Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

504- országos ülés 1891. jnnins 18-án, szombaton. 205 ministerium és a vármegye közt tárgyalások folytak, melyek kedvező eredményre is vezettek, az iránt, hogy ezen Stáb-féle épület igazságszolgáltatási czélokra engedtessék át. Ezen épületet azonban át kellett alakítani, a mi hosszabb időt vett igénybe. Ennek következtében az alispánnak ezen szállása felmondatott és a megye kimondotta végzésében,hogy a míg a megyeházában az alispán számára rendes lakás fog berendeztetni, addig részére a megye törvényhatósága ideiglenesen szállásról fog gondoskodni. Ezen határozat alapján fogadtak szállást az alispán részére, — ugyanannyi lakhelyiségből állót, mint a mennyit az alispán a Stáb-féle házban bírt — a városi Gizella-árvaház tulajdonát képező házban s ezen lakásért a megye törvényhatósága 1300 forintot fizet, ugyanannyit, a mennyit azelőtt érte fizettek. A törvényhatóság ezen jogszerííleg hozott határozata felterjesztetvén a belügyministerium hoz, ez azt helybenhagyta, valamint helybenhagyta a fedezetet is, melyet a törvényhatóságmegjelölt, azt t. i., hogy a bér a megye tartalékalapjának kamatjaiból, továbbá a házi pénztárból, hátralevő része pedig a bírságok pénztárából fedeztessék. Az átalakítások harmadfél éyig tartottak, mert először börtönhelyiségeket kellett készíteni igazságügyi czélokra a Stáb-féle házban, azután a börtönhelyiséget átalakítani a megyeházban. A szóban levő összeg tehát haroiadfélévig fizettetett rendkívüli lakbér czímén. Midőn az építkezések megtörténtek, az alispáni szállás ismét a megyeházába helyeztetett el. Ez a tényállás, ágy a mint az a megye közgyűlésén június 15-én előterjesztetett. Minthogy pedig ezen lakbér fizetésére beállott viszony megszűnt, én sem most, sem jövőre valamely intézkedés szükségét nem látom ; a múltra nézve pedig azért nem tehetek intézkedést, mert jogerős határozattal állok szemben, mely a megye törvényhatóságának hatáskörében hozatott és mely az illetékes kormányhatóság által helybenhagyatott. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: Mindenekelőtt köszönettel tartozom a t. minister úrnak azért, hogy beismerte azt, hogy az általa beterjesztett kimutatásban csakugyan az állott, a mit én mondottam, tudniillik, hogy az 1.300 forint személyi pótlék gyanánt volt ott megjelölve. Mindenesetre nem valami jó világot vet a kimutatásra az, hogy mindjárt első lapjának egy eminens tételére rábizonyúl, hogy az téves. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nem lehet ilyen ministeri kimutatást, mint kétségtelen okmányt elfogadnunk: akkor az — sajnos — de mindenesetre elővigyázókká tesz bennünket ezután, hogy majd a jnikor igeietek tétetnek, megkérdezzük előbb, hogy vájjon a hitelességre nézve vállalt-e a t. ministerelnök úr szavatosságot. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) De, t. ház, megengedem, hogy az 1.300 forint úgynevezett lakbér; de hogy egy alispánnak ekkora összegű lakbér adassék egy oly városban, a hol egyetlen egy lakás sincs 1.300 forintos: ez nagyon is abnormis dolog. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezt egyszerű lakpénznek senki sem tekintheti, ha formailag így is van; de lényegileg lehetetlen, hogy így legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arra pedig nem válaszolt a t. ministerelnök úr, a mi még odiosusabbá teszi a kérdést, hogy ennek legnagyobb része — a kimutatás szerint az egész, valamint a megyei főjegyző válasza szerint is az egész összeg — a büntetési alapból fizettetik, a kihágási bírságok azon alapjából, a mely olyan pénzekből áll, a mit a köz igazgatási tisztviselők rónak ki, az alispán helyben hagy és be is hajt. Bocsánatot kérek, de azután nem méltán rendííl-e meg az egyes megyei lakosokban az önérzet, a kik így sújtatnak a közigazgatási büntetések által. Már egyszer felhoztam, hogy Vasmegyében a legnagyobb pénzbüntetések szabatnak ki az országban; ki lehet mutatni, hogy egy esetben egy nyálért 221 forint büntetést szabtak ki egy emberre. Ezen yälasz után a lakosokban még inkább lábra fog kapni a hit, hogy a bírságok azért rovatnak ki oly nagy összegekben, hogy a tisztviselők abból külön javadalmaztassanak. Már, bocsánatot kérek, ez nem helyes, különösen akkor, mikor törvény rendelkezik ezen bírságpénzek hovafordításáról. Az 1883-ik évi törvény azt mondja, hogy azok fegyházak és börtönök építésére fordítandók. De, mikor Vasmegyében egy közigazgatási börtön sincs, a mi van, az pedig minden kritikán alul áll, hogy akkor egy alispánnak 1.300 forint lakbér fizettessék csupán azért, mert mikor megválasztották, egy óriási rozzant házat bírt lakásul, a mely két hold területen állott, hogy ezért neki egy hasonló nagyságú lakás adassék: ezt komoly argumentumul elfogadni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Óhajtottam volna, hogy a ministerelnök úr válaszában hangsúlyozza azt, hogy ez legalább az ő beleegyezésével nem történi, mert hiszen ő még akkor nem volt belügyminister; hogy jövőben ilyen dolog nem fog történni; mert sem a megj^egyűlésnek, sem a kormánynak, sem senkinek, még a képviselőháznak sincsen joga, hogy olyan alapok, a melyek a törvény szerint