Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

J2 497. országos ülés 1891. jnnius 5-éu, pénteken. merev centralisatiót állít fel. Mindaz, a mi a valódi önkormányzathoz tartozik, habár színleg megadatik is a törvényhatóságoknak, mégis köz­vetlenül vagy közvetve a ministerium részére absolváltatik s ez a merev centralisatio.« (Hall­juk ! Halljuk !) »A törvényhatósági önkormányzat a köz­igazgatási teendőknek a törvényhatóságok kebe­lében, a törvényhatóságok általi teljesítéséből áll.« — így értelmeztetett századokon át, így érteimeztetett az 1848-iki törvény által is az ön­kormányzat s így állította azt vissza az 1867-iki országgyűlési határozat is, hogy: >gyakorolják mindazon jogokat, melyeket az 1848-ik évi tör­vényczikk a megyei bizottságokra ruházott<. »Az önkormányzat azon joga a törvény­hatóságnak, mely szerint mindazokról, mik a törvények és azok alapján kiadott rendeletek végrehajtására, a polgároknak egymás közt és az állam irányában levő ügyeik ellátására, álta­lában a polgári társaság igényeinek a közigaz­gatás terén előmozdítására, tartoznak, a törvény­hatóságokban lakó honpolgárok saját közegeik által, a törvények korlátai közt, maguk intéz­kednek. Az önkormányzat teljes akkor, ha kiterjed a közigazgatás minden ágára, úgy, hogy az államkormány maga is az ország polgáraival közigazgatási ügyekben csak az illető törvény­hatóságok útján, annak közbejöttével, rendelkez­hetik. Gyógyítás helyett a törvényjavaslat agyon­üti a beteget; hiányainak orvoslása helyett meg­semmisíti, szétrombolja a törvényhatósági önkor­mányzatot. Bach és Schmerling erőszakoskodásai után vissza tudtuk állítani a törvényhatósági önkor­mányzatot s az most össze fog roskadni barátink csapásai alatt.« Hátra van még, t. ház, Deák Ferencznek és Kossuth Lajosnak e részben tett nyilatkozata. (Halljuk! Halljuk!) Deák Ferencz 1861-ben így nyilatkozott (olvassa) .• »Nekünk adott alkotmány nem kell: mi vissza követeljük ősi alkotmányun­kat, melynek alapelveit századok szentesítették.« Rövid volt nyilatkozata, de érthető, mert későbben kifejtette, hogy minden politikai intéz­ményünket megsértette az absolut rendszer mindenha. De ha így nem nyilatkozott volna is, megmagyarázná az 1848-iki törvény, melynek végrehajtására Batthyány Lajossal, Kossuthhal Deák Ferencz is megbízatott és a törvények alkotásába ő is befolyt. Hát ők ne tudták volna-e jobban, mint a mostani nemzedék . . . Eötvös Károly: Beksics jobban tudja! (Elénk derültség a szélső haloldalon.) Madarász Jószef: . .. hogy mi fér össze a parlamentaris kormányzattal? összefér-e a par­lamentáris kormányzattal a teljes hatóságába visszahelyezett törvényhatósági intézmény válasz­tott bíráival? Bocsássanak meg, ha előttem elle­neink csak olyanok, mint egy csöpp a tenger nagyságához mérve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mit mond azután 1867 ben Deák Fe­rencz? Ez emlékeztet engem arra, mii mon­dottam, hogy miképen 1823 és 1827 közt a magyar nemzet a maga közszabadságát csakis a megyei intézmény fentartásával védelmezte ineg: úgy 1861 és 1865 után is, ennek a félig fel­virradt alkotmányosságnak alapkövét csakis azon létezett és meg nem rontott törvényhatósági törvényeknek köszönheti és ezért jól érezte, midőn 1867-ben arra figyelmeztetett, hogy: (Halljuk!) »Egyetlen egy országgyűlés sincs 1790-től fogva, mely azon ne kezdte volna működését, hogy a törvény megsértetett.* S én hozzá teszem : a mohácsi vésztől egyetlen egy fejedelem sem volt, a ki esküvel erősített ígéretét alkotmányunk fentartására beváltotta volna. (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) No, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) én ezen, sze­rintem 1867-ben megtévedt, de a nemzet sze­retetében erős s általam is tisztelt. Deák Ferencz emlékére hívom fel önöket: ne semmisítsék meg a választott bíróságon nyugvó törvényhatóságot, mely a kormány kezdeményezésére a törvény­hozás által megalkotott törvényeket végrehajtotta g a mely befolyt a törvénykezésbe, befolyt a közigazgatásba saját választott közegei által. Ne törjék meg, ne dobják oda a késő nemze­déknek merényletképen a hazának nemcsak al­kotmányosságát, hanem fennállását is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magyar nemzeti eszmékért lelkesülnek önök, és mi tiszteljük önöknek ezt a szándékát; de engedjék meg nekem azt mondani, hogy iparkodjanak önök visszaszerezni előbb az állam létére múlhatatlanul szükséges feltétele­ket, hogy legyen az állam önálló. Már pedig az nem lehet önálló, ha annak bármilyen kelléke : a keze. vagy lába hiányzik, Eötvös Károly.* A szíve hiányzik! (Tet­szés a ssélsö baloldalon.) Madarász József: De, t. ház, önálló állani e az, mely nem rendelkezik önállóan had­ügyeiről, mely nem rendelkezik kizárólag pénz­ügyeiről s a melynek területén megalázzák, megsértik a nemzet zászlaját, a nemzet törvényeit s magát a nemzetet, még pedig akkor, midőn felelős kormány un k van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök ott, a t. mérsékelt ellen­zéken, sokszor küzdöttek e tekintetben velünk, hiszen nemzetünk létele az alkotmányos szabad­ság biztosításába van letéve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi kényszeríttetünk e harezra; mi csupán

Next

/
Thumbnails
Contents