Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

506. országos ülés 1891, június 16-án, kedden. 239 az embernek nemcsak physikai, hanem egyúttal szellemi üdülésre is van szüksége, szellemire is mondom, mert a kormányzatnak kötelességében volna ez időszakban készülni azon törvényjavaslatokkal, melyek a következő ülésszak tárgyait fogják képezni, hogy e vacatiot a ház tagja tanulmányozás és utánkutatásokra fordítva, üdülve foghassanak őszkor az újabb nagy munkához. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, mit tesz a kormány ? A helyett, hogy a dolog természetes rendje szerint bennünket a forró nyári napok heve elől hazabocsátana, bead egy törvényjavaslatot, melynek 279 §-a van, egy törvényjavaslatot, mely hívatva nemzetünk ezredéves alkotmányát gyökerestől kiforgatni (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azt akarja, hogy e törvényjavaslatot rövid 3—4 hét alatt tárgyaljuk le, hogy ő neki alázatos, engedelmes szolgái legyünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, mindenesetre bizonyos fokú önhittség és az ellenzéki pártoknak számba nem vétele, hogy ne mondjam: teljes kicsinylése És segítségül hívja a júliusi és augusztusi forró napokat, ezekkel akarván kierőszakolni a nemzettől annak jogait, melyekért, hogy mit fogunk kapni, azt nem tudjuk, mert azok még csak az ígéret ködébe vannak burkolva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az az erőszakoskodás, a mire beszédem elején reámutattam. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Szunyogh Szabolcs t. képviselőtársam szemünkre veti, hogy tulajdonképen mit is akarunk mi ? Hiszen nekünk nincs is programmunk. 0 nem is tudja, hogy azok a jeles és szép beszédek, a melyek a ház ezen oldaláról elhangzottak, mire czéloznak? Sajnálom, hogy valaki 2 — 3 hetet töltve a parlamentben, arra sem méltatja a szónokokat, hogy tudomást szerezzen intentiojuk felől. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kegyes engedelmével röviden el fogom mondani, úgy, a mint én a praetikus életben a közigazgatásról fogalmat alkottam magamnak, hogy mi a mi álláspontunk, nevezetesen, hogy miként gondolkodom én a közigazgatás kérdéséről és hogy miként gondolom én a közigazgatás reformál ása keresztülvihetőségét. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem, hogy nagyon furcsa követelmény a kormány részéről, az ellenzéktől várni programmot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem is programmot akarok mondani, hanem azon benyomásra akarok utalni, a mit rám a prac ticus közélet gyakorol. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, mert tény az, hogy közigazgatásunk oly rossz, hogy a lehető leggyorsabb törvényhozási intézkedésre van szükségünk, hogy így közigazgatási miseriánkon segítve legyen. Én ezért a mostani vármegyeért nem tudok lelkesedni, t. ház. (Helyeslés a jobboldalon.) A magas röptű sas nem élvezi többé a szabadság éltető levegőjét. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mesterségesen tőrbe csalták. (Igaz! Úijy van a szélsőbalon.) Szárnyaszegezetten megengedtek egy ideig, hogy a tágas udvaron a kotlósokkal együtt járhasson; (Derültség a szélsőbalon.) de később vaskalitkába zárták, kőből építettek számára sziklafészket sziklaerősség nélkííl s mesterségesen tönkretették a vármegyét. (Igiz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezért a vármegyeért. én nem lelkesedem. De ha kivezető utat keresünk, a józan ész törvénye szerint föl kell állítanom a tételt, hogy mi az oka annak, hogy közigazgatásunk rossz ; ha megtalálom a hibát és el tudom távolítani az okot, a miért rossz, úgy hiszem, az okozatot megszüntetve, a közigazgatást megjavítottam. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez egyszerű logika. Szerintem, t. ház, közigazgatásunk egyetlen alaphibája az, hogy az alkotmányos aera bekövetkezése után a mily rohamosan szaporodtak a közigazgatás ügykörébe tartozó teendők: ép oly tunya közönynyel viseltettek iránta az eddigi kormányok s a közigazgatás felhalmozott teendőivel szemben nem szaporították a munkaerőt s ha bármily ágát nézzük közigazgatásunknak, azt látjuk, hogy a közigazgatási functiok sisifusi terhe alatt nyög összes közigazgatási tisztviselőnk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert, t. ház, nézzük a községi közigazgatást. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt nagyon fontosnak tartom; később rátérek, hogy miért? A községek administratioja épen abban a helyzetben van, mint az alkotmányos aera bekövetkeztekor: hat hét ezer lakosnak összes közigazgatási ügyeit kezeli a községi jegyző még mindig azzal a 400 forintnyi évi fizetéssel, melyet a múlt időkben állapítottak meg. Ügy tudom, Deák Ferencz volt az a férfiú, a ki, midőn ezen 400 frt fizetés megállapításáról szó volt, constatálta a ház előtt, hogy hiszen az a községi jegyző úgy is Össze vau kötve a maga népével, annak számos magánügyeit is intézi és így lesz mellékjövedelme elég azon a 400 frton kívül. Akkor Deák Ferencznek teljesen igaza volt. Ámde akkor a községi jegyzővel rendelkezett a szolgabíró, legföljebb az alispán. Az azon idő óta keletkezett törvényhozási intézkedések folytán azonban ma már a községi jegyző nem csupán a megyei hatóságoknak, az árvaszéknek megkereséseit tartozik teljesíteni, hanem föltétlenül rendelkezik vele a mondottakon kívül még a kir. tanfelügyelő, a kir. építészeti hivatal, a kii', közjegyző és tudja isten hányféle más hivatal (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és a mi