Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-506
248 50«. országos ölés 1891.fuulns 16-án, kedden. kebelében egy álláspont védelmezésére a t. ház teljes egészével szemben; hanem főleg azért, mert a hogyan én objective megítélem a helyzetet, azon álláspont, a melyet jelenleg elfoglalni kötelességemnek érezem, nem egyezik meg azon áramlattal, mely úgy itt e házban, mint az országban domináló áramlatnak nevezhető. (Halljuk! Halljuk!) Én nem kutatom, t. ház és nem akarom kutatni, mily szempontok alapján hozattak meg maguknak a törvényhatóságoknak határozatai, a melyekben maguk a törvényhatóságok elérkezettnek vélik az időt a kinevezési rendszer behozatalára; hanem egyszerűen eonstatálom azt a tényt, hogy ez idő szerint nálunk — mert azokhoz tartozom magam is, kik a választási rendszer fen tartása mellett voltunk és vagyunk (Helyeslés a szélső haloldalon.) — sokkal inkább van szó rövid indokolásról, a melynek czélja nem lehet más, mint sauver l'honneur du drapeau. Tisztában vagyok az iránt, hogy practieus következményekre sem itt e házban, sem a házon kivíü nem számíthatunk; tisztában vagyok — legalább egyénileg — az iránt, hogy az az áramlat, mely most a közvéleményt markai között tartja, túl fogja élni ezt a vitát és a kinevezési rendszernek behozatala egyik vagy másik úton, de mégis a nemzet akaratával fog törvénybe igtattatni. Mindezek tudatában kell, hogy elfoglalt álláspontomat indokoljam. Álláspontom igazolására mindenekelőtt meg akarom tisztítani a vita anyagát azon, szerintem felesleges czifraságoktól. a melyek a vita folyamán, a vita anyaga körül felhalmozódtak. Az egyik ily felesleges ezifraság, véleményem szerint, azon feltevés, hogy a választási rendszer helyett a kinevezési rendszer behozatalával az administratio jelentékenyen javulni fog. Már tegnap Bujanovics Sándor t. képviselőtársam a kérdést — szerintem — igen helyesen fejtegette s a gyakorlati életből vett példákkal kimutatta, hogy a legnagyobb baja a tényleg létező administrationak a munka túlhalmozottsága s a személyzet elégtelen volta. Mindnyájan tudjuk e ház padjain és még inkább az önkormányzat terén, hogy ha egy díjnoki, vagy írnoki állomás rendszeresítéséről, egy új költségtöbblet behozataláról van szó : ez a ministeriuin részérő] mindig merev visszautasítással találkozik. A megszaporodott teendők, melyek a fejlődő közgazdaság és a fejlődő eulturalis élet követelményei nyomán előállanak, a dolog természete szerint nagyobi) sulylyal nehezednek a megyékre, melyek nem találnak elég munkaerőt, annak legyőzésére. Ennélfogva a javaslattal kapcsolatba hozott azon intézkedést, mely szerint a megyék költségvetése 1,600.000 forinttal felemeltetik, igeuis helyesnek és indokoltnak találom. Valóban, ha ázsiai állapot volt a megyék administratioja: ezen ázsiai állapotnak nem csekély criteriuma van abban, hogy egy ily nagy és az administratio szempontjából épen különleges viszonyainál fogva különös figyelmet érdemlő területet, mint Magyarország, 4,600.000 forinttal akaruok administrálni. Sőt tovább megyek, akár választási, akár kinevezési rendszer mellett, erős meggyőződésem, hogy ez az 1,600.000 forintnyi többlet nem utolsó lesz és meg vagyok győződve, hogy ha administrationkat komolyan akarjuk javitni, költségeink emelésében tovább kell mennünk; mert ki fogja komolyan gondolni — hogy csak egy példát idézzek — hogy egy kinevezett alszolgabíró, a ki ki van téve legalább is az áthelyezés veszélyeinek, 600 forinttal képes lesz az azzal járó társadalmi állást betölteni, egész életét és munkásságát állásának szentelni és a magyar állam nemzeti erejét képviselni ? Én ezt teljes képtelenségnek tartom és nyíltan áll előttem az a kéidés, hogy ez az 1,600 000 forintnyi többlet nem lesz az utolsó összeg, a mit administrationk javítása érdekében kiadnunk kell, amelyet eddig oly mostohán és mereven megtagadott a ministerium. Mert ha administrationkat komolyan akarjuk javítani: a javítás tekintetében sokkal nagyobb mértékben kell segítségére lennünk. Egy oly rendszer, mely mellett e minimalis összeg is a lehető legszűkebb mértékre van szorítva s minden további expansionak már előre szárnya szegetik, kell, hogy a dolog természete szerint lassankint discreditálja magát és ezért ezt argumentumnak a rendszer rosszasága mellett nem tartom, de argumentumnak az ázsiai állapot igazolására, mely nem a rendszerben, hanem a szííken mért költségekben rejlik. Magára az administratio javítására nézve egy elassicus tanúra hivatkozhatom, gróf Apponyi Albertre, a ki azt mondta beszédében, hogy »fél attól, hogy a retorták szaporítása, az adandó és átvizsgálandó jelentések sokasága, a közigazgatásunkban uralkodó complicatiokon javítani nem fog«. Teljesen aláírom ezt a nézetet is. És ezzel, azt hiszem, ezen két ténynyel együtt számoltam azon — szerintem — fölösleges czifraságokkal, hogy a kinevezési rendszer által az administratio javítása tetemes mértékben elő fog segíttetni. A másik fölösleges ezifraság a nemzetiségi szempontokra való utalás. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen aláírom e szempontból is azon állításokat és tételeket, a melyeket tegnap Bujanovics Sándor t. barátom elmondott. Valóban, a kik ismerik Magyarországnak más nemzetiségek által lakott vidékeit, nyugodtan állíthatják, hogy
