyan nem egyéb egy épen nem alapos szóvirágnál.* Ezt vagyok bátor kétségbe vonni. Hasonló szellemben folytatja beszédét lejebb és III. András 1298-iki törvényéről szólva, azt mondja: »Nem fogja avatott szemmel senki összes fenmaradt xirpádház-korabeli törvényeinkből kiolvashatni, hogy a magyar törvényhozás Szt.-Istvántól le egész az Árpádház kihaltáig, bármikor is a megyei tisztviselők választásában kereste volna azon garantiákat, a melyekkel az alkotmányosságot különben a legfőbb hatalom netaláni túlkapásai ellenében köríüsánezolni igyekezett. Az a két-két nemes bíró, a kiket Kálmán király deeretuma a püspök elnöklete alatti, u. n. synodusokban megyénkint tisztán j ogszolgáltatási czélokra megválasztat, nem foglalkozik még a szónak legprimitívebb értelmében sem, semmiféle komolyabb közigazgatási teendőkkel.« Eötvös Károly képviselő úr itt közbeszólt: »Nem ágy van az!« És valóban nem úgy van az. (Halljuk! Halljuk!) Lesz szerencsém ezt kimutatni Botka Tivadar munkájából, ki talán mégis elég auetoritás arra, hogy épen ebben a kérdésben, a mely kérdés buvárlatának életét szentelte, számba vétessék. Itt azután Sehwarcz Gyula képviselőtársam tovább megy és III. Béláról, mint a ki byzancziasvolt, mert Byzanczban nevelkedett s a kit magas mííveltségü fejedelemnek nevez, azt mondja, hogy lebegtek ugyan ezen uralkodó szemei előtt»oly gyűlések, melyek közigazgatási kérdésekkel is foglalkoztak; de, hogy III. Béla alatt a megyei tisztviselőket bármikor is a megyei gyűlések, az említett proclamata congregatiok úgy választották volna, ennek semmi nyoma sincs törvénykönyvünkben, sem egyéb forrásainkban. Annál kevésbbé lehet szó ily választásokról III. Béla utódai alatt.« Lesz szerencsém IV. Bélának, a ki pedig HL Bélának utódja volt, felolvasni Fejér Codexéből egy rendeletetét, a melylyel Szepes vármegyét egyenesen utasította, hogy válaszszon megyei tisztviselőket. {Helyeslés a sséhő baloldalon.) Ezután Sehwarcz Gyula IV. Bélát »autocraton absolatisinus«-sal vádolja; és én ezen — ineidentaliter mondva — nagyon csodálkozom : mert épen IV. Béla volt az, ki a megyei intézményt s általában az alkotmányt a legszabadel vűbb irányban igyekezett kifejteni. Ezen uralkodóról mondj a maga Sehwarcz Gyula t. képviselő úr, hogy IV. Béla alatt sem lett a megye politikai testületté, daczára annak, hogy ezen király alatt már feltűnnek a szolgabírák, a quatuor judices, tisztán bírói functiók ellátására választva. Ezt is tagadom, mert azok közigazgatási ügyeket is intéztek. »Hogy a közigazgatást, már t. i. azt, mely abban az időben létezett, választott megyei közegek látták volna el, erről ismét semmit sem tud a magyar alkotmány történelme.« Ezt bátor vagyok újból kétségbe vonni és bátor leszek Botka Tivadar említett közleményéből rövid mutatványokat, ellenczáfolatokat felolvasni s egyebünnen merített adatokkal is igazolni állításomat. A megyei gyűlésekről Botka, Szent-László és Kálmán királyok decretumaiból állít össze egy képet, mely szerint a provinciákat, várispánságokat és azt vázolja, hogy a megyékben, provinciákban, parochiákban mennyiben tartattak gyűlések. Ezekre nézve állítja, hogy a vármegyékben, mint a közigazgatás orgánumában is mind két egyesített intézményre: a megyékre és a várispánságokra is kiterjedő megyei gyűlések tartattak már Szent László és Kálmán királyok idejében, különösen mikor az orvok, az erőszakos ember és föld-foglalások, továbbá a bitang marhák elleni és az adóügyekben hozott törvények végrehajtása yolt napirenden. Ezek azon ügyek, t. ház, melyek ősidőktől fogva, tehát már Szent Istvántól kezdve, mint közigazgatási ügyek autonomieus közegek által is, vagy kizárólag csak azok által intéztettek el. Természetes, hogy közigazgatási ügyekről azon értelmében a szónak, mint a hogy ma ismerjük, azon időben sző sem lehet; mert akkor az uraktól elszökött jobbágyokról, vagy rabszolgafélékről, a kik bitangoltak imitt-amott; azoknak, ha elfogattak visszítéléséről, vagy szabaddá nyilvánításáról; továbbá bitang marháknak kihirdetéséről, gazdájukhoz való visszaszállításáról, abirság beszedéséről, vagy ha nem tudták kideríteni a bitang marhák gazdáját, ezek eladásáról és az értük bevett pénznek beszolgáltatásáról a királyi jövedelmekhez; végre az orvok elfogatásáról a közbiztonság szempontjából lehetett csak szó. Mind