Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

505 orsüágos ülés 1891. jniiins Í5-én, hétfÖu. m?> hivatkoznak, hogy épen a feudalismus volt az, a mit imitt amott a magyarságba becsepegtetni igyekeztek, de a mely itt gyökeret nem verhetett, mert ha nálunk is gyökeret verhetett volna, a centralisatio és Beamtenthum fejlődött volna ki. A nemesség minden tagja egyenrangú tagja volt a koronának és így nagyon természetesen a nemzeti egységnek, az állameszmének hordozójául tekintette is magát. De mint ilyen, megkövetelte egyszersmind és méltán megkövetelhette, hogy a nemzeti hatalom gyakorlásában és így a végrehajtó hatalom gyakorlásában is valósággal cselekvő része és befolyása legyen. Ilyen állapotok mellett, t. há?:, csakis az a rendszer fejlődhetett ki a közigazgatásra vonatkozólag is, a melyet a választási rendszerrel kapcsolatos törvényhatósági rendszer neve alatt ismerünk s a mely egészen magyar és nem készült semmiféle minta után; egyszerűen terménye, valóságos gyümölcse az ennek a fekete földnek, melyen mi lakunk. (Tetszés bal felöl.) Ez a nemzet nagyon természetesen azt sem érhette el egyszerre, hogy ez tökéletesen működjék. Az a törvényhatósági rendszer sem állott természetesen úgy elő, mint Minerva Jupiter fejéből. Idő kellett ennek és bizony nemcsak nálunk, hanem Európában másutt is voltak idők, midőn a közigazgatás, a mit ma administrationak nevezünk, oly csekély valami volt, hogy absolute nem lehet összehasonlítást tenni, ha a törvényhatóságokról beszélünk, a mai időkkel. Annál meglepőbb, t. ház, hogy a kinevezési rendszernek és annak a eentralisticus és bureaucraticus rendszernek támogatására, melynek eszméjét a t. ministerelnök úr oly soká hordta kebelében : ugyancsak a t. ministerelnök úr arra hivatkozott, hogy íme I. Mátyás király idejében a, főispánok maguk nevezték ki helyetteseiket: az alispánokat, mert a latinban világosan megvan, hogy a comesnek helyettese a vicecomes volt. Ha a ministerelnök úr ebből érvet akar faragni, még meszszebb mehetett volna; mert volt idő, mikor a főispánnak annyi dolga sem volt az administratio terén és még helyettest sem kellett kinevezni. De c mellett elfeledte a ministerelnök úr, hogy nemcsak azon korbeli főispánok nem voltak egészen olyanok, mint a mostaniak, hanem még a későbbiek sem, mert akadtak elegen, a kik máskép fogták fel feladatukat, mint úgy, hogy a kormánynak kortesei és liizalmi férfiai legyenek. Még a 40-es években is találunk főispánokra, a kik igazán a megye kormánya élén állottak és midőn törvénytelenségről volt szó; midőn a kormány törvénytelenséget követett el, homlokkal állottak a kormánynyal szembe, úgy, hogy ez adrainistratorokat vagy kormánybiztosokat volt kénytelen a me- , gyekbe kiküldeni; (Igás! Úgy van! a sséhőhalon.) j mert akkor még nem volt feltalálva az, a mire a ministerelnök úr patentet vehetne,, hogy egyszerre nevezi ki a kormánybiztost és a főispánt és így elvégeznek mindent egy csapásra. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang: Adnalc 1300 forint lakbért!) Azt is adnak. Még egyet feledett el a ministerelnök úr és pedig egy igen fontos dolgot, azt, hogy mihelyt bekövetkezett az az idő, hogy e nemzetet egyfelől az Ausztriába való beolvasztási törekvés fenyegette, másfelől pedig az osman járom volt a nyakában, a nemzet rögtön áttért a választási rendszerre a törvényhatóságokban is, tudva, hogy bajai között csak akkor állhat fenn, ha tisztviselőível és végrehajtó közegeivel maga rendelkezik. Már 1548-ban világosan kimondatott a választási elv s az alkotmány, szabadság s a jognak folytonos megtámadtatásai vezettek oda, hogy 1723-ban ez a rendszer még jobban megerősíttetett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mélyen érezte, t. ház, a nemzet azt, hogy abban a veszélyben, mely minden oldalról környezi, (Halljuk! Halljuk! Zaj jobb felöl.) nein fordulhat sem gróf Szapáryhoz, sem Pulszky Ágost képviselő úrhoz, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik oly jóízűen beszélgetnek, mikor arról van szó, hogy mit hozott fel a ministerelnök űr saját theoriája támogatására, hanem hogy folytonos bajaiban, folytonos veszélytől fenyegetve, neki miféle eszközökre van szüksége és mire utalja őt a nemzet souverainitási elv, mely egész alkotmányát áthatja. S megtalálta az eszközt a választásokkal kapcsolatos törvényhatósági rendszerben, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely megóvta a beolvasztástól és akkor is, mikor az állam területe és teste szétdarabolva volt, a nemzeti egységnek és az állameszmének kellő és rendíthetetlen biztosítékát épen azért, mert a nemzet nem gépen rángatható marionettekben kereste hazája biztosítását, hanem abban, hogy a hazafiság és összetartozó ság érzete a szívekben legyen. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azokat a nagy feladatokat, metyeket mo^t emlegetnek, a szabad fejlődést biztosító közigazgatásnak feladatát, jogállamnak megvalósítási törekvését, a nemzeti egység feladatát és az állameszme terjedését megoldotta a törvényhatósági rendszerben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És a kik arról Ítészéinek, hogy ki akarják építeni a magyar államot; a kik arról beszélnek, hogy a magyar államnak oszlopokat akarnak rakni: azoknak nem szabad a létező, a történelmileg kifejlődött, a bevált és minden veszély ellen annak idején is biztosnak bizonyult alapokat összetörni és összezúzni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hanem azoknak kötelességük ezen alapon tovább építeni és csak akkor beszélhetnek arról, hogy nem államot, de magyar álla-