Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
260 Wl, országos ülés 1891. június 17-én, szerdáin viszont voltak megyék, melyek a várispánságokból fejlődtek ki; területileg összevágnak ugyan gyakran, de nem mindig. Voltak várispánságok, például a banai Komáromban, a szolga-győri Veszprémben, a karakói Vasban, a galgóezi Nyitrában, a melyeknek területe nemcsak Komárom, nemcsak Vas, Zala és Veszprémre vagy Nyitrára terjedt ki: hanem a Duna minőkét partján össze-vissza feküdtek egyes részeik. Majdnem minden várispánságnak voltak megszaggatott részei, ezek azután katonailag a várispánok alá tartoztak, háború esetén velők kivonultak : de polgári ügyekben, — a mennyiben a nádor ítélőszéke alá nem tartoztak, mint a nemesek, — úgy látszik, az illető megye administratiójába vonattak be. Voltak Szent Istvánkori megyék, melyek sokkal nagyobbak voltak általában, mint a későbbiek, például Zólyom, a melynek kebeléből magából négy megye, úgy mint; Árva, Turócz, Liptó, Zólyom fejlődött ki, a szerint, a mint t. i. a népesedés észak felé a vadon erdőkbe terjedt, melyekben az első király idejében királyi favágóknál, vadászoknál, pásztoroknál más nem lakott, a nemzet zöme a termékeny síkságot szállván meg. Tudjuk, hogy Máramarosmegye egyik legkésőbben alakúit vármegye. Tudjuk nevezetesen okmányos adatokból, hogy Visk vára, mely kétségtelenül Máramarosmegy éh ez tartozik, valaha Ugocsához tartozott: mert Máramarosmegye nem volt lakott hely, csak később ment a nép a hegyek közé és később alakúit a megye. így volt Beregmegye. Ott volt egy Borsva nevtí várispánság. Ebből fejlődött ki utólag Beregmegye. Később Borsva és Beregmegye egyesült, majd a Borsva név eltűnik és maradt a Beregvármegye elnevezés. Ilyen a megyéknek alakulása a várispánságokkal együtt; de a várispánság tisztán katonai szervezet volt, a vármegye pedig első sorban polgári szervezet. II. Endre alatt a várispánság lejárta magát. IV. Béla megkísérlette ugyan annak felelevenítését, de az Anjouk alatt a várispánságok végkép elenyésznek és átalakulnak vármegyékké. A vármegyék átvették a várispánságok honvédelmi kötelezettségeit és előállt a banderialis hadszerkezet. Bocsánatot kérek, hogy ezeket előadtam, (Halljuk! Halljuk!) azonban szükséges volt bevezetéskép elmondanom. Most már meg kellene említenem, hogy azok a szakírók, a kik a vármegyék történetét leginkább tanulmányozták — mert nagyon homályban kell itt tapogatódzni, a régi korra nézve kevés az adat — épen az országgyűlés kezdeményezése, kirendelése folytán kezdtek búvárkodni. A legtöbbet írt a vármegyék és várispánságok szerkezetéről idősb Kovachieh Márton, az 1764-iki országgyűlés megbízatása folytán. Ifj. Kovachieh Márton, Kollár, később a nagynevű Bartal, Szlemenits, Palugyay, utóbb a feledhetIen emlékű Botka Tivadar, a ki legmélyebben hatolt be e kérdésbe és majdnem egész életét szentelte e kérdés tanulmányozásának; továbbá Pesty Frigyes »Várispáuságok«, » Eltűnt vármegyék* czímű műveiben és egyéb monographiáiban; legújabban Salamon Ferencz, Pauler Gyula s Villányi Szaniszló tettek ez irányban igen becses tanulmányokat. így áll irodalmunk ezzel a kérdéssel. Schwarcz Gyula t. barátom beszédéből, mely nagyon széles körű olvasottságról tanúskodik, úgy látszik, ezeknek a munkáknak nagy részét átnézegette|; de az újabb írókat, a mint látom, kevésbbé. Különösen Botka Tivadartól jelent volt meg egy igen becses tanulmány a » Budapesti Szemlé«-ben... Beöthy Ákos: Az Akadémia adja ki! Thaly Kálmán: Majd refleetálok erre is. Úgy látom, Schwarcz Gyula t. képviselőtársam ezt is átnézte; azonban Botkától később — és örülök azon, hogy ezt mintegy hálaszózat kifejezéseképen az elhunyt kánt, én említhetem itt fel — még egy becsesebb, behatóbb tanulmány is jelent meg a régi vármegyék múltjáról, mint a most említett, a melylyel, a mint azt ennek bevezetésében mondja is, inkább arra czélzott, hogy a megyéknek miÜtját a mohácsi vésztő! az újabb időkig megírja. Ellenben az utóbbi tanulmányában, a melyet az én kérésemre írt és a mely az általam akkor szerkesztett »Századok* 1870., 1871. és 1872. évfolyamában jelent meg, maga Botka is azt írja: czélúl azt tűzte ki, hogy a vármegyék ősi alakulását az Arpádházi és vegyes házakból származó királyok alatt, ismertesse. Minthogy Botkának újabb tanulmányai három év alatt hat közleményben, szétszórva jelentek meg: ezeket sokan nem ismerik, könnyen el is kerülhették az ember figyelmét azon körülménynél fogva, hogy a folyóiratok tömegében e tanulmányok nem tekinthetők oly könnyen át, és csakugyan óhajtandó volna, hogy ezek, mint a régi vármegyék történetét alaposan kifejtek, külön kiadásban megjelenjenek. Beöthy Ákos: Tessék az Akadémiánál erre a czélra közreműködni! Ez kötelessége! Thaly Kálmán: Visszatérve t. barátom beszédére, abból egy pár passust fel fogok olvasni — és hogy hívebben idézhessem, a >Nemzet«-ből fogok citálni, — k hogy a Botka Tivadar ezen újabb tanulmányaiból és más kútfőből merített érveimmel megezáfolhassam Schwarcz Gyula t. képviselőtársamnak azt az állítását, mintha az Árpádok korában a közigazgatást a megyék nem intézték volna autonóm közegekkel. Ámbár igaz az, a mit a t. ministerelnök úr
