Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

uo 506. országos ftlés 1891. június 18-án, kedden. a legnagyobb teher, az összes pénzügyi administratio is az ő kezelése alatt van. Ezen óriásilag felhalmozott munkakörrel szemben mit tegyen a községi jegyző? Hogy munkáját valahogy elvégezze, 400 frt évi fizetéséből segédet kénytelen tartani. Ez iránt azonban a törvényhozás nem intézkedett, ezt már a jegyzőnek saját zsebéből kell fizetnie és rámegy egész fizetése. Hogy megélhessen — és ezt nem vehetjük tőle rossz néven — privát ügyek után futkos, melyekért azonnal pénzt kap és így tartja fenn életét. Ez tény. Én, a ki a nép közt élek és a közigazgatással foglalkozom: miüdennapi tapasztalataimmal erősíthetem meg ennek igazságát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most kérdem, t. ház, vájjon az, ha államosítjuk a közigazgatást, magában véve javítani fog a helyzeten ? Szerintem a községi jegyzőnek existentiáját kell első sorban biztosítani. Meg kell osztani az ő munkakörét. Ki kell terjeszteni a helyhatóság keretében a község jogkörét oly cselekvényekre, melyeket a jegyző, mint helyi hatóság, a bíróval együtt intézhetne el. hogy ez által tekintélye is emeltessék. Fizetését pedig minden körülmények közt javítani kell. Nem megszorítani, hanem kiterjeszteni kell a község autonomicus jogait, hogy saját hatáskörében bizonyos ügyekben végérvényesen intézkedhessek, a honnét esetleg legföllebb a szolgabíróhoz lehet fölebbezní. (Helyesés a szélsőbalon.) De hogy az államosítás önmagában véve ezen bajokon valamit segíthetne, annak én semmi alapját nem látom. Menjünk tovább, t. ház. Közigazgatásunknak következő fórumát képezi a szolgabírói hivatal. A míg az igazságszolgáltatás a közigazgatástól el volt választva ; a míg a szolgabírót nem süly észt ették le a pénzügy igazgató végrehajtójává ; a míg nem kellett folyton remegnie, hogy a pénzügyigazgató ellene fegyelmi eljárást indíthat, mert annak ezt a jogot is megadták a szolgabíróval szemben: addig a szolgabírák, úgy, a hogy, elvégezhették dolgaikat. De időközi, majdnem húsz éves törvényhozásunk során minden törvényjavaslat, mely az adrainistratio javítását czélozta, oda eoncludált, hogy annak realisálásával a szolgabírák bízatnak meg; a sanctíoját képező kihágások és administrativ intézkedések mind az ő hatáskörébe utaltattak. Mi lett ennek következménye? Az, hogy a szolgabíró irodai munkákkal oly nagy mértékben el lett halmozva, hogy tulaj donképeni funetioja: a külső felügyeletre, járásának evidentiában tartására nem volt ideje. (Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Oly járásbíróságnál — vidékről beszélek — a hol évenkint 6000 — 7000 ügyszám van, egy járásbiró, két albiró, aljegyző, joggyakornok és legalább hét egyénből álló segédszemélyzet van alkalmazva. Abban a járásban a szolgabiróságnak van évenkint 10—15ezer száma s ezt elintézi egy főbiró, egy szolgabíró és egy írnok ; nagy kegyelem, hogyha a vármegye egy díjnokot engedélyez. Naponkint 5—6 ügyet kell tárgyalni, mert a kihágások az erdőtörvény és időközben hozott egyéb törvények folytán szaporodtak, így aztán képtelen tulajdonképi functióját teljesíteni. A szolgabírákra vonatkozólag javulást látok e törvényjavaslatban, de keresem az összefüggést az államosítás kérdésével és nem találom meg, mert a mi jó van a törvényjavaslatban a szolgabírói hivatalra vonatkozólag, az az, hogy bizonyos munkakörök, nevezetesen a katonaügyek, a számadások evidentiában tartása, a pénzkezelés, elvétetnek tőle, és üdvös intézkedés az is, hogy a fizetés javíttatik és a létszám szaporítt itik. De kérdem, hogyha ezt az önkormányzati rendszer mellett évtizedeken át fokrólfokra tették volna és azt a 3 milliót, a melyet most a közigazgatás átalakítására szántak, évtizedeken át évről-évre a megyei intézményre szavazzák meg: volna-e most szükség e javaslatra ? Egyáltalán nem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megbocsáthatlan vétke volt a múlt idők kormányának, hogy a munkakör felszaporodtával nem szaporította a munkaerőket. De be kellett járatni a rendszert, bogy jogot szerezzenek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak czímet!) a nagy közönség előtt a funeratori szerepre. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Pedig önöknek nem funeratoroknak, hanem orvosoknak kellett volna lenni és ha önök oly buzgalommal törekedtek volna a közigazgatás javítására, mint követelték a nemzet áldozatkészségét: most nem tárgyalnánk közigazgatásról. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Közigazgatásunk ezen bajaira rámutatva, ha javításról gondoskodunk, azt találom, hogy nem a választás ennek a eriteriuma, hanem az, hogy a munkaerők szaporítandók, sőt ellenkezőleg abban, hogy vármegyéink, megyei közigazgatásunk idáig jutott, óriási szerepet tulajdonítok az állam által kinevezett főispánoknak. (Ügy van ! a szélső baloldalon ) Legnagyobb absurdumnak és a mai kor eszméivel össze nem egyeztethetőnek tartom, hogy qualifieatio nélküli egyén egy nagy közigazgatási kört úgy ellenőrizzen, hogy félévenkint egy órás számonkérő széket tart, ezen egy órában öt-hat szolgabírói és az alispáni hivatalt megvizsgálja s re benegesta elvégezte magas hivatalát. Ha önök kellő időben felismerik a helyzetet és nem méltóságot creálmk, hanem főtisztviselővé teszik a főispánt — nem bánom válaszszák vagy nevezzék ki, mi ezen állásnál közönyös —- ismét azon helyzetben volnánk, hogy közigazgatásunk