Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-506
50G. orsíägos ülés 1891, fanius 16-án, kedden. 249 a yálasztott tisztikarok mííködése ellen nemcsak állami, hanem speeialiter magyar állami és nemzeti szempontból a legkisebb mulasztási vádat sem lehet emelni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az a tisztikar becsületesen és hűségesen teljesítette feladatát. Hogyha pedig e feladatának teljesítése rá nézve könynyebbé vált az által, hogy az általa administrált nemzetiségek nyelvét birta és a legutolsó paraszttal is képes volt érintkezni: ez nemcsak azon szegény nemzetiségi lakosok igényeit elégítette ki, hanem végeredményében a magyar nemzeti állam megerősödésére vezetett. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen szempontból tehát arguinentatiot nem fogadok el és azt hiszem, hogy az ezen szempontból való argumentálás olyan fölösleges flosculus, melynek a vitába keverése teljesen fölösleges dolog. (Úgy vári! a szélső baloldalon.) Objective akarván eljárni, t. ház, a javaslat védelme teréről is kész vagyok eldobni a fölösleges arguinentatiot és ezt a magam részéről kötelességemnek ismerem. Ez, t. ház, az a phrasis, mely az alkotmány védbástyájának nevezi a megyét. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, méltánylom azon okokat, melyek ezen kitétel használatára a 48-ki törvényhozást bírták. Ott volt egy oldalról a vészkiáltások korszaka a törvényhozás előtt: »Recrudeseunt diutinae gentis Hungarae vulnera.« Ezen időkben csakugyan a municipiumok mint bástyák tartották fenn a nemzeti szellemet és Magyarország önállását mindaddig, míg eljött megint a „Dolet paterno cordi«-féle rescriptumok engesztelő ideje, midőn az ellenállás szüksége elmúlt. (Úgy van! bal felöl.) De ez a küzdelem és ez az elnevezés a történelemé. Az 1848-iki törvényhozás a szakaszokba osztott nemzet helyére tette az egységes nagy nemzetet; az 1867-iki kiegyezés ezt az egész nemzetet az alkotmány kérdésében sorompóba viszi. És, t. ház, én helyesebbnek tartom, ha minden egyes alkalommal — a mire kilátásunk nincs — a mikor annak szüksége fel fog merülni, a nemzet egész ereje marschiroz minden egyes támadás ellen, mint ha az egy kis várba — mondjak — egy kis fellegvárba szorul össze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezen alkotmány védbástyáira, mikor az egész alkotmány az egész nemzetre kiterjed, ez idő szerint nincsen is szükség és annak az államférfiúnak, a ki ma, a kiegyezés negyedszázados múltja után még mindig bomlott agygyal a dualisticus szervezet ellen komoly gondolatokat merne táplálni, méltó helyét valóban nem egy nemzet önvédelmi képességének megtámadásában, hanem — a mint azt már itt a t. házban is jeleztem — a megfigyelő osztályban találnám. (Helyeslés jobb felől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. Hogy még egyet mondjak, t. ház, a felesleges nosculusok elkerülése szempontjából constatálni kívánom, hogy az én meggyőződésem szerint is a hivatalnoki kiképzés és a hivatalnoki pályára való menetel szempontjából előnyösebb a kinevezési rendszer. Az életpálya teljes biztosítékot ad és ezen életpályára való menetelnek az egész országban való térnyitási szabadsága kétségkívül jobban van meg a kinevezési, mint a választási rendszer mellett. (Helyeslés jobb felöl.) Es ha nem akarom is azt a 63 kaput egyenként döngetni, a mit t. barátom Fenyvessy Ferencz döngetett volt, azt hiszem, egész őszintén és objective, hogy a kinevezési rendszer által az országban levő Ö8szes talentumok egységesítése mellett sokkal inkább életpálya lesz a tisztviselői pálya, mint a milyen az ma. (Helyeslés jobb felől.) S ezzel, t. ház, kivetkeztetve a felesleges czafrangokból a vitát, úgy vélem, hogy felállíthatjuk azt a tételt, hogy tisztán az önkormányzatnak és a kormányzatn ik kérdése az, mely eldöntésre vár s ezért én teljesen feleslegesnek tartom a t államtitkár urnak múltkori felszólalásában azt, hogy bizonyítgatni akarta, hogy e két fogalom: állam és megye nem coordinált fogalom. Hiszen arról nincsen szó. A törvényhozás bölcseségétől függ az önkormányzatnak hatáskörét úgy megszállni, a mint azt helyesnek találja. A kérdés csak ezen határoknak idébb vagy odább tolásában áll. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az önkormányzat fogalmával folyton visszaélés történik a t. ház vitái alatt. (Halljuk! Halljuk!) Az önkormányzat nemcsak azt jelenti, hogy valaki a saját hatáskörébe tartozó dolgokat szabadon elintézheti, mert hisz erre minden egyénnek van joga, hanem egyúttal jelenti az állami teendőknek saját hatáskörében való elvégzését is. (Helyeslés jobb felől.) Az egész kérdés tehát tisztán czélszerüségi kérdés. Es itt látom a kérdés magvát, mert az önkormányzat nekünk és a választási rendszer nekem garantiának látszik két dolog ellen. Az egyik a hivatalnoki visszaélés s a másik a még ennél is nagyobb baj : a servilismus. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az államnak feladata utoljára is polgárainak boldogságát fokozni és saját maga szerint való berendezését lehetőleg kímélni és fejleszteni, a miért is kell, hogy a polgároknak mindegyike a lehetőség határai közt saját kedve szerint rendezze be otthonát. De hol van ez az otthon ? Magyarország speciális helyzetben van, Az 1848. évi törvényhozás és annak következményei a társadalmat fenekestőí felzavarták s az új társadalom még mindig nem alakúit meg. A régi folyton küzd a fenmaradásért és az újnak elemei nehezen bontakoznak ki, (Halljuk! K
