Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

J4 497. orszrtgos ülés 1891. jnniiiB 5-én, pénteken. felfogásom szerint nemcsak egyes részleteiben, de a maga egészében is megérett már arra, hogy tárgyaltiissék — fokozatos egymásutánban egyes részleteiben alkotmányos tárgyalás szempontjából a törvényhozás elé fogja terjeszteni: megmozdult országunk közvéleménye. Szerintem helyesen történt ez, mert alkotmányos országban a közvéleménynek megmozdulását nagy kérdésekkel szemben helyesnek, sőt szükségesnek tartom. (Helyeslés.) De egészen más álláspontot foglalok el azon kérdéssel szemben, hogy helyes-e és erre vonatkozólag magára az ellenzéki sajtóra hivatkozom, (Halljuk!) a mely egyik közlönyének egyik utolsó szániában arra utalva, hogy sajnos, de való, hogy a vármegyék többsége az államosítás mellett foglalván állást, ébredésre hívja fel a közvéleményt, hogy álmából felocsúdjék; mondom, t. képviselőház, ezen egyszerű tényre hivatkozva, kérdem: helyes-e a közvélemény kisebbségének felfogását úgy tüntetni fel, mint ha az a közvélemény egyetemének felfogása volna? És ha hozzáveszem azt, hogy felfogásom szerint azon kisebb része a közvéleménynek tévedésben van s végül, ha látom azt, hogy egy tekintélyes országgyűlési párt által ezen téves felfogásában nemcsak megerősíttetik, de agitationalís mozgalom felkeltése által a jóhiszeműséget mindig szívesen concedáiva, meggyőződésem szerint tévedésbe ejtetik; ezeket látva és tapasztalva, és mert ilyen úton módon nézetem szerint közvéleményt félrevezetni igenis lehet, de felvilágosítani nem: engedje meg a t. ház, hogy

7 becses ügyeimét és idejét egy pillanatra igénybe venni bátorkodom, (EaVjuí! Halljuk!) Azt mondom, t. képviselőház, hogy a közvéleménynek azon része, mely a közigazgatási tisztviselővel szemben a választási rendszer fentartását és az önkormányzat fogalmát legalább is olyannyira eoordinált fogalmaknak tartja, hogy választás nélkül önkormányzatot nem képzelhet: mondom, t. képviselőház, szerény nézetem szerint a közvéleménynek azon része tévedésben van. Ezen állításom olyan, t. ház, melynek bebizonyításával tartozom. Sokan arra, a mit állításom beigazolására mondandó leszek, azt mondhatják, hogy ez csak theoria; azokkal szemben megjegyzésem az, hogy a theoria nem egyéb, mint a praxis veleje s különösen akkor vagyon ezen szempont feltüntetésére szükség, hogy ha a tudomány által megállapított problémák definiálásánál a lényegtelent előtérbe tolják sokan, elhallgatván abból azt, a mi a lényeg. (Igaz! Úgy van! Tetszés a jobboldalon.) Mert, t. ház, az önkormányzat fogalma nem egyéb, mint hogy ez abban áll: hogy helyi közületek kötelékek állami közigazgatási functiokat teljesítenek, még pediglen az államhatalomtól nyert direet megbízás, direct átruházás folytán, saját orgánumokkal, Ön megadóztatás útján előteremtett, pénzerővel. Ehhez hozzáveszem a magam felfogását: és ez az, hogy amaz orgánumoknak tiszteletbeli, ingyenes hivatalnoknak kell lenni; de szívesen concedálőm, hogy ehhez szó fér, úgy hogy csakugyan találkozunk is a közigazgatási tüneti ok szaporodásának szükségképen! folyományaképen fizetéses hivatalnokokkal az önkormányzatban. Azonban, ha ezt concedálőm is, az meg azután bizonyos, hogy a választási rendszer nem szükségképeni attribútuma az önkormányzatnak : ezt a végrehajtó-tisztviselőkre értve: sőt ha e tekintetben az intézmény fejlődését, eredetét veszszük szemügyre, úgy határozottan, a kinevezési rendszert látjuk érvényre juttatva. Az, t. ház, azután egészen más kérdés, hogy azokban a többé-kevésbbé intézkedési hatáskörrel felruházott, hogy úgy fejezzem ki magamat, tanácsadó collegiumokbau, a választási rendszernek több kevesebb tér van engedve, úgy, a hogy azt a külföldön számos esetben tapasztaljuk. Engedje meg a t. ház, hogy e tekintetben egy eonsideratiot tehessek. Olyan államokban, a hol mint a hogy azt Angliában látjuk, társadalom állammal annyira Össze vagyon forrva, hogy társadalom önmagát kormányozza az állami szervezet formájában; ott, a hol ilyen módon társadalom és állami között érdekellentét nincsen : ott. t. képviselőház, egy önkormányzati szervezetet a maga. teljességében czélirányosnak és üdvösnek tartok. De egy olyan országban, t. képviselőház, mint a minő Magyarország; ott, a hol még igen számos politikai és társadalmi kérdés elintézésre vár; ott, a hol társadalom és állani közötti érdekellentétekre folytonos tekintettel kell lenni: ott én, t. képviselőház, a fentebb definiált önkormányzati szervezetet a maga teljességében — úgy, a hogy ezt kifejtettem — egyáltalán kivihetetlennek tartom. Tovább megyek; mi nálunk egyenesen politikai hibának tartanám. Tehát, t. képviselőház, a mit én e tekintetben nemcsak lehetőnek, de szükségesnek tartok abból a szempontból, hogy megyei reformunk egészséges alapra legyen fektetve : ez az, t. ház, a mit én e szőnyegen lévő törvényjavaslatban kifejezve látok, hogy t. i. megvonjuk a határt a közkormányzati állami közigazgatási functiok és a helyi természetű közigazgatási functiok között, amott a legszigorúbb centralisatiot, emitt pedig szabadabb mozgást, decentralisatiot alkalmazván. Nem tagadom azonban, t. képviselőház, hogy eme törvényjavaslatnak önkormányzati intézkedéseit csak egy szűk keretnek tartom, mely magában hordozza egy erőteljesebb önkormányzati fejlődés előfeltételeit,