Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

505 országos ttlés 1891. junins 15-én, hétfőn. 211 sülyeszszék a megyéket, e czélra törvényhozásilag is mindmt elkövettek és azt teljesen kivetkőztették eredeti jellegéből. (Úgy van! a a szélsőbalon.) S itt nem őszinte a törvényjavaslat ministeri indokolása, midőn azt mondja (Halljuk ! Olvassa): » Daczára annak, hogy a törvényhatóságok és községek szervezése 16 év alatt kétszer gyökeresen átalakíttatott s ezen kivííl a közigazgatás javítására számtalan törvény alkottatott : az általános helyzet lényegesen alig változott.* Ha őszinte akart volna lenni, azt kellett volna, mondania: »Rossz a közigazgatás, mert az pártszempontból kétszer átalakíttatott s e czélból számos más törvény is hozatott; mert az eddigi kormány nem annyira a közigazgatás javítására, mintsem arra törekedett, hogy a hatalmat a maga részére minden áron megszilárdítsa és biztosítsa. (Igaz! a szélsőbalon.) S most mégis előállanak a phrasissal: a megyének meg kell halni, mert a közigazgatás rossz. Daczára azonban a rombolásoknak, mit a megboldogult kormány a megyék ellen elkövetett, a megboldogult kormány feje Tisza Kálmán volt ministerelnök ár mégis kijelentette, hogy az önkormányzatot fenn akarja tartani s csak akkor mond ie arról fájó szívvel, ha meggyőződik, hogy azt fentartani nem lehet. Mindamellett tett-e valamit a kormány, hogy a közigazgatást a megyék történelmi fejlődésének megfelelően az önkormányzat fentartásával javítsa? Szabályozta-e a korlátlanul önkénykedő főispáni hatáskört ? Szabályozta-e a községeknek minden kritikán aluli pénzkezelését, a gyámsági és gondnoksági ügyeket a tapasztalt hiányoknak megfelelően? Szigorította e a felügyeletet és ellenőrzést? Tett-e valamit az általa megbolygatott rend és tisztaság érdekében, gondoskodott-e a megyei tisztikar megfelelő javadalmaztatása iránt? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minderre a kormányny d nemmel felelhetünk és most mégis előáll s szabadelvű ezíme daczára, még hozzá körülbelül évi két millió költség árán, meg akarja fosztani a nemzetet önkormányzati jogától. {Éhnk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig ezredéves történelmi tapasztalatunk, hogy a megye, mint nemzeti sajátságunkból és helyzetünkből fejlődött szervezet élet- és fejlődésképes s másrészről kétségtelen az is, hogy a közigazgatás a pártszempontból történt átalakítások következtében leginkább azért nem felel meg kellően czéljainak, azért rossz, mert az állások a főispánok és szolgabírák korlátlan kijelölésealapján,lehetmondani főispánok és szolgabírák kinevezése mellett, töltetnek be. Nem a választási rendszer oka tehát a közigazgatás rosszaságának, a hibáknak és visszaéléseknek, hanem inkább a főispáni és szolgabírói kijelölés, mely egyértelmű a kinevezéssel, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szolgabíró és a főispán többnyire épúgy csak a nekik magukat mindenben alárendelő egyénekei; választatják meg, tekintet nélkül képzettségük és képességükre, miként ez a ministeri kinevezéseknél fog történni. Ha a kormány inkább tartaná tehát szeme előtt a valódi szabadelvűséget, a közszabadság és alkotmány biztosítékait, mint saját mindenhatóságának és állandóságának megalapítását : akkor kevesebb fáradsággal és költséggel a kikifejlett alapon javíthatni <i közigazgatást és nem törekednék lerombolni a nemzet erős viharedzett védbástyáját, mely azt századokon át védte az elnyomatás ellen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. ) Ha önálló államot képeznénk, még akkor is veszélylyel járna az alkotmányra és parlamentarismusra ily mérvű centralisatio, miként azt a jelen törvényjavaslat tervezi; de a mi helyzetünkben, midőn Austriátó! függő viszonyban vagyunk ; midőn a birodalmi egységre való törekvés mint hagyományos szellem már három század óta kisért, merénylet e törvényjavaslat alkotmányunk és nemzeti létünk ellen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Háromszáz év óta tör az osztrák hagyományos szellem alkotmányunk, nemzeti és államj létünk ellen; háromszáz év óta tapasztalható a törekvés országunkat Ausztriával egyesíteni és háromszáz év óta szolgál a megye alkotmányunknak és nemzeti létünknek védbástyájáúl. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak a legközelebbi múltból idézve történelmi példákat: 1825-ben a megyék ellentállása következtében hívatott össze az országgyűlés, midőn a meg nem szavazott adók behajtása és meg nem ajánlt ujonczok behívásának foganatosítását a legnagyobb erőszakoskodások és bebörtönzések daczára sem akarták foganatosítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) 1848-ban pedig a megyék tették lehetővé dicső önvédelmi harczunkat s ennek árulás folytán történt leveretése után a nemzeti passiv ellentáilás a megyék által vált lehetővé. (Igaz! Úgy van! a, szélső baloldalon.) Mily elvakultság s mily nem törődés a történelmi tapasztalatokkal kell tehát ahhoz mosta megyei rendszert félredobni ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Honnan meríti a kormány a biztonságot, hogy a nemzet nem fog többé a megyék ily szolgálatára szorulni? Nem merítheti ezt a létező viszonyokból, nem az egységes és csak terheire nézve közös hadseregből, nem a honvédségnek a közös hadseregbe való beolvasztása iránti törekvésekbői, (Úgy van! a szélső bal27*