Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-497
497. országos ülés 1891. juninsö-éu. pénteken. 13 védelmi harczot folytatunk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem mi vagyunk a támadók, hanem önök azok, mert megtámadják e törvényjavaslatban hazánknak törvényekkel biztosított törvényhatósági önkormányzatát. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mi a védelmi kötelezettséget teljesíteni fogjuk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Gondolja meg az a »Pesti Hirlap«, a midőn egy eszeveszett obstructioról beszél, hogy ez a polgári és képviselői kötelességnek a helyzet által indokolt folyománya. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lelkünk fáj, mert a mikor a rendi alapra épített országgyűlés soha sem engedte Magyarország közszabadaágát és törvényhatóságait törvényileg megtörni, most a nemzet képviselői teszik ezt és a nemzet képviselete saját kezével döfi szívébe a tőrt, melytől elaléljon, hogy ne buzogjon s-ívének vére a közszabadságértés ne használhassa a szabad szó fegyverét a megye termeiben. Az önök törvényhatóságát, a miként satnya, nyomorult, nyomorék volt 1870 óta, nyomorékká fogja silányítani (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) még meglehet évek múlva talán a tapasztalás, mert csak évek múlva lehet e törvényjavaslat törvénynyé. (Mozgás jobb felől.) És most hallják meg önök, kik azt tartják, hogy a parlamentaris kormányformával nem egyeztethető össze a törvényhatóság, (Halljuk! Halljuk!) e részben Kossuth Lajosnak (Éljenzés a szélső baloldalon.) 1874-ben, tehát már az 1870-iki törvények megalkotása után írt egyik levelében tett nyilatkozatát: (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Csakis kivételesen vagyok hajlandó felfelszólalni s jobbadán csak olyankor, midőn azt kell hinnem, hogy a multak sírjából kötelesség bele szólani a jelenbe és jövendőbe. Ilyen alkalom az a merénylet, »attentatum«, melyet a megyei intézmény 7 romjai ellen akarnak elkövetni. Ertem én a hécsi sugalmak engedelmes sáfárjának logikáját. Borzasztó logika az, de módszeres, mint a Hamlet őrültsége. Ki kell irtani a nemzet történelmi önéletének minden gyökerét; szét kell tépni minden kötelékeket, melyek területenként egy-egy politikai családdá fűzték az embereket, miszerint a mi eleme lehet még a nemzetben a hagyomás organismusnak, elhaljon a gépies reglementirozás nyirbálása alatt s a történelmileg fejlődött nemzeti életnek még csak emléke se maradjon fenn; különben a vegyes házasság tartós nem lehet. De persze ezt nem vallják be. Hanem hangzatos phrasisokhoz folyamodnak, minő előbb az, hogy a megyei önkormányzat a ministeri felelősséggel össze nem egyeztethető, majd meg az úgynevezett kikerekítés szüksége, a jó és könnyű közigazgatás szempontjából s több más ily politikai heresisek, valóságos káromlások. Én pedig, ki a parlamentaris kormányzat alapítói közé tartozóin hazánkban, én épen a kormányrendszer eltorzítatlan valósításának szempontjából azt mondom, hogy ha kérdeznék, minő törvényekkel lehet a nemzetet regenerálni, az e végre szükséges törvények közt kiváló súlyt fektetnék arra, mely így szólana : A megyei intézmény, a magyar alkotmányos élet e védbástyája, tisztán népképviseleti alapra fektetve, történelmileg fejlődött teljes hatóságába visszahelyeztetik.« (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És mert mi elvbarátainkkal ezt óhajtjuk, ezért nem fogadjuk el a beterjesztett törvényjavaslatot és ezért védelmezzük a századokon át kifejtett, választásokon alapuló Magyarország ezredéves szokásaiból, jelleméből kifolyó törvényhatósági önkormányzatot. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Minden gondolkozó fő tisztában van az iránt, hogy •— a mint beszédem elején mondottam — minél több hatalmat követel egy kormán)" a nemzettel szemben a maga, vagy a fejedelem részére, annál több biztosítékot kell követelni a nemzet számára. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) Minden gondolkozó fő tudja azt, hogy az állam a polgárok egyesülése és nem a kormányhatalom, hanem az állampolgárok szabadsága tesz egy nemzetet nagygyá és erőssé, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi az összes polgárok közszabadsága és jóléte mellett küzdünk és ezért utasítjuk vissza ezen, nemzetünk jellemével, szokásaival, intézményeivel és alkotmányával szemben elkövetett merényletet. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon. Felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Gr. Teleki József képviselő urat illeti a szó, Gr. Teleki József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A legújabb időben napirendre keitílt reformok közül, melyeknek az a terniészetök, hogy hosszabb és tartósabb működése után mindazon factoroknak, melyeket ezen reformok felölelnek, mutatkoznak helyeseknek, avagy nem: alig volt véleményem szerint egy is anynyira fontos: alig volt egynek is — különösen a honpolgárok azon részére, mely egy bizonyos egyforma ütemben mozgó foglalkozást űzve. minduntalan a közigazgatási apparátusra van utalva, így hozván magával foglalkozása természete —• olyan messzimeiiő hordereje, mint épen közigazgatásunk reformjának egyáltalában. T. ház! A midőn köztudomású lett, hogy a kormány ezen nagy horderejű kérdést — a mely
