Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-505
212 505. országos filés 1891. jimlns 15-én, hétfőn. oldalon.) nem a feketesárga zászlónak a honvédséghez való becsempészéséből; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert mindez azt bizonyítja, hogy a birodalmi egységre való törekvés még nem veszett ki az irányadó körökből. Kéidem az igent, ministeielnök urat: hiszi-e, hogy a nemzet képes lett volna dicső függetlenségi harczát végig küzdeni, később a passiv el-. lentállást kifejteni s azután jelenlegi csonka alkotmányát is kivívni, ha ily politikai böleseséggel és előrelátással kormányozták volna az országot már a negyvenes években, vagy ha az ég már a negyvenes 'években egy államosító és centrálisaié ministereinök és belügyministerrel áldotta volna meg az országot ? ( Úgy van! szélsőbaloldalon.) De kérdem az őt támogató többséget, honnan merítik a biztonságot, hogy a veszély azon napjai elmultak már ezen ország felett, midőn újonnan veszélyeztetve lesz alkotmányunk és nemzeti létünk. Mutassák ki, hogy a trónhoz legközelebb álló főherczegek közül, melyik neveltetik nemzeti és alkotmányos szellemben, hogy legalább ez által tekintenék kizárva a József császár eszméinek visszatérését. Bocsánat, nem bizalmatlanságból kérdem ezt, hanem tájékozatlanságból s igen örülnék az engem fölvilágosító — újdonságnak. Mutassák ki, hogy a Récsey Ádámok, Bonyhády Istvánok és egész serege azon gyászmagyaroknak, kik a nemzet elleni árulásra, önkényre, elnyomatásra minden pilla natban hajlandók magukat a zsarnokságnak eszközül felajánlani, (Tetszés a szeld baloldalon.) kivesztek. Mutassák ki, hogy egy újabbi Récsey Ádám ministerelnökséf-e, 63 nemzetellenes, vagy a nemzetökkel nem törődő, aulicus főispán kineveztetése lehetetlen s hogy ezek segélyével, egy parancsszónak engedelmeskedő, katonailag fegyelmezett, áthelyezhető, esetleg nemzetiségi megyei tisztikar közreműködése mellett Magyarország bármikor a birodalmi egységbe beolvasztható nem lesz. (Tetszés a szélső balolialon.) Erre önök képtelenek, mert 360 éves történelmünk bizonyítja, hogy a legnagyobb garantiák mellett sem volt ily veszélynek kizárva. Mi indítja tehát akkor a kormányt ily javaslat beterjesztésére, hogy egy századok óta jónak bizonyult garantiáról ok és szükség nélkül lemondjon, holott ezen intézmény fejleszthető és javítható. Szerintem semmi egyéb, mint a h italmi vágy, nem törődés az alkotmány biztosítékaival és aulicus hajlamai, mert azt még csak feltételezni sem akarom, hogy talán e törvényjavaslatnak az volna ezélja, a nemzet ellentállását a jövőre lehetetlenné tenni s a nemzetet és alkotmányát védtelenül kiszolgáltatni az osztrák önkénynek. De míg e törvényjavaslat egyrészről kiszámíthatatlan veszélyeket rejt magában alkotmányosságunk és nemzeti létünk ellen, addig másrészről, miként már említem, az ennek védelmére felhozott egy indok sem állja ki a komoly bírálatot. (Zajos helyeslés és felkáltások a szélső baloldalon: Erre feleljenek !) Indokul lett e törvényjavaslat támogatására felhozva, hogy alkotmányosságunk legerőteljesebb nyilvánú'ásának idejében kimondatott, hogy a megyei intézmény a népképviseleti rendszer alapján összhangzásba hozandó a felelős parlamentaris kormányzattal s most ezen összhangzásbahozatalt látszólagos alkotmányosságunk mellett úgy értelmezik, hogy meg kell fosztani a megyéket minden joguktól és az egész országot katonai, állami és megyei hivatalnokból álló nagy állami kaszárnyává kell változtatni. Ennek megezáfolására legyen szabad az 1848. törvények legilletékesebb magyarázója, hazánk legnagyobb fia, Kossuth Lajos (Eljenés a szélső baloldalon.) most megjelenő műve 5. kötetének következő szavait idéznem: (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) »Nekem több részem volt a felelős ministeri kormányzat keresztülvitelében, mint más akárkinek; de nyíltan kimondottam, miként ha nem volnék meggyőződve, hogy a ministeri felelősség és a megyei szerkezet egymással tökéletesen összeférnek, ha a kettő közül egyiket fel kellene áldozni a másiknak: én inkább a saját magam által indítványozott ministeri törvényt igyekezném megbuktatni, mintsem hog} r lemondjak a municipalis önkormányzatról, mely a polgári szabadságnak a világon mindenütt nélkiílözhetlen kelléke, nálunk ezenfelül még az alkotmányos életnek s hazánk jogainak oly védbásíyája is, hogy annak elvesztését, a mi sajátlagos viszonyaink közt, sem ministeri kormányzat, sem parlament, sem semmi a világon nem pótolhatná.« Egy igen gyakran használt érve e törvényjavaslat védőinek, hogy ez lesz hívatva egy erőteljes magyar nemzeti államot létesíteni, a magyar állameszmét megerősíteni. Ez azonban nem egyéb phrasisnál; mert eddig is a főispánok kijelölése mellett történt a megyei tisztikar megválasztása s így a kormánynak eddig is módjában állott befolyását a magyar állameszme megerősítésére érvényesíteni. E befolyását azonban úgy gyakorolta, hogy épen ott léptek fel a magyar állameszme ellen, hol a kormány azon okból, hogy egy-két párthívével több kerüljön a parlamentbe, a nemzetiségeknek a magyar állameszme rovására szabad tért engedett, (Úgy van! a szélső halóidalon.) Meg vagyok azonban győződve, hogy nem fogja a magyar állameszmét veszély fenyegetni, csak nyerjen kifejezést a közigazgatásban a valódi közérdek és az egyéni szabadság'; szabad intézmények mellett a szabadság védszárnya alatt nincs nemzetiségi viszálykodás; (Úgy van!
